Konyhalál

Ingyen kávé? Lehetséges!

 

Nem minta egy-egy kávé anyagi csődbe döntene bárkit is, de ha nem kell fizetni érte, annak azért tudunk örülni 🙂

Például az álláshirdetésekben szerintem kifejezetten vicces (de lehet, hogy szánalmas?), hogy a mit nyújtunk résznél kimelik, hogy “nálunk ingyen van a kávé korlátlanul”. Amikor van kb 5 sor a mit nyújtunkban és ebből egy a kávé – egy meg a “versenyképes fizetés”, akkor azért gondolhatjuk, hogy nem ez lesz idén “az év munkahelye”. De örüljünk, hogy ez is van.

Na, de nem is erről akartam írni, hanem hogy valóban vannak olyan kávézók/kávézási lehetőségek, ahol ingyen kaphatjuk meg az életmentő kávénkat. Persze cserébe azért adnunk kell valamit, de a kávéért nem fizetünk.

 

Fizess imával – Jedro Kávéház

Zágrábban a Sveta Merti Slobode templomhoz tartozó Sveti Duh (Szentlélek) parókia működtetésében nyílt meg 2010-ben a Jedro, azaz Vitorla kávéház, ahol fogyasztás után mindenki a lelkiismerete szerint imával fizetett. Az árlapon az elmondandó imák mennyiségét tüntették fel.

presszókávé, tea – 2 Miatyánk

tejeskávé, kakaó – 3 ima

capuccino – 4 ima

cola – 5 Üdvözlégy Mária (ezt már drágán “mérik”)

ásványvíz – 2 ima

szeszes italt, cigi – nincs 

A kávézó ötlete a papnövendékektől származott, akik a szentmisék után szívesen beszélgettek volna még a hívőkkel. 4-5 önkéntes pincér szolgálta ki a 60-80 vendéget.

Sajnos semmiféle aktuális infót nem találtam a helyről, így talán már nem működik, pedig nagyon érdekes kezdeményezés, szerintem sok látogatójuk lenne mostanság is.

 

Taxizz a kávédért – Arita taxi

Japánban valósították meg a barista taxit, ahol utazás közben a kávézás élményét is élvezhetjük. Az anyósülésre kávéfőző van telepítve, az utasok a frissen lefőzött kávét porceláncsészékből kortyolhatják, mindezt ingyen – persze az utazás náluk sincs ingyen 🙂

Egy ideje már nekem is eszembe jutott hasonló, hogy pl egy közlekedő villamoskocsit ki kéne bérelni és oda egy kávézót/büfét telepíteni. Persze nem a Népszínház utcában közlekedő villamosnál, hanem mondjuk a Duna-parti 2-es vilinél lenne ez érdekes, egy jó kávé, süti mellett lehetne végignézni a Dunát, a budai oldalt. Remélem, valaki egyszer megcsinálja, menő lenne!

 

Fizess verssel – Magyaroroszágon

És végre mi sem maradunk ki az ingyen kávéból. Valószínűleg a többségünknek nyűg volt általánosban, középsuliban a versmagolás és azóta eszünkbe sem jutott hasonló. Ki tudja, ha most előveszel egy verseskötetet, lehet, hogy máshogy látod az iskolai kötelező verseket, sőt, még az is lehet, hogy néhány átolvasással elő is jönnek a régen megtanult sorok az agytekervényeid mélyéről 🙂

Ez az akció egy napig, március 21-én, a költészet napján érvényes. Az eseményről, a csatlakozó kávézókról bővebb infó itt.

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

 

Sült édesburgonya

 

 

Eddig csak egyszer ettem édesburgonyát egy főzőtanfolyamon, de akkor nem igazán ízlett. Most viszont valamiért úgy gondoltam, hogy eljött a pillanat, hogy újabb próbát tegyek vele és örülök, hogy megtettem, mert most viszont nagyon bejött. Az íze tényleg kicsit édeskés, nekem valahol a sütőtök és a krumpli között van.

Ehetjük mártogatóssal magában, önálló köretként vagy más zöldségekkel kombinálva.

Egyre többször látom a boltokban akciósként, úgyhogy ki lehet próbálni, hátha nektek is megtetszik.

 

Hozzávalók:

édesburgonya

bors

olaj

 

Elkészítés:

Az édesburgonyát meghámozzuk és 6-7 mm-es hasábokra vágjuk.

Sózzuk, borsozzuk, tepsibe rakjuk és kb egy evőkanálnyi olajjal átfröcsköljük.

180 C-os sütőben 15-20 perc alatt megsütjük.

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

Forrás: http://www.ritakonyhaja.hu/etlap/koretek/4120-sult-edesburgonya-recept.html

 

 

 

Te konyhagép vagy pedig munkatárs vagy?

 

 

El sem tudom képzelni, milyen lehet a vendéglátásban dolgozni. Hogy hogyan bírják a munkavállalók a 12 órákat végig talpon, a déli és az esti pörgést, a sokszor nem éppen ideális körülményeket… Talán nem csoda, hogy sokan párhavonta munkahelyet váltanak. 

Jó főnököt sem könnyű találni. Olyat, akinek nyilvánvalóan vannak elvárásai, de aki tudja, hogy ezért neki is adnia kell. Nem csak hó végén a fizetést (bár vannak helyek, ahol ez is kétséges lehet), hanem emberséget is. Aki nem csak egy konyhagépnek tekint, hanem néha megdícsér, ha problémája van vagy valamit elrontasz, akkor azt normális hangnemben, egyenesen képes közölni veled, aki talán kicsit a munkahelyi éneden kívül is meg akar ismerni, akinél, ha esetleg beteg vagy, meg mered tenni, hogy otthon maradsz (és táppénzen, nem úgy, hogy akkor vegyél ki szabadságot vagy majd levonják a fizudból), aki megbízik benned…

 

 

A Facebookon jött szembe velem ez az “álláshirdetés”. Azt gondolom, ez a fajta főnöki hozzáállás úgy általabán különleges, de a vendéglátósok között talán egyenesen csodaszámba megy?

 

“Egy kis hétvégi eszmefuttatás. Dolgoznál velem? Akkor itt az alkalom, ha érzed magadban az erőt és megvan a szakmai tudás, ambíció:-) Addig is egy kis bemutatkozás, hogy miként látok-gondolkodom mint ,,munkaadó”.
Jó hétvégét:-)
Róbert.

 

A KÖLCSÖNÖSSÉG.

Elég sok beírást olvastam az elmúlt egy-két évben, ahol a munkáltatok ,,csaptak” össze a munkavállalókkal. Én most a munkáltató oldalon állok és megpróbálom összegezni meglátásom. Bár mint minden ilyen írás, ez is csak egy vélemény az ,,én szemüvegemen keresztül”. Nem az igazam keresem, mert abban nem hiszek. Az elfogadásban, kommunikációban, egymás iránti tiszteletben hiszek.
Hogy miért van ennyi feszültség? Szerintem azért, mert a munkáltatók és a munkavállalók nem figyelnek egymásra. Nem ismerik fel egymás igényeit, és mindkét részről csak az elvárások vannak. Egyik fél sem tesz, hogy ezen álláspontok közeledjenek.

A MUNKÁLTATÓK hozzáállásának megváltozása fog változást hozni hosszú távon szerintem. Amikor belekezd egy befektető a vállalkozásába, jó esetben nem csak a pénz miatt teszi (értsd ezalatt: apa adta, más szektorból keresett pénz forgatná vissza egy nagyobb pénzzel kecsegtető vállalkozásba), hanem azért, mert magáénak érzi a vendéglátás szépségét és ért is hozzá.

Hosszú távon és családban gondolkodik, hiszen egy jó munkahelyen családias a hangulat.

Ha mindez megvan, jön az első nagyobb akadály. Meg kell értetni a leendő munkatársakkal, hogy közös a cél! És a munkáltató a legérdekeltebb abban, hogy jó csapata legyen, hiszen a személyzet a legjobb ,,reklám” Az egyre igényesebb vendég már nem csak jóllakni akar. Élményért megy és fizet. És ehhez elengedhetetlen a jól képzett személyzet. Energiát és időt kell belefektetni, hogy megértsenek, felfejlődjenek a Te elvárásaidnak, és mindez nem csak pénz kérdése.

A tisztelet: Érdekli a tulajt, hogy ki vagy, mi a hobbyd, rendben van-e a magánéleted, anyukád, párod? Mit tudsz tenni ahhoz, hogy az alkalmazottad pozitívabban lássa az életet, és teszel azért, hogy minél jobban érezze magát a munkahelyén.

Biztonságot kell teremteni mert mindannyian arra vágyunk, és ezen érzés független a női-férfi nemtől, beosztástól. Minimum, hogy a munkaadó bejelenti a munkavállalót, és időben kifizeti azt, amiben megegyeztek.
Nálam majd két évig, heti-havi rendszerességgel tartottunk megbeszélést, átbeszélve a negatív visszajelzéseket és hogy mi az, amin változtatnunk kell. Erre a legjobb megoldás a véletlenszerűen (facebookon) megkeresett vendég, akinek állod a vacsoráját cserébe őszintén elmondja, megírja véleményét. Mai napig hetente egyszer-kétszer vannak fizetett vendégeim, és nem azért mert nem bízom a munkatársaimban. Tapasztalatom, hogy sokszor adódik olyan helyzet, hogy a vendég észrevesz olyan ,,dolgot” amit Te nem veszel észre. Mellesleg sok ötletet kaptam amit kiviteleztem, emelve üzletünk látogatottságát.

Megbízni, és szabad kezed adni a munkatársaknak, legyen az egy ajándék desszert vagy welcome ital. Ne gépiesített legyen, és kötelező rutin a ledolgozott munkanap. Továbbá nálam kötelező wellnesshétvégék vannak rotációs sorrendben. Családdal együtt, hiszen ez is hozzátesz a munkatársaim lelki kiegyensúlyozottságukhoz, amit természetesen cég fizet. Minden egyéb segítség, legyen az egy költözés vagy családi tragédia.
Ha mindezt megadod mint munkavállaló, akkor kérhetsz és elvárhatsz! Tudom, hogy mindez nem elmélet. A legjobb visszaigazolás az éttermünkről írt több mint 2000 pozitív vélemény, amely végső soron munkatársaim érdeme.

 

Mint MUNKAVÁLLALÓ pedig meg kell értened, hogy ez egy közös szekér és a tulajdonosi szemlélet nem csak  arra terjed ki, hogy bejössz és ledolgozod a 12-14 órát… TENNED kell! Megérteni, elfogadni, hogy a tulajdonosi szemlélet a főnököd olvasatában mit is jelent. Elfogadni azt, azonosulni, tiszteletben tartani, mert ha mindketten szeretitek azt, amit csináltok, max. részletkérdésekben nem értetek egyet, de akkor hagyd a főnöködre. Sose feledd, hogy övé a kockázat és a látszat ellenére nem tudhatod, hogy milyen áldozatot vállalt ezért. Hitel, család…

Vedd észre, ha kiégett egy izzó, cseréld ki szó nélkül, vagy ha nem megy, szólsz az illetékesnek. Folyamatosan szemed előtt tartod a tulajdonos igényeit, üzletpolitikáját.

És talán a legfontosabb, hogy míg ott vagy, minden a vendégről szól!!! Minden pillanatban magad és igényeid elé helyezed a ,,vendéget”. Az alázat nem ugyanaz mint a megaláztatás. Kell a szakmai ismeret, de legfontosabb az EMBERI része. Akkor tudsz igazán jó csapatjátékos lenni, ha pozitív vagy, nyugodt, és nyitott a kommunikációra. Elfogadod az építő kritikát, teszel érte, hogy változz, segíted a kezdőket (ne elmenjen a kedve az új kollégának, hanem kedvet kapjon rá).

És fordítva is igaz. Felveszed a hely ritmusát, Te alkalmazkodsz az új helyzethez, miközben hozzáteszed a magad tudását, tapasztalatod.

Add meg a tiszteletet munkatársaidnak, és ne légy irigy, ha munkatársad esetleg jobban halad, hanem tedd fel a kérdést magadnak, hogy mi az, amiben jobb, és fejlődj utána.

Ne ,,árulkodj” hisz nem a dedóban vagy, hanem ülj le az érintettel, legyen az a munkatárs vagy főnök, és beszéld meg a vélt vagy valós sérelmeid.

Légy kedves, legyen az a mosogató, vagy vendég. Nem leszel több, ha utasítasz, és nem kérsz. Nálam biztosan nem. Hosszan tudnék még írni ennek a pszichológiai összetettségéről, de a lényeg, hogy adni kell, és beleadni mindent. Mindkét fél esetében!

Szerintem elindult valami pozitív folyamat már, a munkaerőhiány megadta az első kezdőlökést. Bízom benne, hogy mindkét ,,oldal” lassan megérti, hogy változásra van szükség, és csak úgy működhet jól, ha megvan az érzelmi intelligencián alapuló KÖLCSÖNÖSSÉG. Hiszem gondolataim sikerében, és hogy jó úton járunk.

Mindenkinek sok sikert és várlak a csapatomba ha egyetértesz gondolataimmal, munka- és életfilozófiámmal.


Tisztelettel
Erdélyi Róbert
Tuning bar&burger,
Beef heaven by Tuning.
tulajdonos”

 

“Keresek: Steak sütésben, szmókerezésben jártas szakács, vagy lelkes kezdő szakács aki nyitott ezen műfaj magas szintű elsajátítására, angolt nagyon jól beszélő felszolgálót. Önmagukra és munkájukra igényes kézilányok jelentkezését is várom! Vendéglátás pszichológiai és szakmai felkészítés április 15-től, nyitás május elején. A szakmai felkészítésben profik segítik majd a munkánkat.
Önéletrajzot a rob.erdelyi@gmail.com e-mail címre várok. “

 

Nem ismerem Róbertet, nem voltam még a Tuningban, nincs semmiféle kötődésem hozzájuk, de annyira szimpatikus a hozzáállása, hogy abszolút követendő példa. És meghozta a kedvem a Tuning kipróbálásához is 🙂

Sok sikert kívánok és minél több megfelelő jelentkezőt. Aki meg hasonló munkát keres, annak hajrá!

 

Te mit vársz el a főnöködtől, munkahelyedtől? Mi az, ami egy kicsit is segítene, hogy jobban érezd magad ott?

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

Knitchen – köss konyhát!

 

Ezt imádom!

Ausztráliában készítették ezt a knitted kitchen-t, knitchen-t, azaz kötött konyhát. Az apropó az évente megrendezett Jumpers and Jazz Festival volt, amelyre valami különlegességet szerettek volna. Szerintem abszolút sikerült 🙂 7 hónapon át 50-en dolgoztok rajta, így lett meg minden apró részlet. Ezek az apróságok teszik igazán kreatívvá, nézzétek a gyümölcsöket, az ablakon a “kilátást”, a csapból folyó vizet… Ááá, szuperjó! 🙂

 

 

Ha tetszett a bejegyzést, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

Sós négyes

 

Ez tulajdonképpen a klasszikus sós perec, csak annál sokkal jobb.

Hogy miért jobb? Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de a perec formázása nekem túl macerás, egyszerűen nem tudok olyan hosszú tésztarudat sodorni, hogy egy normális perec kijöjjön belőle. Másrészt nem túl gazdaságos sütni, 2 perec ferne max egy nagy tepsibe. És magunkkal vinni sem praktikus, ha a munkahelyen szeretnénk tízóraizni belőle, a boltinál pl. össze is kell törnöm, hogy beleférjen egy zacskóba. Ja, én én a puhább részeket szeretem jobban és mivel ezek egymás mellett sülnek, a hosszanti részeken több lesz a puhaság. Szóval ezután lehet, hogy nem is fogom strapálni magam pereceléssel (bár ki tudja… :)), ez a sós négyes nekem abszolút bevált!

 

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2,5 dl tej

2,5 dkg friss élesztő

1 ek cukor

fél ek só

0,7 dl olaj

sós mázhoz:

1,5 ek liszt

1 ek só

kevés víz

 

 

Elkészítés:

Langyos cukros tejben az élesztőt felfuttatjuk.

A többi hozzávalók hozzáadva alaposan összegyúrjuk és letakarva meleg helyen duplájára kelesztjük.

16 egyenlő részre osztjuk, egyforma hengerek sodrunk belőle, 4-4 darabot egymás mellé teszünk sűtőpapírral bélelt tepsibe.

200 C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg enyhén elkezd színesedni.

Közben a mázhoz a liszthez és sóhoz annyi vizet adunk, hogy sűrűn folyós legyen.

A forró rudakra csorgatjuk a mázat és néhány percre visszatesszük még a sütőbe.

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

 

Forrás: https://illeskriszkonyhaja.blogspot.hu/2011/11/sos-negyes.html

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!