Konyhalál

Szerintem – Három pötty kaja bazi nagy tányéron?

 

“Mi ez, három pötty kaja egy bazi nagy tányéron?” “Ettől (kiejtve: ettű’) aztán nem lakunk jól!”

Ezek a leggyakoribb hozzászólások egy-egy neten megjelenő fine dining fogást ábrázoló kép után.

De miért csak ezek jutnak eszébe a legtöbb embernek? Ilyenkor a hozzászólókból előjön az “ősmagyar” énjük és már mondják is, hogy “az igazi magyar étel, a körömpörkölt, a tepertő, a sült csülök az valami, de mit csináljak két szál répával?”, “ez nem étel”, “nagyítóval kell ezt nézni?” és hasonlóan “humoros” kommentek. 

Előrebocsátom, hogy úgy írom ezt a bejegyzést, hogy nem ettem még ilyen menüsort végig, de nagyon kíváncsi lennék rá.

Mi magyarok két vagy maximum három fogáshoz szoktunk és tudjuk, hogy ennyi alatt “kell” degeszre enni magunkat. Mert az a jó kaja, amiből sok van. Ha lelóg a rántott hús a tányérról. Ha ebéd után mozdulni sem tudunk, csak szuszogunk az asztalnál.

A fine dining menüsor 6-7 fogásból áll. A tányéron levő adagok kicsit, de mire végigesszük a sok fogást, valószínűleg nem fogunk éhezve felállni az asztaltól. De az régen rossz, ha valaki azért megy ilyen étterembe, mert éhségét akarja csillapítani. Itt másfajta hozzáállás szükséges. A fine dining egyfajta művészet, ahol az étel íze, illata, kinézete, illetve a teljes menüsor harmóniájával egyfajta komplex élményt kapunk.

Igazából nem lehet összehasonlítani a hagyományos étkezéssel, mert egyszerűen nem az a kategória. Mint például nem érdemes összehasonlítani, ha ugyanazt megnézed filmen moziban és színdarabban színházban. A moziban a hatalmas képernyőn látsz mindent, (a kelleténél is jobban) hallasz mindent, melletted a kóla és a popcorn, a vásznon minden valósághű. Ezzel szemben a színházban az egyik hátsó sorból csak kicsiben látod a színészeket, az arcukat alig, kell a képzelőerő, hogy a többfunkciós díszletből kitaláld, hogy hol vagytok, feszengsz közben kissé az elegáns ruhádban stb. Mégis, a mozizás úgy jön, hogy hmm, unatkozok, nem megyünk el moziba, nézzük meg, mit játszanak! Színházba menni pedig a mai napig egy ünnepibb esemény, amire akár egy-két hónappal korábban megveszed a jegyed, készülsz rá.

Azért sem lehet összehasonlítani a “normál” étkezést és a fine diningot, mert nyilvánvalóan nem fogja felváltani a normált az újhullámos, de ha nyitottak vagyunk az újdonságra, sok új élménnyel gazdagodhatunk. Nem is arra találták ezt ki, hogy minden nap ezt vacsorázza az ember. Ezt most ahhoz tudnám hasonlítani, hogy pl. a Mona Lisa egy gyönyörű festmény, érdemes egyszer élőben is megnézni, na de a nappalimba nem kéne, hogy folyamatosan bámuljam, egyszerűen nem az a kategória.

A fine dining egyfajta kitérő a megszokottól, ami után ugyanúgy örömmel esszük a nagymama pörköltjét, jó nagy kondérból szedve, megpúpozott tányérral, hatalmas karéj kenyerekkel kitunkolva és fényesre törölve a tányért. Meg is sértődnénk, ha csak két kiskanálnyit kapnánk belőle (bár olyan nagymama szerintem nincs, aki ne akarna degeszre etetni  :))

Szóval lehet hasonlítgatni a dolgokat, de nem érdemes. Ha nem ragaszkodsz görcsösen a megszokotthoz, ahhoz, hogy “ezt így KELL” (na, ettől a KELL-től mindig égnek áll a hajam, lehet, hogy írok erről is…), akkor tegyél egy próbát, különleges élmény lesz, az biztos. Remélem, nekem is lesz benne részem valamikor.

Ti mit gondoltok erről?

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

Képek forrása: www.google.com/finedining

 

 

 

Szerintem – kommentek: amikor a hülyeség szorgalommal párosul

 

Pár napja motoszkál a fejemben, hogy indítok egy „szerintem” sorozatot, mert meleg van, nincs kedvem annyira sütni, de „pofázni” meg igen, szóval itt majd elmondom a véleményemet egy-két dologról. Most “házhoz jött” a téma…

 

Írtam egy cikket néhány napja Hogyan kergesd őrületbe az eladókat? Tuti tippek! címmel.

Néhány pontban felvázoltam, hogy mik azok a dolgok, amivel fel lehet idegesíteni az eladókat.

Nyilván provokáló a cím, de nem gondoltam volna álmomban sem, hogy lesz, akinek meg kell magyarázni a cikket, hogy nem, ez nem arról szól, hogy idegesítsd fel az eladókat, hanem éppen hogy felsorolva vannak azok a momentumok, amiket ne tegyél, hiszen ettől ideges lesz az eladó.

Görbe tükör.

De ÚRISTEN… Meg kellett volna magyarázni 😀

 Mutatom, milyen kommenteket (is) kaptam hozzá.

 

Szerencsére ezek inkább más felületen történő megosztásokra jöttek, tehát nem a „törzsolvasóim”.

De azért ez elszomorító. Ennyire nem tudnak szöveget értelmezni, értőn olvasni az emberek? Ennyire nehéz érteni az iróniát? És ennyire úgy is érzik, hogy ez úgy helyes, ahogy gondolják, hogy ennek felháborodottan hangot is kell adniuk? Vagy ennyire nem egyértelműen írok? Ennyire egyszerűek “vagyunk”?

 

 

Szóval, csak annyit kérnék, hogy aki felháborodott ezen vagy más – viccesnek szánt – bejegyzésen, az inkább hagyja el a területet 🙂 De azért úgy látom, hogy aki rendszeresen követ, annak nem kell magyarázni semmit 🙂

 

Ha meg itt maradsz, akkor – ha még nem tetted -, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldához is! 🙂

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!