Konyhalál

Első saját készítésű sushim

 

Életemben először sushit készítettem és egészen meg voltam elégedve a végeredménnyel!

Na jó, nem is annyira enyém az érdem, mert egy workshop keretein belül csináltam, így minden szuperül elő volt készítve, én meg csak “összeraktam”, de akkor is büszke vagyok rá. 🙂

 

A séf megmutatta (egyszer és nem túl lassan), hogy ő hogyan is csinálja.

A végeredmény, ezt kéne leutánozni.

Megkaptam az algalapomat, itt néztünk egymásra a többi résztvevővel, hogy atyavilág, mi lesz majd ebből… Mondták, hogy nagyon ragadós lesz, ha nedvesség éri, úgyhogy ezt kerüljük, ha lehet.

A séf kiporciózta a rizst. Erre speciális, ragadós rizst használnak. Igen, nagyon ragad, a kezünkhöz, meg mindenhez, ezért nedves kézzel kell egyenletesen eloszlatni az algalapon (ami ugye ne legyen vizes).

Végül egész egyenletes lett.

Szerencsére a belevalók is már egyformára darabolva vártak ránk. Én nyers húst választottam, ha már sushi, akkor legyen ilyen. Egy picike wasabit is kentem rá.

Na, itt jött a magic. Végülis nem volt nehéz szorosan feltekerni a a bambuszroló segítségével. Minden benne is maradt.

Hat darabra vágva 4 db lett vállalható, elégedett voltam velük, középen volt, ami középre kellett, egyenletes rizsköpenyben, szépen összeragadt algahéjjal. És az íze is tökéletes lett, be is vágtam mind a hatot :-O

 

Utána kaptunk egy gyönyörű japán ízelítő tálat. Sajnálom, hogy a fények miatt nem lettek jó képek róla, mert a tálkák, a tálalás, a kompozíció is a japánokra jellemzően finom és elegáns volt.

Az első fogás tofu volt. Ez annyira nem ragadott meg.

Ez nagyon nyersnek nézett ki és valószínűleg nagyon nyers is volt. 🙂 Nem biztos, hogy ebből újra kértem volna, de inkább a látvany miatt nem.

Ez fekete szezámpaszta spenóttal. Kár, hogy a fotó nem adja vissza szépen a színeket. És valami baromi finom volt!

Ez már egész európai ízű húsgombóc.

Ez pedig “rántott csirke” vagyis inkább ahhoz hasonló falatkák, de mégis valahogy más ízű.

 

A sushikészítő workshopot Sushi Sei étteremben a JTB Hungary, azaz a Japánspecialista szervezte, akik magán- és üzleti utakat szerveznek Japánba. Ami engem legjobban megragadott, hogy kifejezetten gasztroutazásokat is kínálnak, ahol a látnivalók mellett az étkezésre helyezik a fő hangsúlyt végiglátogatva azokat a helyeket, amiket mindenképp érdemes, ha japán gasztronómiáról beszélünk. Hű, de szívesen “tesztelnék” egy ilyen utat… 🙂

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Japanika – étteremteszt

 

Úgy indultam el a Japanikába, hogy oké, menjünk, de nem szeretem a sushit. De aztán teljesen máshogy jöttem haza. 

Vannak, akik alapvetően elutasítják a sushit, mert nyers hal, brrrr… Nekem ezzel nincs bajom, inkább a rizs nem annyira kedvencem és valahogy az eddig kóstoltaknak nem volt túl sok íze, ha lehet ezt mondani. A Japanika megmutatta, hogy lehet ezt máshogy is és egészen európai ízlésre hangolt falatkákat is kaphatunk.

A Japanika Budapest egyik legjobb kilátással rendelkező helye, a Bazilika szomszédságában helyezkedik el a Szent István téren. Megmondom őszintén, ez nekem erősen azt sugallta, hogy így inkább a külföldiek pénztárcájához igazodik, de egy közepes árszinten lakhatunk itt jól.

A Japanika egy nemzetközi étteremlánc, amely meglepő módon nem japán érdekeltségű vagy Japánból indult, hanem Izraelből. Ott annyira sikeres, hogy a helyi fiatalok inkább Japanikába mennek, mint Mekibe. Európában pedig a tavaly nyitott budapesti étterem az első.

Az étlapon többségében sushit találunk, de vannak előételek, saláták, levesek, grillételek és desszertek is. A sushit akár mi magunk is összeállítjuk a saját ízlésünk szerint, itt készségesen segített a pincér is, hogy mivel mit és milyen szempontok szerint javasol. A japán konyha önmagában szinte garantálja a glutén- és laktózmentességet, de könnyen összeállíthatunk olyan menüsort is, ami akár vega vagy vegán is. Így nagyon jó megoldás az étterem olyan társaságoknak is, akik között van allergiás, diétázó, de a többiek sem érzik azt, hogy ez “nagyon mentes” kaja. Ez a mi társaságunkban mindig okoz némi problémát, hát most ezt a kérdést kipipálhatjuk. 🙂

Na és mitől változott meg a véleményünk a sushiról? Egyszerűen úgy kombinálják az alapanyagokat, hozzávalókat, hogy sokkal közelebb áll a mi ízlésvilágunkhoz. Nekem a legnagyobb befutó a lazacba tekert, majd bundában kisütött maki, amit aztán melegen tálaltak. Szóval igen, ez teljesen más, mint amit elképzel az ember, ha azt mondják, sushi.

Aki pedig a nyers haltól tart, annak megnyugtató lehet, hogy minden egyes nap friss hal jön, nincs fagyasztás, nincs másnap felhasználás. 

A japán konyhára jellemzően katonás rendben, gyönyörűen tálalva érkeznek a fogások (amit a fényviszonyok miatt a fotókon sajnos kevésbé tudok visszaadni, de inkább nézzétek – és kóstoljátok – élőben!

 

Japanika 

1051 Budapest, Szent István tér 11.

honlap: www.japanika.hu

facebook: www.facebook.com/japanikasushibar

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

 

 

 

Víztorta – a jövő desszertje

viztorta water cake

 

 

Japánban újfajta édesség hódít: a víztorta.

Nevét az áttetsző anyagáról kapta, ami tényleg úgy néz ki, mint egy óriási vízcsepp. Egyébként ez egyfajta mochi, vagyis zselés rizstorta, melyet cukorsziruppal tálalnak. A receptjét és a formázás módját csak kevesen ismerik.

Gyorsan el kell fogyasztani, mert 20-30 perc múlva egyszerűen elpárolog. 

Persze ha valami japán, akkor abból valami cukiság kell, hogy legyen. Így lett belőle mosolygós arc vagy éppen alvó cica 🙂

Nekem nagyon tetszik, de vajon milyen lehet az íze?

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Water cake

Water cake víztorta

Water cake víztorta

Water cake víztorta

water cake víztorta

water cake víztorta

 

Forrás: http://www.boredpanda.com/cat-water-cake-mithiruka-japan/

 

Japánban békát sütnek a kenyérbe?

 

Konel bread

 

 

… persze nem az átlag pékségekben.

Konel_bread néven az Instagramon követhetjük ennek a japán péknek a munkáit, aki különleges ábrákat süt a kenyérbe. Kenyérbe süti a gyümölcsöket, rajzfilmfigurákat, de gyerekrajzokat is.

Fel sem tudom fogni, hogy a puha, még megkelő kenyértésztából hogy tudja a figurákat megalkotni, de biztos nem kétperces munka van benne… Fantasztikus!

 

https://www.instagram.com/p/BGNtyUsqbL_/

https://www.instagram.com/p/-QlvTHKbEu/

https://www.instagram.com/p/BCjP4qnqbNw/

https://www.instagram.com/p/BD-oRqIKbOb/

https://www.instagram.com/p/BEsTWCXKbCx/

https://www.instagram.com/p/BCwqRnxKbNf/

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

Forrás: http://elitedaily.com/envision/bakers-awesome-bread-artwork-will-make-wish-werent-gluten-free/1526010/

http://designtaxi.com/news/386718/Baker-Makes-Bread-Loaves-That-Hide-Delightful-Surprises-Beneath-Their-Crust/

Élet és étel Japánban – interjú

Élet és étel Japánban

 

Interjúsorozat külföldön élő magyarokkal az ottani életükről és az ételeikről.

Mai interjúalanyom, Moór Márton blogját, a Majide-t az interneten böngészve találtam és nagyjából egyszerre végig is olvastam, nem tudtam abbahagyni. Történeteiből néha úgy tűnik, mintha egy másik bolygóra csöppent volna, rendkívül olvasmányosan és humorosan írja le a mindennapinak számító eseményeket, amelyeknek a megoldása, végkimenetele nem biztos, hogy a mi számunkra is hétköznapi… 🙂 Olvassátok ti is végig!

 

Hol élsz és mióta?

Egy Chiba nevû városban, 20 km-re Tokiótól, öt és fél éve.

Élet és étel Japánban

 

Hogy kerültél Japánba?

Az egyetem elvégzése után mindenképp szerettem volna minél messzebbre költözni Magyarországtól. A cél egyszerű volt: abszolút környezetváltozás, minél idegenebb, annál jobb. A távol-keleten nekem akárhol jó lett volna. Volt munkalehetôség Kínában is, Nepálban is. Japán a barátnőm választása volt, őt ez az ország érdekelte a legjobban.

 

Mivel foglalkozol?

Angoltanár vagyok egy nyelviskolában.

Élet és étel Japánban

 

Mennyire volt nehéz új életet kezdeni egy ennyire eltérő kultúrájú országban?

Kezdetben nem volt nehéz, csak izgalmas. Érdekes volt a japán nyelvet tanulni, főleg az írást. Beleszokni, hogyan kell gyerekeket tanítani, akikkel nem értjük egymás anyanyelvét. Észak-amerikai kollégákkal együtt dolgozni. Sok teljesen új kihívás. Trópusi klíma, tájfúnok, hetente földrengések. Tanárnak lenni, ahol ez megbecsült és tiszteletben tartott szakma. Az utóbbi 2 évben lett nehéz, mert egyre jobban látom az idegesítő / furcsa / beteges japán dolgokat.

 

Könnyen beilleszkedtél?

Nem, de könnyen elfogadtam, hogy ide nem lehet beilleszkedni. Ha jól tudom, ez az egyik leghomogénebb társadalom a fejlett országok közt, még ma is a lakosság 95%-a színtiszta japán, ami egészen abszurd. Angolul szinte senki nem tud, plusz (a kézenfekvő okok miatt) mindig mindenhol azonnal látszik rajtad, hogy külföldi vagy. Sok kollégám itt él 20 éve, japánból perfekt, japán feleség, minden szokást követnek – egyelőre még nekik sem sikerült beilleszkedni.

 

Milyen furcsaságokkal találkoztál a hétköznapokban, amikre nem feltétlenül voltál felkészülve?

Alig találkoztam olyan dologgal, ami nem furcsa, vagy aminél azt éreztem: “Na erre fel voltam készülve!” Minden nap megdöbbent valami, még ma is. Hogy a vonaton mindenki alszik, sokszor a mellette ülő vállára tett fejjel. Hogy a japán otthonokban nincs fűtés. Se padló, se központi, semmi. Mindenki vesz otthonra bedugható hősugárzót, fűthető asztalt, fűthető szőnyeget stb. Hogy agresszióval, rosszindulattal, erőszakossággal soha sehol nem lehet találkozni. Hogy a gyerekek 10 éves korukig egy ágyban alszanak a szülőkkel. Hogy a kórházak estére és hétvégére bezárnak. Hogy reggel senki nem fürdik, csak este, akkor is dézsából önti magára a vizet, hokedlin ülve. Hogy általában technikailag mennyire fejletlen az ország. Hogy soha senki nem lop: táskákat, bicikliket ott lehet hagyni akárhol. A blogom valójában nem más, mint az erre a kérdésre adott állandó válasz.

Élet és étel Japánban

 

Mi az, ami hiányzik itthonról, a családon és barátokon kívül?

Az emberek lazasága, spontaneitása, humora. Az önirónia és a talpraesettség. A hó, az igazi tél is nagyon hiányzik. Az éjszakai buszok. Az építészet, a budapesti régi épületek látványa. (Az Andrássy úton nőttem fel.) De talán leginkább a sajtospogi.

 

Mit esznek az átlag japánok reggelire, ebédre és vacsorára?

Az egyedül élő japánok nem főznek magukra, hanem a szupermarketes, megmikrózható dobozos kaján élnek. Akinek családja van, az reggelire rizst és babból-halporból készült levest. Ebédre rizst, szójaszószt, tojást, halat, egy szelet kenyeret, valami gyümölcsöt. Vacsorára rizst, vegyes salátát, sült tésztát. Vasárnap rizst és puhára főtt zöldséges húslevest. Vagy szójaszószos halat, rántott tengeri dolgokat, soksok algát. Esetleg “hamburg” néven futó húspogácsát. Napközben pedig, uzsira, tízórainak, algába tekert rizsgombócokat, haldarabokkal vagy majonézzel.

Élet és étel Japánban

 

És te?

Nekem abszolút a reggelizés a legfontosabb étkezés. Naponta többször is véghezviszem. Az első reggelim (reggel 9) általában egy nagy tál “granola”: gabona- és árpafélék, aszalt gyümölcsökkel, magokkal és mogyorófélékkel, leöntve tejjel vagy joghurttal.

A második reggelim (délelőtt 11 körül) tükörtojás, baconbe tekert sajtrudak kisütve, paradicsommal, főtt spárgával, vajas pirítóssal. Néha fürjtojás, pancetta, bagett, végül esetleg egy alma, egy banán. Vagy egy nagy eper-málna-kiwi smoothie.

2-től 9-ig dolgozom, azalatt rendes étkezésre nem nagyon van időm. Este, ha van időm, főzök valamit. Leginkább főzelékeket, bablevest, brassóit, gulyást, steak-et, vagy megpróbálkozom valami indiaival. Curry, csicseriborsós vagy lencsés. Nagy salátás is vagyok: apróra vágott uborka, brokkoli, répa, avokádó, zeller, koktélparadicsom, retek. Leöntve olivaolajjal és fehérborecettel. Mehetnek rá kesudiók is, és/vagy frissen reszelt parmezán.

Élet és étel Japánban

 

Hogy zajlik egy étkezés (van valami extrább “rituálé”, szokás)?

Az étkezés előtt a japán azt mondja: “itadakimasu” (=elfogadom azt ételt és elkezdem). Sok étterembe nem lehet cipővel bemenni. Az asztalok alacsonyak, a földön ülve kell enni. Az asztal alatt a padlóban van egy nagy lyuk, oda lehet lelógatni a lábakat. A pincér nem megáll az asztal mellett, hanem letérdel a földre, és úgy írja fel a rendeléseket. Borravalózás sehol nincsen.

 

Mi volt a legfurcsább étel, amivel találkoztál? Megkóstoltad?

Nyers lóhús, nyers bálnahús, ezeket meg. Rothasztott babpép, ezt nem.

 

Mi a kedvenc japán ételed?

A soba-tészta és a makréla-sushi.

Élet és étel Japánban

 

A japán konyha alapfelszereltsége mennyiben tér el a magyarétól?

Ami itt minden konyhából elengedhetetlen, az a hatalmas rizsfőző gép. Két kiló rizst is kifőz (párol) egyben, és napokig frissen, melegen tartja. Ami otthon van, és itt szinte sehol, az a sütő. Csak a gazdagabb családok menő házaiban van, egy átlag lakásban így nem lehet sütiket készíteni.
Élet es étel Japánban
Hello Kitty rizsfőző
 
 
 
 
Köszönöm szépen Marcinak az interjút, a blogját és az interjút olvasva nagyon kedvet kaptam Japánhoz. Ha ott élni nem is feltétlenül, de eljutni oda egy-két hétre mindenképpen!
 
 
Olvasd el az Élet és étel sorozat több részét is:
 
 
 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 
 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!