Konyhalál

Ha rossz a házasságod, menj edzeni!

 

 

El kéne kezdenem mozogni…

Mint a blogon szereplő receptekből is kiderül, nem éppen a szuperegészséges, salátarágcsáló vonalat képviselem – bár szívesen kipróbálom és jól is tud esni. Régebben mindig az volt a kérdés, hogy “dekieszimegaztasoksütit” és “temiértnemhízolmegezektől”. Mostanra viszont egyértelműen felszedtem néhány kilót, a kis úszógumim jelenlétével tuti nem süllyednék el a Balcsiban 🙂 Bár én ezt nem az evés számlájára írom, hanem egy betegségére, ami miatt a korábbi rendszeres mozgásom – a salsa – hosszabb időre kiszorult az életemből, másrészt az erre szedett gyógyszer hatása, ami alap mellékhatásként hízást ígér. Pipa.

Egyik ismerősöm elkezdett tőle nem megszokott módon fákon “ugrálós”, avarban guggolós, esőben futkározós képeket feltenni a Facebookra magáról. Úgy tűnt, hogy élvezi. Hmm. Ezt? Korábban valószínűleg csak a számítógépes játékokban “futott”. Még az edzéseiről és ezáltal önmagáról, a kudarcairól és persze a sikereiről is írt. Engem mindig motivál az, amikor látom, hogy valaki megtalálja “önmagát”, valamit felépít a nulláról, megy neki, élvezi, én is élvezettel olvastam a megnyílását.

Aztán egy véletlen során megismerkedtem Arnolddal, az edzőjével is. Nem tudom, más csinál-e ilyet, mindenesetre nekem különleges volt, hogy nem csak a “technikai” résszel, tehát edzésekkel, étrenddel stb. foglalkozik, hanem kiemelt figyelmet szentel a mentális tréningnek is. Például ez szerepel az oldalán – többek között – okként, hogy miért menj el az edzésére: ha rossz a házasságod, ha nem azzal élsz, akivel szeretnél….

 

Arnold benne volt egy interjúban, így kikérdeztem, mit hogy csinál és mit ajánlana nekem, hogy “embert faragjon belőlem”.

 

Hogy lettél fitnessedző, mi a történeted?

Gyermekkoromban apám sportolót szeretett volna faragni belőlem. Általános iskolásként atletizáltam, már negyedikesként a testnevelés tanárom kiemelt osztálytársaim közül, és megkért, hogy járjak délutánonként atlétika edzésekre. Ez esetben versenyidőszakban hiányozhatok az iskolából, természetesen igazoltan. Gyerekként, valljuk be, ez utóbbi nagyon vonzó volt számomra. Nyolcadikig sok-sok versenyen voltam, és rövidtávfutásban, valamint távolugrásban rendszeresen érmeket nyertem. Az volt a terv, hogy a suli után a Széchenyi Gimnáziumban folytatom tovább a tanulást testnevelés tagozaton, ami a Testnevelési Főiskola előszobájának számított akkoriban.

Természetesen az élet teljesen másképp alakult. Apám kemény és szigorú ember volt, gyermeki dacból lázadtam az apai hatalom ellen.

Alkalmazottként tizenöt évig dolgoztam egy multinacionális nonprofit cégnél.

Tizenhat évesen kezdtem el kondizni, és 33 éves koromig voltam „testépítő”, majd váltottam.

2010 óta vagyok edző, és azóta oktatom az embereket arra, hogy mit is jelent az egészséges élet.

A fitneszipar a testépítés hódító útján teljesen félreinformálja az embereket. A testépítés látványsport. Igen, mindenki szeretne jól kinézni, és ezt tudja a testépítés. Egészségesnek lenni azonban teljesen más. Még a naturál testépítés sem mondható egészségesnek.

Edző lettem, lifestyle coach. Szeretek segíteni az ügyfeleimnek, hogy elérjék a céljaikat. A jó kinézet másodlagos, nem lehet fontosabb az egészségünknél. Észrevettem, hogy a sok-sok ember, aki konditerembe jár, azok közül kevesebb, mint 1% lesz izmos, kigyúrt és kockás hasú. A többiek meg… 

Ezért választottam ezt a szakmát, és lettem lifestyle coach, személyi és erőnléti edző, testsúlymenedzser, egészség- és életmód-tanácsadó.

 

Azt írod a honlapodon, hogy 30 nap alatt megváltoztatod a résztvevők életét. Hogy csinálod?

A 30 NAP! egy életmódváltó program – spártai alakformáló néven is fent van -, ami azt jelenti, hogy 30 napon keresztül minden nap dolgozunk közösen az ügyféllel. A fizikai edzésen túl egy pszichés és mentális tréningből áll a program. Erre szükség van, mert a gondolkodásunkat és az érzelmi hozzáállásunkat akarjuk megváltoztatni, ugyanis enélkül nem fog bekövetkezni az életmódváltás. A 30 napban úgy kell szervezned az életed, hogy nincs kibúvó az edzések alól. Itt nincs pihenőnap, sem vasárnap, sem ünnepnap, ha éppen beleesik a program időintervallumába. Erre a 30 napra mindent szoríts háttérbe! Ne ekkor menj nyaralni, barátokkal kocsmázni, ne most akarj gyereket nevelni és a munkahelyeden minden túlórát bevállalni. Persze megteheted, ha boldoggá tesz, de te és a saját életed az első. Csináld meg a program aznapi feladatait, és utána jöhet minden más. Minden nap kapsz kérdéseket is, amelyekre válaszolnod kell. Ezek a kérdések rólad szólnak. Tulajdonképpen nagyon egyszerű dolgod van, válaszolsz, – jó esetben öt perc, és készen is vagy. A tapasztalatom azonban az, hogy sok esetben önmagunkkal sem merünk őszinték lenni. Ha te is ilyen vagy, lehet, hogy másfél órát is vacakolsz majd vele. Minden napról blogot (naplót) is kell vezetned. Ez egy számvetés önmagadnak, melyben megfogalmazod, hogy aznap mi okozott nehézséget, azon hogyan lendültél túl, hogyan oldottad meg a problémát, milyen volt az edzés, vártad-e vagy sem, mi befolyásolta kedélyállapotod, tudsz-e vidám és boldog lenni, ha nem, mit kell tenned, hogy ez megváltozzon, milyen sikereket értél el, milyen dicséretet kaptál, mi csalt mosolyt az arcodra, stb. Bármit írhatsz, ami eszedbe jut és foglalkoztat.

Visszatérve a kérdésedre a pszichés és mentális tréninggel tulajdonképpen a gondolkodásunkat és az önmagunkhoz, valamint az élethez fűződő érzelmi viszonyainkat változtatjuk meg. Enélkül nem tud sikeres lenni az életmódváltásod.

 

Miért jobb a szabadban edzeni, mint teremben?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi, magyarok, hogy itt a Kárpát-medencében négy évszaknak örülhetünk. Az időjárásunk igen változatos. Az ember egy olyan „vadállat”, aki több évezredes környezetét mesterséges élettérre cserélte. Ennek köszönhetően ma már rengeteg civilizációs betegség „boldogítja” életünket. Genetikailag viszont semmit sem változtunk. Ma is olyan erősek és egészségesek lehetnénk, mint az ősember. A négy évszakot kihasználva a szabadban, télen a hidegben, a nyáron a hőségben, tavasszal és ősszel az esőben és a virágillatú pollenekben gazdag levegőjű környezetben még az immunrendszerünket is edzük. Az izzadtságszagú, fülledt edzőtermek, vagy éppen a modern, klímával és/vagy levegőszűrő berendezésekkel felszerelt edzőtermek is csak rontják az egészségi állapotunkat, hiszen egy életidegen, mesterséges környezetben vagyunk. Ha fontos az egészségünk, akkor csakis egyetlen lehetőségünk van: szabadtéri edzést kell végeznünk magas intenzitású interval tréninggel (HIIT). Ilyen a SWAT Training Method is, de ez a módszer több, mint edzés, mert ez Gyakorlati Pszichológia.

 

Kik szoktad hozzád jelentkezni, milyen okból? A rossz házasságot hogy “javítja meg” az edzés?

Nők, férfiak és gyerekek egyaránt megtalálhatóak ügyfeleink között. Többnyire azonban a 35 éven felettiek jönnek, akik régen sportoltak, de ma már ezt régóta nem csinálják, valamint azok, akik soha nem edzettek. Ők azok, akik nem akarnak kockás hasat, nem akarnak hatalmas izmokat, ezért nem szeretnének testépítéssel foglalkozni. Nekik a látványnál fontosabb az egészségük. Fittek szeretnének lenni és/vagy le szeretnének fogyni, de még sosem sikerült nekik, és elegük lett a kudarcokból. Ők akár még szégyenlősek is szoktak lenni, esetleg kisebbségi érzésük is támad, ha edzőteremben kockás hasat látnak. Ez sok esetben riasztó lehet számukra. Mi egy egészséges alternatívát mutatunk számukra, amitől jól fogják érezni magukat a bőrükben. Fittek és egészségesek lesznek, és nem utolsó sorban még jól is fognak kinézni.

Az egészséges és fitt test mindenki számára elérhető ellenben a fitneszipar által belénk sulykolt ideállal, ami életidegen és még csak nem is egészséges, éppen ezért csak illúzió. Nem véletlen, hogy a testépítéssel foglalkozók közül kevesebb, mint 1% az, aki valóban kigyúrja magát és lapos, kockás hasa lesz. Az egészséges élet nem erről szól, hanem arról, hogy eddz minden nap! Lehetőleg kezdd a napot ezzel, heti ötször, SWAT Training Methoddal, táplálkozz egészségesen, aludj eleget, pihenj optimálisan és gondolkodj pozitívan, bármi is történjen veled!

Vegyük példának a rossz házasságot! Most is fut egy ilyen program, család- és párterápiának is felfoghatjuk. Persze ehhez mi kevesek lennénk egyedül. Kell az ő részükről is a hajlandóság arra, hogy helyrehozzák azt, amit közösen rontottak el. Amit már említettem egy kemény pszichés és mentális tréningen vesznek részt, melynek következtében más nézőpontokat ismernek meg. Képesek lesznek új szemüvegen keresztül megvizsgálni a kialakult helyzetüket és olyan eddig előttük rejtve lévő felismeréseket tapasztalnak meg, mai teljesen új köntösbe helyezi az eddigi életüket. Új célokat fogalmaznak meg, és egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy közösen, egymással együttműködve kezdenek el dolgozni, hogy a cél megvalósuljon.

 

A fizikai tréning mellett nálad nagy szerepet kap a mentális “edzés” is, pl. blogot kell írniuk a résztvevőknek. Mesélnél erről? Miért kell ez?

Az életmódváltó programjainkban résztvevők vezetnek önmagukról egy naplót. Ez egy számvetés önmagukról önmaguknak. Bizonyára hónapok, évek múlva kíváncsiak lesznek arra, hogy hogyan élték meg az életmódváltásukat. Büszkén mutathatják gyermekeiknek, barátaiknak, hogy milyen küzdelmes is volt ez a feladat számukra, és mégis megcsinálták. Mivel nyilvánosan olvasható ez a napló mindenki számára a weboldalon, így ők más, hasonló problémákkal küzdők szemében példaképekké válva segítséget tudnak nyújtani, motiválni tudják azokat, akik előtt még ott áll ez a feladat. Olyan elcsépelt szó ez, de nem találtam rá megfelelőbbet: igazi hétköznapi hősök ők! Példaértékű az, amit véghez vittek, és reményt adnak másoknak. Ennél szebb, emberibb, felemelőbb segítség nem is létezik, amit tőlük kap az ember.

 

Kemény edzés mellé kemény diéta is “jár”? Erre is kapnak útmutatót a résztvevők?

Igen is, meg nem is. Mindenkinek segítünk az étrendjét is rendbe tenni, legyen szó személyi edzésről vagy életmódváltásról. Azonban egyik esetben sem fogyókúráról, hanem étrendről beszélünk. A Spártai alakformáló – másik néven 30 NAP! – életmódváltó programunk tartalmaz egy speciális étrendet, és ebben a 30 napban csak azt az étrendet lehet az ügyfélnek ennie. Csak így tudjuk biztosítani, hogy rövid idő alatt fogyjanak sokat úgy, hogy egészségüket nem kockáztatjuk. A programunkban résztvevők között nem ritkán akár a -10 kg is elérhető, de nem a testsúly számít. Volt olyan ügyfelünk, aki csak 3 kg-t fogyott, mégsem voltunk elkeseredve, ugyanis 10%-t csökkent ez idő alatt a testzsírszázaléka, és ez az érték az, ami nagyon fontos a fogyni vágyók számára. Testzsírszázalékukat a program elején és végén is kiszámoljuk. Még soha senki sem csalódott. 

Ez az életmódváltó program igazán hatékony. Na igen, de gasztroblogként joggal kérdezheted, hogy mi ez az étrend. Még nem esett róla szó, azt szeretném, hogy ez maradjon is meglepetés az ügyfeleink számára. Annyit viszont elmondhatok, hogy nagyon változatosan, sokféleképpen el lehet készíteni, igencsak ízletes és finom. Ha valaki nem szeretné az étel elkészítésével tölteni az időt, akkor ezt is megoldjuk helyette.

 

Végig tudják csinálni a jelentkezők a teljes tréninget? Van, aki feladja? Melyik rész szokott a legnehezebben menni nekik?

A jelentkezők közül néha kiesik egy-két ügyfél, ők feladják, de a többség sikeresen veszi az akadályt. Elmondható, hogy a résztvevők kb. 98% százalékánál valóban életmódváltásról beszélhetünk. Tehát ez a program nagyon sikeres és hatékony segítség mindenkinek. A legnehezebb része a pszichés tréning szokott lenni, de mindenkit szinte szó szerint kézen fogva átsegítünk az akadályon. nem helyett oldjuk meg, csak támogatást adunk, és elkísérjük őket a célig.

 

Adott nő, aki kb másfél éve alig mozog, nagyon hamar elfárad, sokszor álmos, aludna. Néhány kilót fel is szedett. Eltervezi, hogy most aztán tényleg kimegy legalább gyalogolni pár km-t, de aztán inkább mégis a blogírást választja a kanapén. Ez a nő kicsit hasonlít rám. 🙂 Mit javasolsz neki, hogy visszatérjen az “életbe”?

Hívjon fel! +36702429000

Írjon e-mailt! hello@swatfitnessteam.com

Új életet kezdenél? www.30nap.hu, www.swatfitnessteam.com

SWAT Training Method – a gyakorlati pszichológia az első lépés egy sikeres és boldog új életed felé.

Kovács Arnold, gyakorlati pszichológia specialista

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, egyrészt keresd fel Arnoldot egy jó edzés miatt, másrészt csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

 

Élet és étel Thaiföldön

 

 

Az egyik kedvenc részem a saját blogomon az Élet és étel… sorozat, amelyben külföldön élő magyarokat kérdezek az ottani életükről és persze az ételeikről. Annyira szeretem olvasgatni a történeteket, ezeket látva mindig kedvem támad az adott országba ellátogatni!

Mai interjúalanyom Marcsi, aki a Marcsi Thongklan – Egy magyar feleség Ázsiában Facebook oldalt írja a thaiföldi életéről. Az interjú elolvasása után kövessétek őt az oldalán is! 🙂

 

Hol élsz és mióta?

2005. december 4-e óta élek Thaiföldön, Bangkok Suvarnabhumi reptértől kb 6 km-re egy kertes házban egy lakóparkban.

 

Hogy kerültél Thaiföldre?

Annak idején egy utazási irodával kerültem ki mint telepített idegenvezető. Majd 5 hónap után véletlenül kaptam egy tanári állást és tavaly májusig tanítottam. Több mint 2 éve, hogy megismerkedtem thai férjemmel és így nem kérdés, hogy meddig maradok .

 

Mivel foglalkozol?

Több mint 10 évig angolt tanítottam általános iskolákban, mezőgazdasági szakközépben, legutolsó iskolámban, egy szakmunkásképzőben pedig egy 50 fős osztály osztályfőnöke voltam. Itt egy átlagos osztály 50-55 főből áll.

Tavaly május óta itthon vagyok háztartásbeliként. Férjem a  reptéren dolgozik mint mérnök. Így jobb anyagi helyzetünk megengedi, hogy itthon legyek. Szabadidőmben szeretek főzni, kertészkedni es thai tv filmeket nézni. Télen pedig magyar ismerőseimnek mutatom meg Bangkok és környékének szépségeit.

 

 

Mennyire volt nehéz új életet kezdeni egy ennyire különböző kultúrájú országban? Könnyen beilleszkedtél?

Szerencsére könnyen beilleszkedtem. Hamar átvettem a thaiok szokásait és kultúráját. Sokszor mondjak is, hogy külföldinek nézek ki, de a szívemben mar thai vagyok. Mivel az ország fő vallása a buddhizmus, ami nagyon emberközeli vallás, nem volt nehéz beilleszkedni.

Szeretek thai templomokba járni, gyakorolni a vallásukat és megtartani ünnepeiket. Férjem édesapja hívő buddhista, például ő segített kiválasztani a napot is, amikor beköltözhettünk új házunkba. És első látogatásukkor házi áldást kaptunk tőle.

Nagyon könnyen, hamar megtanultam a thai nyelvet. Nagyon barátságosak a thaiok, mindig mosolyognak, könnyen befogadtak. Csak thai barátaim vannak, akik már több éve a legjobb barátaim. A thaiok nagyon tisztelik a királyukat, az időseket és a tanárokat. Mivel európai nőként tanítottam, nagyon tisztelnek. Férjem költözött hozzám, és mindig meglepődik, hogy milyen sokan ismernek itt a városban. Annak idején én voltam az első külföldi tanár az iskolában és szerettek a gyerekek nagyon. Az iskolánkban óvodától gimnáziumig majdnem 10 ezer diák tanul. És egy szem kékszemű európaiként én voltam a különleges számukra.

 

Milyen furcsaságokkal találkoztál a hétköznapokban, amikre nem feltétlenül voltál felkészülve?

Legelsőként ami furcsa volt, hogy mindenki mosolyog , senki nem idegeskedik, nem irigyek az emberek. Nincs húsvét, nőnap, nem ünneplik a születésnapot és névnapot, ahogy mi. Férjem már tudja, hogy nőnapra, névnapra és születésnapra illik virágot hoznia. Itt születésnapkor mindig templomban megyünk és adományozunk.

 

Mi az, ami hiányzik itthonról, a családon és barátokon kívül?

A család nagyon hiányzik, barátok kevesen vannak otthon, de örök barátok. Akárhányszor hazalátogatunk, mindig hozok magyaros ételeket, alapanyagokat. Túró rudi és jó sajt, túró hiányzik. Sok terméket már felfedeztem, hogy hol tudok venni. Már kapható karalábé, sárga vajbab, madársaláta, őszibarack, füge és tejföl is Thaiföldön .

 

Mit esznek az általában a thaiok reggelire, ebédre és vacsorára? És te?

A thaiok reggelije egyáltalán nem olyan, mint a miénk.  Emlékszem, amikor férjemnek először csináltam szendvicset, megette, de mondta, hogy úgy kellett letuszkolnia a torkán. Nem egy kenyeres nép. Reggelire általában főtt ételt eszünk. Első vasárnapi reggelim egy thai családnál tükörtojás volt rizzsel. Azóta megkedveltem és sokszor készítek thai tojásrántottát bazsalikomlevéllel és jázmin rizzsel. Természetesen a férjemnek jár hozzá otthonról hozott füstölt sonka vagy szalonna, Megpróbálom vegyíteni a thai és magyar konyhát. Ebédre és vacsorára is rizs és főtt étel vagy thai leves szokott lenni. Sokszor járunk vacsorázni kedvenc éttermeinkbe, vagy a halpiacon vásárolt friss garnélát és rákot grillezünk itthon.

 

Van esetleg valamilyen különleges, nekünk szokatlan ételük?

Hát, erről a kérdésről mindig az első főbérlőm jut eszembe. Egyik nap ropogósra sült kacsacsőrt hozott vacsorához. A másik alkalommal pedig barna lében úszkáló csirkelábak voltak a különlegességek. Ezek mai napig nem a kedvenceim. Sok ételhez használnak fermentált halszószt, elég rossz illata van. De mára kitapasztaltam, melyik márkájú kellemesebb illatú és én is használom a thai ételekhez. A century egg vagy 100 napos tojás viszont a kedvencem lett, múltkor, amikor otthon voltunk valahogy senki sem akarta megkóstolni. ^^

 

Mi a kedvenced az ételeik közül?

Nagyon szeretem a kókuszos csirkelevest, a tom yam levest, pirított tésztát. Ma már sok thai ételt el tudok készíteni, minden nap főzök valamit és a visszajelzések alapján finomak. Van egy-két étel, ami kedvenc, de meg is vannak a kedvenc helyeim, ahol eszem őket.

 

A thai konyha alapfelszereltsége mennyiben tér el a magyarétól?

Az új házunkban nem volt konyha. Egyszer egy ismerősöm nálam aludt és amint megérkezett, fel-alá mászkálva keresett valamit, kiderült, hogy a konyhát. A legtöbben a konyhát kívülről építik később a házhoz vagy egyszerűen csak az udvaron főznek. Egész évben jó idő van, lehet a szabadban főzni. Nekem még csak egy indukciós lapom van és a nélkülözhetetlen rizsfőzőm. A legújabb már sok programot tud, főtt kukoricát, tésztát, krumplit, céklát szoktam benne főzni. Legutoljára csirke leves készült benne. És mindenkinek van egy mozsara, amiben a thai ételek alapanyagait tudja összetörni, aprítani.

 

Hogy zajlik egy étkezés (van valami különlegesebb szokás, “rituálé”)?

Talán ami furcsa, hogy senki nem egy tál ételt rendel az étteremben. Mi, ha megyünk étterembe, rendelünk magunknak rizst, ami a saját tálra kerül. Valamint húsfélét, levest, csípős salátát és halat, ezek az asztal közepére kerülnek és mindenki szed magának. Sokszor van, hogy a legjobb falatokat a vendég tányérjára teszik, nem mindenki szereti, ha a tányérját piszkálják, de ez nagyon megtisztelő szokás a vendéglátótól. Sok étteremben minden asztalhoz van egy pincér, aki figyeli a poharakat és folyamatosan utántölti.

 

Marcsi, köszönöm szépen az interjút!

 

Olvasd el a sorozat korábbi részeit is!

Kanada

Korfu

Azerbajdzsán

Albánia

Japán

Új-Zéland

Finnország

Kína

Algéria 1, Algéria 2

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebok oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre (itt, jobbra), ne maradj le semmiről! 🙂

Élet és étel… a hajókonyhán

 

Az Élet és étel interjúsorozat eddig különböző országokba kalauzolt bennünket, most viszont egy különleges életformát, foglalkozást szeretnék bemutatni. 

Györki Attila blogjára, az Egy szakács naplójára pár hónapja bukkantam, amikor felkerekedett, elindult Balira, hogy ott egy hatalmas hajóra szállva végigutazgassa a fél világot. De korántsem láblógatva, mint a vendégek, hanem hajószakácsként. Most elmeséli, milyen egy hajó gyomrában dolgozni.

 

Miért akartál szakács lenni?

Az igazság az, hogy sose akartam szakács lenni. Régebben jogásznak készültem, majd végül a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója voltam, közgazdaságot tanultam. Persze mellette mindig is érdekelt a főzés; mióta eszemet tudom, mindig én voltam az, aki nem odakint segédkezett a fűnyírásban apámnak, hanem odabent anyámnak a főzésben. Aztán 15-16 évesen megsütöttem az első önálló sütimet egy lánynak, majd akkora sikere lett, hogy szép lassan ráterelt a szakmára, és egyre többet főztem egyedül. Anyámnak Sacher tortát a születésnapjára, vagy egyszerűen csak vacsorával vártam haza a szüleim, ha hosszú napjuk volt. Aztán a gimnázium utolsó évével párhuzamosan elvégeztem egy szakács tanfolyamot. Délután kettőig a gimnáziumban készültem az érettségire, aztán rohantam át az étterem konyhájára, és este tízig ott segédkeztem, hogy tanulhassak. Ekkor még nem lett az egészből semmi, felvettek az egyetemre, és bár a szakácsvizsgát letettem, hanyagoltam a szakmát. Végül 2012-ben vettem fel újra fonalat, és akkor az egyetemet otthagytam, hogy főzhessek. Azóta is ennek a szerelemnek hódolok. 
 
 
 
Hogyan és miért lettél hajószakács?
 
Ez megint csak egy véletlen műve. Illetve a blogolásé. 2014 óta írom a blogot, és néha egy-egy cikk kapcsán kapok pár levelet. Néha kritikát, néha gratulációt. Mint blogger, ezt te is jól tudod. Mindkettőre szükség van. Az egyik cikkemet követően – amiben a szakmai alázatról írtam – egy hajóstársaság magyar munkatársa megkeresett, hogy az írás alapján nagyon szimpatikus a hozzáállásom a munkához, és pont ilyen embereket keresnek. Ha munka kell, szóljak. Érdekesség, hogy pont ennek az írásnak kapcsán kaptam egy másik ajánlatot is, Olaszországból. Akkor Olaszország mellett döntöttem, így 2016 nyarát Toszkánában töltöttem, majd ahogy végeztem ott a szezonnal, éltem a hajós ajánlattal is. És hogy miért? Mert mindig is vonzott a világlátás. 
 
 
 
Hová sikerült a világon eljutnod? Melyik volt a kedvenced?
 
A hajózás előtt éltem Salzburgban, Bécsben, Londonban és Toszkánában. Ezek mellett jártam még Németországban, Brüsszelben, Rómában, Nápolyban. Aztán a hajózással ez a lista hirtelen eléggé kibővült. Indonéziában, Balin kellett hajóra szállnom, úgyhogy szűk egy hónappal azután, hogy végeztem az olasz melóval, már repülőn ültem. Balin volt egy napom szétnézni, megkóstolni a helyi specialitásokat, aztán elindult a hajó. Az indonéz szigetvilágot teljesen bejártuk, így többek közt eljutottam Sumba szigetére is, ahol először szembesültem azzal, hogy mit jelent a világtól való leszakadás. A helyiek mind a partra jöttek, mert látták, hogy jött egy hajó és integettek nekünk. Nehéz leírni, milyen is az, mikor rájössz, hogy mennyire mások a prioritások a világ egyes részein. De jártam Komodón is, Pápua Új Guineán, a Salamon szigeteken, Fiji szigeteken, Szamoa szigetén, a Tonga Királyságban, Tahitin, Chilében, Argentínában, a Falkland szigeteken, Dél Georgia szigeteken, és az Antarktiszon. Mondanom se kell, hogy az Antarktisz a kedvenc. Leírhatatlan érzés. Nem vagyok a spirituális dolgok híve, de az Antarktiszon az ember tényleg közel érzi magát a természethez. Teljes érintetlenség, és megdöbbentő táj. Leírhatatlan. Persze, szigorú szabályokat kell betartani, hogy ez mind így maradjon. A pingvinek és fókák közelébe nem mehetünk. Ha épp arra totyog egy pingvin, félre kell állnunk, és utat adni neki. Nem zavarhatjuk őket semmiféle módon. Bár a pingvinek rendkívül barátságosak, és kíváncsiak, így sokszor azzal ment el 5-10 percünk, hogy míg mi utat akartunk adni a pingvinnek félreállva, addig a pingvin megállt az út közepén, és azt nézte, hogy mit csinálunk. 
 
 
 
 
Hogy néz ki egy hajó konyhája?
 
Nagyrészt ugyanúgy, mint más hotelkonyhák. Egyetlen nagy különbség van. Kész kell lenni a mozgásra. A hotelkonyhák többsége – földrengéseket leszámítva – stabil. A hajó viszont mozgásban van. Főleg, ha Dél Georgia szigetek és Antarktisz közt járunk. Megtettük már párszor az utat, és megtanultuk, hogy ahogy elhagyjuk Dél-Georgia szigeteket, rögtön biztosítunk mindent. Alapvetően kis mozgásokat kell elképzelni. De vannak szörnyű napok, amikor a fél személyzet tengeri betegséggel küzd, a másik fele pedig a tányérokat kapkodja el. A hídról általában kapunk tájékoztatást, ha nehéz napok következnek, ilyenkor fóliával mindent tudunk rögzíteni, megelőzve, hogy a leves kiboruljon, vagy a tányér leessen az asztalról. A tálalópulton folyamatosan nedves konyharuha van, mert így nem csúsznak meg a tányérok. Persze a legtöbb baleset ezeken a nehéz napokon történik. Legutóbb akkorát billent a hajó, hogy 20 liter forró levest burítottam rá a karomra. A legrosszabb párosítás pedig ha az ember tengeri beteg ÉS másnapos. Így, ha jelzést kapunk a hídról, hogy másnap nagy hullámok jönnek, akkor általában a személyzeti bulit is lefújják, mert még a végén valaki felgyújtana valamit. 
 
 
 
 
 
Mik a feladataid a konyhán?
 
Jelenleg a konyha “entremetier” részlegét vezetem. Sokan nem tudják, de a konyhákat általában felosztják különböző részlegekre. Mérettől függően. Nálunk saucier (azaz húsos-szószosz), entremetier (köretes-leveses) részleg alkotja a melegkonyhát, és ezen felül van még egy hidegkonyha, ahol az előételek készülnek, és természetesen a cukrászdánk. A legnagyobb felelősség mindig a húsos szakácsé, hisz rengeteg drága hús megy át a keze alatt. Egy rossz mozdulat és 50 euró megy a kukába. Londonban Gordon Ramsaynél húsos szakácsként dolgoztam. Naponta általában fél millió forint értékű hús ment át a kezem alatt, de sokszor ennek a többszöröse is. A köretes szakács könnyűnek hangzik, de az egyik legnehezebb részleg minden konyhán. Nincs akkora felelőssége, hisz az alapanyagok nem feltétlen annyira drágák, de sokkal több munkát igényel. Míg a húsos szakácsunk ebédre előkészít egy halat, és két húst (és ezekhez tartozó mártást), addig a köretes pályán nekünk csak ebédre négy különböző leves, hat különböző köret, és egy vegetáriánus fogás az, amivel el kell készülnünk. Ehhez még hozzájön a vacsora előkészítése, ahol még két különböző leves, egy meleg előétel, négy köret, és egy vegetáriánus fogás az, ami a mi felelősségünk. Reggel héttől egészen 11 óráig van időnk előkészülni 160 főre, majd indul az ebéd. Az ebédidő alatt még egy kicsit tudunk foglalkozni a vacsora előkészítésével, de tényleg csak kicsit. Úgyhogy nem ritka, hogy mikor a többiek délután kettőkor leteszik a fakanalat, és elmennek három óra szünetre, én átdolgozom az egész szünetet, hogy utolérjem magam. Az elmúlt egy hónapban 450 órát sikerült így dolgoznom. Sajnos a nyugdíjamba ezt ugyanúgy egy hónapnak számolják be. 
 
 
 
Melyiket kedveled jobban, a szárazföldi vagy a hajós munkát?
 
Hogy melyiket kedvelem jobban? Ez egy jó kérdés. A munka milyenségében nincs akkora különbség, sokkal inkább az életmódban. Ha hajón dolgozik az ember, akkor éjjel-nappal ugyanazokkal az emberekkel van. A munkádat velük töltöd, a szabadidődet velük töltöd. Teljesen más életforma, mint szárazföldön dolgozni, teljesen más rutint alakít ki az emberben. És természetesen rendkívül megterhelő tud lenni. Igaz, én csak az első szezonomat húzom le, míg mások akár több éveket, vagy évtizedeket töltenek hajósmunkával, de ennek ellenére már ezt tudom. Megterhelő. Heti hét napot dolgozunk. Legutóbb október 20-án voltam szabad. Legközelebb március 22-én leszek az. Betegség, mint olyan már a szárazföldi konyhákban is ismeretlen kifogás. Az utóbbi két napban szószerint lázasan dolgozok. De nem lehet megállni. Az ember automatikusan felkel minden reggel, és még egy perc alvásért imádkozik, aztán összeszedi magát, és visszamegy dolgozni. Ilyenkor csak azt mondjuk maguknak, hogy a fáradtság csak egy érzés. Majd elmúlik. 
 
 
 
Mik a jövőbeli terveid?
 
Hát a jövőbeli terveim már nincsenek is annyira messze. Ahogy végzek a hajózással, március 21-én Ecuadorban gépre szállok, és március 22-én este 11-re már Pesten vagyok. Majd másnap már kezdem is a következő munkát. Életem eddigi legnagyobb projektjét. A Burger House tulajdonosával, Lázár Péterrel egy új üzletbe csapunk bele, hogy új színt vigyünk a pesti street foodba. Dolgoztam persze fine diningban, de a jövőmet mégse ott képzelem el. Számomra fontosabb az, hogy ott adjak a magyar gasztronómiához, ahol arra nagy szükség van. És mindig is úgy éreztem, hogy a hétköznapi étkezésekkel foglalkozó éttermeknél még nagy az elmaradásunk a Nyugathoz képest. A fine dining sikereink nagyon jók, de sajnos a hétköznapi emberek ezzel csak a hírportálokon találkoznak. Az utóbbi pár hónapban volt több megkeresésem is Pestről, többek közt fine dining térről, de mégis úgy érzem, hogy sokkal többet adhatok a vendégeknek, ha Petivel megvalósítjük amit kiterveltünk. Sokan ha azt hallják, hogy street food, gyorsbüfékre gondolnak. Hotdoggal, meg ócska hamburgerrel. Nos, mi pont ezt akarjuk megváltoztatni. A street food nekünk ennél jóval több. Miért ne lehetne magas minőséget képviselni a street foodban?
 
 
Köszönöm szépen Attilának a beszámolót és sok sikert kívánok a pesti új munkához is, megyünk majd kipróbálni! 🙂
 
 
 
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂
 
 
 

Élet és étel Kanadában – interjú

Élet és étel Kanadában

 

Az Élet és étel interjúsorozattal most ismét új helyre látogatunk el, mégpedig egész messzire. Fazekas Ildi a férjével Kanadában kezdett új életet. Ő a Frozen beauty from far away blog írója, ami sminkekkel, szépségápolással foglalkozik, de beszámol a mindennapjairól is. Sőt, a blogjához már youtube csatorna is tartozik, így most különlegesség, hogy a kanadai életről a beszámolóját videón nézhetitek meg, az ételekről pedig itt, a blogomon olvashattok!

 

Katt a képre a videóért!

Olvass tovább!

 

Mit esznek általában a kanadaiak reggelire, ebédre és vacsorára? És te/ti?

Ez egy nagyon változó dolog, főleg azért is, mert sok kanadai csak kanadai lett, de nem annak született, és ebből következik, hogy hozza magával a szokásait.

Az első és talán legfurcsább az az iskolások étkezése. Otthon reggel valami müzlit, kukorica-gabonapelyhet benyomnak, felkapják az uzsonnás dobozt és szaladnak. Ez az uzsiboboz nem olyan, mint Magyarországon, hogy két zsemle és annyi, hanem konkrét szabályai vannak, hogy minek kell benne lennie. A szendvics mellett kell lennie gyümölcsnek, valamilyen tejterméknek és gyümölcslének. Gondolom, iskolánként változik, de van, ahol nagyon komolyan veszik, és behívják a szülőt, ha kétszer elfelejtette az almát.

Vannak olyan gyerekek, aki napi háromszor esznek mogyoróvajat, de vannak iskolák, ahol ez ki van tiltva az épületből az eperrel együtt.
Én ebből következtetem, hogy a kanadaiak nem igazán ebédelnek. Csak egy szendvics, saláta, vagy valami kis dolog, ami a mi fogalmunk szerint a legkevésbé sem ebéd. Viszont hazaérve a munkából nekiállnak főzni, és a vacsi az szent. Valahol értem azt a szokást, van ahol nem. Vacsorakor mindenki otthon van, és együtt eszik a család, de közben meg este 7-8 körül nem biztos, hogy olyan jó ötlet még benyomni egy nagy steaket, sült krumplival.

Mi eszünk normális reggelit, ami nálam tükörtojás vagy nutellás kenyér, a férjnél lekváros kenyér vagy valamilyen felvágott.

Az ebédünket előtte nap általában megfőzöm, szeretjük vinni a kész főtt ételt. Gazdaságosabb is, és időben is jobban jön ki, mintha az ebédszünetem felét sorban állással töltöm.

Vacsira van, hogy meleg ételt eszünk, vagy hogy vajas kenyeret szalámival, vagy van, hogy elmegyünk hamburgerezni. De a lényeg, hogy igyekszünk még 6 előtt enni.

Étel és élet Kanadában

 

Vannak a magyar ízléshez képest nagyon szokatlan ételeik?

Itt lehet, kettő felé bontom a választ. A kanadai konyhának nincs túl sok étele, és azokban nincs is túl sok csavar, ezek nem szokatlanok. De itt ugye nem csak kanadaiak vannak, és így már bizony vannak szokatlan dolgok.

A kínai szupermarket már alapból a szokatlan dolgok bázisa, tonnaszámra olyan gyümölcsök, akiket életemben nem láttam korábban. Itt találhatóak tengeri állatkák, amik számomra olyan a határon mozgó dolog, hogy ki szeretném próbálni, vagy undi és fujj. A kis polipnak kinéző állatkát nem vagyok hajlandó megenni, de ha be van bundázva, akkor kipróbálom, de általában nem tetszik.

Szokatlan a kínai étel, mert itt nem a magyar szájízléshez igazított kínai kaját adják, hanem valami mást. Nem rossz, csak amikor szecsuáni csirkét rendel az ember, és nem azt kapja, mint Pesten, akkor az olyan furcsa érzés.

Szokatlannak számíthat az afrikai vagy az ázsiai konyha, a kézzel való étkezés az etióp étteremben, vagy hogy halal húst viszonylag könnyen lehet beszerezni.

Élet és étel Kanadában

 

Minden itthon megszokott ételt, alapanyagot be tudsz szerezni?

Ha egy városi emberke lettem volna Magyarországon, akkor azt mondanám, hogy igen, de mivel én a kis falumból jöttem így nem. Van Edmontonban magyar bolt, ahol többnyire minden beszerezhető, ami nekem fontos, mint az Univer majonéz. (az itteniek nagyon rosszak)

De, ott van az a de, hogy mi anno magunknak vágtuk a malacot, dolgoztuk fel, és azok a dolgok hiányoznak. Ha ölni nem is, de irreális pénzt biztosan kifizetnék egy normális disznósajtért vagy sütni való hurka-kolbász-véreshurka csomagért. Pick szalámit lehet kapni, azzal vigasztalódom.

Paprikát otthonról hoztunk, nem bíztam a véletlenre, de a lengyel és a magyar boltban kapható, nyílván sokszoros áron.

A tejfölből is megtaláltuk azt, ami nem édes, és nem fura, csak idő kellett hozzá.

Lényegében a házi feldolgozású húsokon kívül minden beszerezhető.

Élet és étel Kanadában

 

Hogy néz ki a konyhád?

A mi konyhánk nem az átlagos kanadai konyha. Nekem most egy nagyon pici folyósókonyha jutott, aminek az egyik felén van a tűzhely és a hűtő, a másik felén a mosogatógép és a mosogatótálca. Általában a konyhák hatalmas nagyok, és csodaszépek.

Míg Magyarországon sok helyen van ajtaja a konyhának, itt szinte sehol sincs. A konyhából nyílik az étkező és onnan a nappali vagy akár az egész egy nagy tér. Ezt nagyon szimpinek gondolom, mert amíg az asszony fűz addig a férj nem egy elszeparált szobában nézi a focimeccset, hanem együtt vannak még akkor is, ha külön tevékenységet folytatnak.

Élet és étel Kanadában

 

Van valami eltérés, furcsaság az itthoni berendezésekhez képest?

Az első eltérés a 110 Volt a 230 helyett illetve a konnektor. A második, hogy itt majdnem mindenkinek van mosogatógépe, és senki sem gondolja azt, hogy a mosogatógépben összetörnek a tányérok.

A gáz nincs bevezetve a legtöbb épületbe, így a gáztűzhely eléggé ritka, helyette elektromos van, de nem az a fajta, ami otthon ismerős lehet, hanem aminek a főzőlapja egy spirál. A sütő pedig Fahrenheitet ír ki, nem Celsius fokot.

Nem lehet lapos rendes magyar palacsintasütőt kapni, ha igen, akkor én vagyok hihetetlen béna, de nem találtam meg.

Élet és étel Kanadában

 

Van valami kedvenc tipikusabb ottani ételed és édességed?

Amit itt szerettem meg az az avokádó. Szegényt otthon nagyon utáltam, most meg szeretem.

A sült krumpli nem egy kreatív étel, de mindig is imádtam, és nem tudok hambihoz mást enni, amit nem Mekis burgernek kell elképzelni, hanem egy jó fajta zsemlével készült, tele friss zöldségekkel és nagy hússal.

A pirogot nagyon szeretem, és ugyan fagyasztottat szoktam venni a lengyel boltban, ez egy nagy kedvenc. (Budapesten a nyugati mellett vettem).

Az indiai és az ázsiai ételeket szeretem, amíg nem tengeri állatkákból vannak. Az indiai kenyér nagy kedvencem.

Édesség, itt be kell vallanom, hogy fél éven át minden nap ettem fánkot a Tim Horton’s-ban, ahol az a bizonyos fánk egy dollár. Már kevesebbszer eszek, mert jól meghíztam tőle. Más édességet nem nagyon szoktam enni.

Élet és étel Kanadában

 

 

Köszönöm szépen Ildinek az interjút, ha bővebben is kíváncsiak vagytok a kanadai életére és persze a sminkjeire, olvassátok a blogját, nézzétek a videóit!

 

A korábbi Élet és étel interjúkat itt találod meg:

Korfu

Azerbajdzsán

Albánia

Japán

Új-Zéland

Finnország

Kína

Algéria

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Élet és étel Korfun – interjú

élet és étel Korfun

 

Görögország, azon belül is Korfu nagyon kedvelt úticél a magyarok számára, repülővel közel van, az utazások árai sem vészesek és gyönyörű tengerpartokon fürödhetünk. Nem csoda, hogy mai interjúalanyomat, Szedlák Valériát már olvasmányai alapján megragadta ez a sziget, hát még amikor járt is ott. Most pedig azon dolgozik, hogy életük legboldogabb napját minél többen ott éljék át…

Ismerjük meg az életet és az ételeket Korfun!

 

Hol élsz és mióta?

Görögországban, Korfu szigetén élek, tizenkét évvel ezelőtt költöztem ide. Előtte évekig csak nyaranta jöttem, dolgozni, illetve élvezni ezt a világot.

élet és étel Korfun

 

Hogy kerültél oda?

Igazából Gerald Durrell tehet mindenről! A Családom és egyéb állatfajták – meg akartam nézni a saját szememmel is Korfut, a korfuiakat.

Mikor először tettem a lábamat Korfu földjére – akkoriban még a régi, nagyon hangulatos óvárosi kikötőbe érkeztek a kompok Velencéből, és roskatag taxink egy panziótulajdonos lovaskocsiját követve vitt a szállásunkra -, pontosan tudtam, hogy itt akarok élni. Sokat, sokfelé utazgattam már és valamiért különösen vonzottak a szigetek.  De Korfura hazaérkeztem. Természetesen rengeteg tépelődés és kemény munka előzte meg a nagy elhatározást.

Férjem nem volt partner ehhez – máshoz sem -, így békében elváltunk, és én egymagamban érkeztem meg ide. Két kutyusom, Herkules és Menyuska jött velem.

Nem győzök hálát adni a sorsnak Gerrald Durrellért.

Gyerekkorom óta írok könyveket, csak úgy, magamnak, az írás különös élvezete kedvéért. De itt Korfun írtam egy olyat is, amit kiadtam, a Bella Vista Panzió-t. Ez az én tükröm Korfuról, a korfuiságról. A hálás köszönetem mindenért.

korfu óváros a vízről

 

Mivel foglalkozol?

Elvállaltam minden munkát, ami csak adódott. Néhány éve, EU-s támogatással társkereső irodát nyitottam, az elsőt és egyetlent a szigeten. Ebből nőtt ki imádott vállalkozásom, az ESKÜVŐ KORFUN. Magyar pároknak szervezek eljegyzéseket, fogadalomtételeket, hivatalos polgári, ill. jelképes esküvőket. Az én irodámban minden a megrendelők álmai, kívánságai szerint történik, így igazán rendkívüliek, fantáziadúsak a rendezvények. Csodálatos élmény a fiatal párral együtt gondolkodni, tervezni, majd megvalósítani számukra a megálmodottat: közös életük  legeslegszebb napját.

Esküvő Korfun

 

Mennyire volt nehéz új életetet kezdeni?

Nehéz volt. Visszatekintve az ember persze már mosolyog, jó kis sztorikká válnak a borzalmak, a tévedések, a kiszolgáltatottság és tehetetlenség történetei. De más megközelítésből viszont hatalmas élmény volt. Tulajdonképpen büszke is vagyok, amiért megcsináltam.

Élet és étel Korfun

 

Könnyen beilleszkedtél?

Igen. A legtöbb korfui segítőkész, kedves, melegszívű. A mediterrán nemtörődömség és megbízhatatlanság közmondásos, de ez van, muszáj elfogadni, és én amúgy is inkább az élet napos oldalát látom. Ők nem gonoszságból felelőtlenek és tapintatlanok, hanem olyanok, mint a gyerekek: fogalmuk sincs arról, hogy rosszat tesznek. Egészen nyakatekert a gondolkodásmódjuk. Nem értik például, hogy miért kell előre eltervezni valamit. Hogy, ha megbeszéltek egy találkozót, arra el is kell menni. És amit elvállaltak, azt teljesíteni kell. De a nehézségekért bőven kárpótol a jólelkűségük, kedvességük. No, és persze maga ez a sziget: a hangulatos óváros, a bájos kis hegyi falvak, az isteni strandok, a természet lenyűgöző csodái. A közbiztonság kitűnő. Nyugodtan a kocsim ajtajában felejthetem a kulcsot, nyugodtan sétálgathatok akár egymagam is késő éjszaka, és a lakásomat sem kell zárakkal és riasztókkal ellátnom. Számomra idegen szokásokat nem vettem föl –  pl. nem kiváncsiskodom, nem sopánkodom, nem késem el sehonnan -, de tiszteletben tartom az ő szokásaikat.

korfui kantouni

 

 

Milyen váratlan, hétköznapi furcsaságokkal találkoztál?

Sorolhatnám napestig. De hadd mondjak egy nagyon kellemetlent és egy nagyon kellemeset.

Rettenetes elviselnem, hogy – főleg az idősebb, tanulatlan – férfiak dölyfösen megbámulják, méregetik a nőket, mint mondjuk egy eladó kecskét. Tiszteletlenek, udvariatlanok – finoman fogalmaztam. Üzlettulajdonosok természetesnek veszik, hogy női alkalmazottjuk mos-főz-takarít rájuk, és egyéb szolgáltatásokat is nyújt. Ez a dolog borzalmasan felbőszít engem.

Imádom viszont, hogy késő éjszakáig zajlik az élet. A hivatalos is: este tízkor fogad az ügyvéd, a könyvelő, kezdődik a nyelvtanfolyam vagy a tánciskolai óra. Tökéletes randiidőpont is: munka után, mikor már nincs nagy hőség, és ismerősökkel lehet összefutni a kávézókban, bárokban. Az utcák zsúfoltak, az üzletek nyitva, nevetés, kiabálás, zeneszó, békés és barátságos tömeg mindenütt.

Élet és étel Korfun

 

Mi hiányzik otthonról – a családon, barátokon kívül?

A gyermekkor helyszínei: tájak, épületek. Óbuda, Szentendre, a Balaton.

No, és természetesen az ízek! Gesztenyepüré, disznótoros, halászlé sok-sok ikrával és haltejjel, finom sütikék, torták… Jaj !

Élet és étel Korfun

 

Mit esznek a korfuiak reggelire, ebédre, vacsorára?

A korfui ételek nem a tipikus görög finomságok. Korfu történelme – például a hosszú időkig tartó velencei uralom -, a szigetlét elzártsága, a korfui ember idegenkedése minden újdonsággal szemben, és a helyi adottságok magyarázzák, hogy konyhájuk egyszerű és a délolasz konyhához hasonló. Tészta, paradicsom, sajt : kevés hozzávaló, kevés fűszer, a nagymamától tanult receptek.

Reggeli? A kávézás nagyon fontos. Ők görög kávénak nevezik kedvencüket, mi törökösnek hívjuk. A kávéházazás a kedvenc időtöltésük: az utca felé fordított székeken üldögélnek, beszélgetnek, nézelődnek. Szeretnek az utcán nyargalva, papírzacskóból nagy méretű spenótos, sajtos, rétesszerű süteményeket enni, nem csak reggelire, hanem napközbeni séta vagy ügyintézés közben is.

Az otthoni ebéd egyszerű, makaróni vagy főtt zöldségféle, saláta, feta, finom olívaolajjal meglocsolva minden. Desszert nincsen, nem nagyon esznek édességet. Esetleg a gyerekek, de ők is inkább tartósított, zacskós kuraszant (croissant) vagy chipseket ropogtatnak.

A nap fő étkezése az elég késői vacsora. Otthon nagyjából ugyanaz, mint az ebéd. Gyakran járnak viszont étterembe, ott aztán nagyokat falatoznak, késő éjszakáig. .

Nagyon szeretnek baráti, családi társaságban enni, ilyenkor szívesen grilleznek bárányt, kecskét, halat. Szeretik a muszaka nevű, padlizsános-krumplis-darálthúsos, besamelmártással megsütött finomságot,

muszaka

a pasztitsziót (darálthússal rakott, besameles makaróni), pasztitszádát (ez a mi pörköltünkhöz hasonlít, de fahéj is van benne): ezeket elkészíteni hosszú és fáradságos munka. Édesség, ha van, a cukrászdából hozott torta vagy baklavaféleségek.

korfu  édesség

korfu7

De a legfontosabb: feta, paradicsom, házi olívaolaj, citromszeletek.

Általában üdítőket, illetve nagyon gyönge, vizezett házibort isznak az étkezésekkor. A berúgás nem cél, nem program.

 

 

Hogyan zajlik egy étkezés?

Az általunk megszokottal szemben itt  egyszerre mindent az asztalra hord a háziasszony, és mindenki kedve szerint rakosgatja a tányérjára azt, amit éppen megkíván. Egy kis sült, egy kis feta, kenyérke és valami meze (előétel),

Korfu meze

olajbogyó, no még egy kis husi, nagy darab paradicsom és spenótos pite – a sorrend, az asztali etikett nem fontos. A fontos az evés, a jó hangulat, a harsány beszélgetés és nevetés. 

pontikonisi Kanoniból

 

Vannak a magyar ízléshez képest szokatlan ételek, italok?

Ők nem nagyon isznak, mint már mondtam is. Utcán tántorgó vagy társaságban randalírozó korfuit én még sosem láttam.

Az én ízlésemnek szokatlan – pontosabban hátborzongató! – a nyárson sült kecske vagy bárány fejének ínyenc falatként való szopogatása. A tányéron ott fekszik a sült koponya fogsorostul, szemestül…

Amivel szintén sosem fogok megbarátkozni, az a magiritsza nevű húsvéti leves. A bárány gyakorlatilag minden belső szervének, valamint egymáshoz nem illő zöldfűszereknek (kapor, petrezselyem, ki tudja, még mi) rémséges színű és aromájú főzete.

Furcsa nekem a horta (fű) nevű fűféleség vízben agyonfőzve, olajjal és citromlével. De azt állítják, egészséges.

Levest csak télen szokás enni. Halleves, csirkeleves, vagy avgólemoni – azaz csirkeleves, melybe citromlevet és tojást kevernek. Nagyjából ennyi a választék.

Megszokhatatlan számomra a fantáziátlanság, a markáns ízek hiánya, a konok ragaszkodás a hagyományos receptekhez. Valahogy nem igénylik a változatosságot, idegenkednek az újtól, meg sem kóstolják az ismeretlen ételeket. És hiányzik az ízléses tálalás, hogy az étel „szem-szájnak ingere” legyen.

 

Mi a kedven korfui (görög) ételed, édességed?

Imádom a grillen sült tintahalat! Ha étterembe megyek, mindig kérek, citromszelettel és sült krumplival. Otthon nem csinálok, mert még sosem sikerült puhára és zamatosra sütnöm, nekem locsolócsőszerűre szokott keményedni, ráadásul összefröcsköli a konyhát.

Sajnos, az itteni édességek  nem valók egy olyan sütifanatikusnak, mint én vagyok. Unalmasak, íztelenek. De azért mondok egy nagyon finomat: mézes joghurt.  Csillogó, selymes joghurt-gömböcskék illatos házi mézzel, apróra vágott dióval jól meghintve – nagy melegben kitűnő csemege. Hidegben is.

 

Korfu esküvő

Ha te is egy különleges, akár tengerparti esküvőre, lánykérésre, házassági évfordulóra vágysz Korfun, keresd Valériát és elintézi neked! Lehet neked is bazi nagy görög lagzid! 🙂

Honlapjahttps://korfuieskuvo.wordpress.com/

FacebookjaEsküvő Korfun

vega-flyer leanykeres

 

 

Készítettem korábban én is néhány görög ételt, kóstold meg te is a bugatsát, a galatopitát, a lemonopitát és a görög citromos csirkét is!

 

Olvasgasd az Élet és étel… interjúsorozat többi részét is!

Azerbajdzsán

Albánia

Japán

Új-Zéland

Finnország

Kína

Algéria

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!