Konyhalál

Élet és étel… a hajókonyhán

 

Az Élet és étel interjúsorozat eddig különböző országokba kalauzolt bennünket, most viszont egy különleges életformát, foglalkozást szeretnék bemutatni. 

Györki Attila blogjára, az Egy szakács naplójára pár hónapja bukkantam, amikor felkerekedett, elindult Balira, hogy ott egy hatalmas hajóra szállva végigutazgassa a fél világot. De korántsem láblógatva, mint a vendégek, hanem hajószakácsként. Most elmeséli, milyen egy hajó gyomrában dolgozni.

 

Miért akartál szakács lenni?

Az igazság az, hogy sose akartam szakács lenni. Régebben jogásznak készültem, majd végül a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója voltam, közgazdaságot tanultam. Persze mellette mindig is érdekelt a főzés; mióta eszemet tudom, mindig én voltam az, aki nem odakint segédkezett a fűnyírásban apámnak, hanem odabent anyámnak a főzésben. Aztán 15-16 évesen megsütöttem az első önálló sütimet egy lánynak, majd akkora sikere lett, hogy szép lassan ráterelt a szakmára, és egyre többet főztem egyedül. Anyámnak Sacher tortát a születésnapjára, vagy egyszerűen csak vacsorával vártam haza a szüleim, ha hosszú napjuk volt. Aztán a gimnázium utolsó évével párhuzamosan elvégeztem egy szakács tanfolyamot. Délután kettőig a gimnáziumban készültem az érettségire, aztán rohantam át az étterem konyhájára, és este tízig ott segédkeztem, hogy tanulhassak. Ekkor még nem lett az egészből semmi, felvettek az egyetemre, és bár a szakácsvizsgát letettem, hanyagoltam a szakmát. Végül 2012-ben vettem fel újra fonalat, és akkor az egyetemet otthagytam, hogy főzhessek. Azóta is ennek a szerelemnek hódolok. 
 
 
 
Hogyan és miért lettél hajószakács?
 
Ez megint csak egy véletlen műve. Illetve a blogolásé. 2014 óta írom a blogot, és néha egy-egy cikk kapcsán kapok pár levelet. Néha kritikát, néha gratulációt. Mint blogger, ezt te is jól tudod. Mindkettőre szükség van. Az egyik cikkemet követően – amiben a szakmai alázatról írtam – egy hajóstársaság magyar munkatársa megkeresett, hogy az írás alapján nagyon szimpatikus a hozzáállásom a munkához, és pont ilyen embereket keresnek. Ha munka kell, szóljak. Érdekesség, hogy pont ennek az írásnak kapcsán kaptam egy másik ajánlatot is, Olaszországból. Akkor Olaszország mellett döntöttem, így 2016 nyarát Toszkánában töltöttem, majd ahogy végeztem ott a szezonnal, éltem a hajós ajánlattal is. És hogy miért? Mert mindig is vonzott a világlátás. 
 
 
 
Hová sikerült a világon eljutnod? Melyik volt a kedvenced?
 
A hajózás előtt éltem Salzburgban, Bécsben, Londonban és Toszkánában. Ezek mellett jártam még Németországban, Brüsszelben, Rómában, Nápolyban. Aztán a hajózással ez a lista hirtelen eléggé kibővült. Indonéziában, Balin kellett hajóra szállnom, úgyhogy szűk egy hónappal azután, hogy végeztem az olasz melóval, már repülőn ültem. Balin volt egy napom szétnézni, megkóstolni a helyi specialitásokat, aztán elindult a hajó. Az indonéz szigetvilágot teljesen bejártuk, így többek közt eljutottam Sumba szigetére is, ahol először szembesültem azzal, hogy mit jelent a világtól való leszakadás. A helyiek mind a partra jöttek, mert látták, hogy jött egy hajó és integettek nekünk. Nehéz leírni, milyen is az, mikor rájössz, hogy mennyire mások a prioritások a világ egyes részein. De jártam Komodón is, Pápua Új Guineán, a Salamon szigeteken, Fiji szigeteken, Szamoa szigetén, a Tonga Királyságban, Tahitin, Chilében, Argentínában, a Falkland szigeteken, Dél Georgia szigeteken, és az Antarktiszon. Mondanom se kell, hogy az Antarktisz a kedvenc. Leírhatatlan érzés. Nem vagyok a spirituális dolgok híve, de az Antarktiszon az ember tényleg közel érzi magát a természethez. Teljes érintetlenség, és megdöbbentő táj. Leírhatatlan. Persze, szigorú szabályokat kell betartani, hogy ez mind így maradjon. A pingvinek és fókák közelébe nem mehetünk. Ha épp arra totyog egy pingvin, félre kell állnunk, és utat adni neki. Nem zavarhatjuk őket semmiféle módon. Bár a pingvinek rendkívül barátságosak, és kíváncsiak, így sokszor azzal ment el 5-10 percünk, hogy míg mi utat akartunk adni a pingvinnek félreállva, addig a pingvin megállt az út közepén, és azt nézte, hogy mit csinálunk. 
 
 
 
 
Hogy néz ki egy hajó konyhája?
 
Nagyrészt ugyanúgy, mint más hotelkonyhák. Egyetlen nagy különbség van. Kész kell lenni a mozgásra. A hotelkonyhák többsége – földrengéseket leszámítva – stabil. A hajó viszont mozgásban van. Főleg, ha Dél Georgia szigetek és Antarktisz közt járunk. Megtettük már párszor az utat, és megtanultuk, hogy ahogy elhagyjuk Dél-Georgia szigeteket, rögtön biztosítunk mindent. Alapvetően kis mozgásokat kell elképzelni. De vannak szörnyű napok, amikor a fél személyzet tengeri betegséggel küzd, a másik fele pedig a tányérokat kapkodja el. A hídról általában kapunk tájékoztatást, ha nehéz napok következnek, ilyenkor fóliával mindent tudunk rögzíteni, megelőzve, hogy a leves kiboruljon, vagy a tányér leessen az asztalról. A tálalópulton folyamatosan nedves konyharuha van, mert így nem csúsznak meg a tányérok. Persze a legtöbb baleset ezeken a nehéz napokon történik. Legutóbb akkorát billent a hajó, hogy 20 liter forró levest burítottam rá a karomra. A legrosszabb párosítás pedig ha az ember tengeri beteg ÉS másnapos. Így, ha jelzést kapunk a hídról, hogy másnap nagy hullámok jönnek, akkor általában a személyzeti bulit is lefújják, mert még a végén valaki felgyújtana valamit. 
 
 
 
 
 
Mik a feladataid a konyhán?
 
Jelenleg a konyha “entremetier” részlegét vezetem. Sokan nem tudják, de a konyhákat általában felosztják különböző részlegekre. Mérettől függően. Nálunk saucier (azaz húsos-szószosz), entremetier (köretes-leveses) részleg alkotja a melegkonyhát, és ezen felül van még egy hidegkonyha, ahol az előételek készülnek, és természetesen a cukrászdánk. A legnagyobb felelősség mindig a húsos szakácsé, hisz rengeteg drága hús megy át a keze alatt. Egy rossz mozdulat és 50 euró megy a kukába. Londonban Gordon Ramsaynél húsos szakácsként dolgoztam. Naponta általában fél millió forint értékű hús ment át a kezem alatt, de sokszor ennek a többszöröse is. A köretes szakács könnyűnek hangzik, de az egyik legnehezebb részleg minden konyhán. Nincs akkora felelőssége, hisz az alapanyagok nem feltétlen annyira drágák, de sokkal több munkát igényel. Míg a húsos szakácsunk ebédre előkészít egy halat, és két húst (és ezekhez tartozó mártást), addig a köretes pályán nekünk csak ebédre négy különböző leves, hat különböző köret, és egy vegetáriánus fogás az, amivel el kell készülnünk. Ehhez még hozzájön a vacsora előkészítése, ahol még két különböző leves, egy meleg előétel, négy köret, és egy vegetáriánus fogás az, ami a mi felelősségünk. Reggel héttől egészen 11 óráig van időnk előkészülni 160 főre, majd indul az ebéd. Az ebédidő alatt még egy kicsit tudunk foglalkozni a vacsora előkészítésével, de tényleg csak kicsit. Úgyhogy nem ritka, hogy mikor a többiek délután kettőkor leteszik a fakanalat, és elmennek három óra szünetre, én átdolgozom az egész szünetet, hogy utolérjem magam. Az elmúlt egy hónapban 450 órát sikerült így dolgoznom. Sajnos a nyugdíjamba ezt ugyanúgy egy hónapnak számolják be. 
 
 
 
Melyiket kedveled jobban, a szárazföldi vagy a hajós munkát?
 
Hogy melyiket kedvelem jobban? Ez egy jó kérdés. A munka milyenségében nincs akkora különbség, sokkal inkább az életmódban. Ha hajón dolgozik az ember, akkor éjjel-nappal ugyanazokkal az emberekkel van. A munkádat velük töltöd, a szabadidődet velük töltöd. Teljesen más életforma, mint szárazföldön dolgozni, teljesen más rutint alakít ki az emberben. És természetesen rendkívül megterhelő tud lenni. Igaz, én csak az első szezonomat húzom le, míg mások akár több éveket, vagy évtizedeket töltenek hajósmunkával, de ennek ellenére már ezt tudom. Megterhelő. Heti hét napot dolgozunk. Legutóbb október 20-án voltam szabad. Legközelebb március 22-én leszek az. Betegség, mint olyan már a szárazföldi konyhákban is ismeretlen kifogás. Az utóbbi két napban szószerint lázasan dolgozok. De nem lehet megállni. Az ember automatikusan felkel minden reggel, és még egy perc alvásért imádkozik, aztán összeszedi magát, és visszamegy dolgozni. Ilyenkor csak azt mondjuk maguknak, hogy a fáradtság csak egy érzés. Majd elmúlik. 
 
 
 
Mik a jövőbeli terveid?
 
Hát a jövőbeli terveim már nincsenek is annyira messze. Ahogy végzek a hajózással, március 21-én Ecuadorban gépre szállok, és március 22-én este 11-re már Pesten vagyok. Majd másnap már kezdem is a következő munkát. Életem eddigi legnagyobb projektjét. A Burger House tulajdonosával, Lázár Péterrel egy új üzletbe csapunk bele, hogy új színt vigyünk a pesti street foodba. Dolgoztam persze fine diningban, de a jövőmet mégse ott képzelem el. Számomra fontosabb az, hogy ott adjak a magyar gasztronómiához, ahol arra nagy szükség van. És mindig is úgy éreztem, hogy a hétköznapi étkezésekkel foglalkozó éttermeknél még nagy az elmaradásunk a Nyugathoz képest. A fine dining sikereink nagyon jók, de sajnos a hétköznapi emberek ezzel csak a hírportálokon találkoznak. Az utóbbi pár hónapban volt több megkeresésem is Pestről, többek közt fine dining térről, de mégis úgy érzem, hogy sokkal többet adhatok a vendégeknek, ha Petivel megvalósítjük amit kiterveltünk. Sokan ha azt hallják, hogy street food, gyorsbüfékre gondolnak. Hotdoggal, meg ócska hamburgerrel. Nos, mi pont ezt akarjuk megváltoztatni. A street food nekünk ennél jóval több. Miért ne lehetne magas minőséget képviselni a street foodban?
 
 
Köszönöm szépen Attilának a beszámolót és sok sikert kívánok a pesti új munkához is, megyünk majd kipróbálni! 🙂
 
 
 
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂
 
 
 

Élet és étel Kanadában – interjú

Élet és étel Kanadában

 

Az Élet és étel interjúsorozattal most ismét új helyre látogatunk el, mégpedig egész messzire. Fazekas Ildi a férjével Kanadában kezdett új életet. Ő a Frozen beauty from far away blog írója, ami sminkekkel, szépségápolással foglalkozik, de beszámol a mindennapjairól is. Sőt, a blogjához már youtube csatorna is tartozik, így most különlegesség, hogy a kanadai életről a beszámolóját videón nézhetitek meg, az ételekről pedig itt, a blogomon olvashattok!

 

Katt a képre a videóért!

Olvass tovább!

 

Mit esznek általában a kanadaiak reggelire, ebédre és vacsorára? És te/ti?

Ez egy nagyon változó dolog, főleg azért is, mert sok kanadai csak kanadai lett, de nem annak született, és ebből következik, hogy hozza magával a szokásait.

Az első és talán legfurcsább az az iskolások étkezése. Otthon reggel valami müzlit, kukorica-gabonapelyhet benyomnak, felkapják az uzsonnás dobozt és szaladnak. Ez az uzsiboboz nem olyan, mint Magyarországon, hogy két zsemle és annyi, hanem konkrét szabályai vannak, hogy minek kell benne lennie. A szendvics mellett kell lennie gyümölcsnek, valamilyen tejterméknek és gyümölcslének. Gondolom, iskolánként változik, de van, ahol nagyon komolyan veszik, és behívják a szülőt, ha kétszer elfelejtette az almát.

Vannak olyan gyerekek, aki napi háromszor esznek mogyoróvajat, de vannak iskolák, ahol ez ki van tiltva az épületből az eperrel együtt.
Én ebből következtetem, hogy a kanadaiak nem igazán ebédelnek. Csak egy szendvics, saláta, vagy valami kis dolog, ami a mi fogalmunk szerint a legkevésbé sem ebéd. Viszont hazaérve a munkából nekiállnak főzni, és a vacsi az szent. Valahol értem azt a szokást, van ahol nem. Vacsorakor mindenki otthon van, és együtt eszik a család, de közben meg este 7-8 körül nem biztos, hogy olyan jó ötlet még benyomni egy nagy steaket, sült krumplival.

Mi eszünk normális reggelit, ami nálam tükörtojás vagy nutellás kenyér, a férjnél lekváros kenyér vagy valamilyen felvágott.

Az ebédünket előtte nap általában megfőzöm, szeretjük vinni a kész főtt ételt. Gazdaságosabb is, és időben is jobban jön ki, mintha az ebédszünetem felét sorban állással töltöm.

Vacsira van, hogy meleg ételt eszünk, vagy hogy vajas kenyeret szalámival, vagy van, hogy elmegyünk hamburgerezni. De a lényeg, hogy igyekszünk még 6 előtt enni.

Étel és élet Kanadában

 

Vannak a magyar ízléshez képest nagyon szokatlan ételeik?

Itt lehet, kettő felé bontom a választ. A kanadai konyhának nincs túl sok étele, és azokban nincs is túl sok csavar, ezek nem szokatlanok. De itt ugye nem csak kanadaiak vannak, és így már bizony vannak szokatlan dolgok.

A kínai szupermarket már alapból a szokatlan dolgok bázisa, tonnaszámra olyan gyümölcsök, akiket életemben nem láttam korábban. Itt találhatóak tengeri állatkák, amik számomra olyan a határon mozgó dolog, hogy ki szeretném próbálni, vagy undi és fujj. A kis polipnak kinéző állatkát nem vagyok hajlandó megenni, de ha be van bundázva, akkor kipróbálom, de általában nem tetszik.

Szokatlan a kínai étel, mert itt nem a magyar szájízléshez igazított kínai kaját adják, hanem valami mást. Nem rossz, csak amikor szecsuáni csirkét rendel az ember, és nem azt kapja, mint Pesten, akkor az olyan furcsa érzés.

Szokatlannak számíthat az afrikai vagy az ázsiai konyha, a kézzel való étkezés az etióp étteremben, vagy hogy halal húst viszonylag könnyen lehet beszerezni.

Élet és étel Kanadában

 

Minden itthon megszokott ételt, alapanyagot be tudsz szerezni?

Ha egy városi emberke lettem volna Magyarországon, akkor azt mondanám, hogy igen, de mivel én a kis falumból jöttem így nem. Van Edmontonban magyar bolt, ahol többnyire minden beszerezhető, ami nekem fontos, mint az Univer majonéz. (az itteniek nagyon rosszak)

De, ott van az a de, hogy mi anno magunknak vágtuk a malacot, dolgoztuk fel, és azok a dolgok hiányoznak. Ha ölni nem is, de irreális pénzt biztosan kifizetnék egy normális disznósajtért vagy sütni való hurka-kolbász-véreshurka csomagért. Pick szalámit lehet kapni, azzal vigasztalódom.

Paprikát otthonról hoztunk, nem bíztam a véletlenre, de a lengyel és a magyar boltban kapható, nyílván sokszoros áron.

A tejfölből is megtaláltuk azt, ami nem édes, és nem fura, csak idő kellett hozzá.

Lényegében a házi feldolgozású húsokon kívül minden beszerezhető.

Élet és étel Kanadában

 

Hogy néz ki a konyhád?

A mi konyhánk nem az átlagos kanadai konyha. Nekem most egy nagyon pici folyósókonyha jutott, aminek az egyik felén van a tűzhely és a hűtő, a másik felén a mosogatógép és a mosogatótálca. Általában a konyhák hatalmas nagyok, és csodaszépek.

Míg Magyarországon sok helyen van ajtaja a konyhának, itt szinte sehol sincs. A konyhából nyílik az étkező és onnan a nappali vagy akár az egész egy nagy tér. Ezt nagyon szimpinek gondolom, mert amíg az asszony fűz addig a férj nem egy elszeparált szobában nézi a focimeccset, hanem együtt vannak még akkor is, ha külön tevékenységet folytatnak.

Élet és étel Kanadában

 

Van valami eltérés, furcsaság az itthoni berendezésekhez képest?

Az első eltérés a 110 Volt a 230 helyett illetve a konnektor. A második, hogy itt majdnem mindenkinek van mosogatógépe, és senki sem gondolja azt, hogy a mosogatógépben összetörnek a tányérok.

A gáz nincs bevezetve a legtöbb épületbe, így a gáztűzhely eléggé ritka, helyette elektromos van, de nem az a fajta, ami otthon ismerős lehet, hanem aminek a főzőlapja egy spirál. A sütő pedig Fahrenheitet ír ki, nem Celsius fokot.

Nem lehet lapos rendes magyar palacsintasütőt kapni, ha igen, akkor én vagyok hihetetlen béna, de nem találtam meg.

Élet és étel Kanadában

 

Van valami kedvenc tipikusabb ottani ételed és édességed?

Amit itt szerettem meg az az avokádó. Szegényt otthon nagyon utáltam, most meg szeretem.

A sült krumpli nem egy kreatív étel, de mindig is imádtam, és nem tudok hambihoz mást enni, amit nem Mekis burgernek kell elképzelni, hanem egy jó fajta zsemlével készült, tele friss zöldségekkel és nagy hússal.

A pirogot nagyon szeretem, és ugyan fagyasztottat szoktam venni a lengyel boltban, ez egy nagy kedvenc. (Budapesten a nyugati mellett vettem).

Az indiai és az ázsiai ételeket szeretem, amíg nem tengeri állatkákból vannak. Az indiai kenyér nagy kedvencem.

Édesség, itt be kell vallanom, hogy fél éven át minden nap ettem fánkot a Tim Horton’s-ban, ahol az a bizonyos fánk egy dollár. Már kevesebbszer eszek, mert jól meghíztam tőle. Más édességet nem nagyon szoktam enni.

Élet és étel Kanadában

 

 

Köszönöm szépen Ildinek az interjút, ha bővebben is kíváncsiak vagytok a kanadai életére és persze a sminkjeire, olvassátok a blogját, nézzétek a videóit!

 

A korábbi Élet és étel interjúkat itt találod meg:

Korfu

Azerbajdzsán

Albánia

Japán

Új-Zéland

Finnország

Kína

Algéria

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Élet és étel Korfun – interjú

élet és étel Korfun

 

Görögország, azon belül is Korfu nagyon kedvelt úticél a magyarok számára, repülővel közel van, az utazások árai sem vészesek és gyönyörű tengerpartokon fürödhetünk. Nem csoda, hogy mai interjúalanyomat, Szedlák Valériát már olvasmányai alapján megragadta ez a sziget, hát még amikor járt is ott. Most pedig azon dolgozik, hogy életük legboldogabb napját minél többen ott éljék át…

Ismerjük meg az életet és az ételeket Korfun!

 

Hol élsz és mióta?

Görögországban, Korfu szigetén élek, tizenkét évvel ezelőtt költöztem ide. Előtte évekig csak nyaranta jöttem, dolgozni, illetve élvezni ezt a világot.

élet és étel Korfun

 

Hogy kerültél oda?

Igazából Gerald Durrell tehet mindenről! A Családom és egyéb állatfajták – meg akartam nézni a saját szememmel is Korfut, a korfuiakat.

Mikor először tettem a lábamat Korfu földjére – akkoriban még a régi, nagyon hangulatos óvárosi kikötőbe érkeztek a kompok Velencéből, és roskatag taxink egy panziótulajdonos lovaskocsiját követve vitt a szállásunkra -, pontosan tudtam, hogy itt akarok élni. Sokat, sokfelé utazgattam már és valamiért különösen vonzottak a szigetek.  De Korfura hazaérkeztem. Természetesen rengeteg tépelődés és kemény munka előzte meg a nagy elhatározást.

Férjem nem volt partner ehhez – máshoz sem -, így békében elváltunk, és én egymagamban érkeztem meg ide. Két kutyusom, Herkules és Menyuska jött velem.

Nem győzök hálát adni a sorsnak Gerrald Durrellért.

Gyerekkorom óta írok könyveket, csak úgy, magamnak, az írás különös élvezete kedvéért. De itt Korfun írtam egy olyat is, amit kiadtam, a Bella Vista Panzió-t. Ez az én tükröm Korfuról, a korfuiságról. A hálás köszönetem mindenért.

korfu óváros a vízről

 

Mivel foglalkozol?

Elvállaltam minden munkát, ami csak adódott. Néhány éve, EU-s támogatással társkereső irodát nyitottam, az elsőt és egyetlent a szigeten. Ebből nőtt ki imádott vállalkozásom, az ESKÜVŐ KORFUN. Magyar pároknak szervezek eljegyzéseket, fogadalomtételeket, hivatalos polgári, ill. jelképes esküvőket. Az én irodámban minden a megrendelők álmai, kívánságai szerint történik, így igazán rendkívüliek, fantáziadúsak a rendezvények. Csodálatos élmény a fiatal párral együtt gondolkodni, tervezni, majd megvalósítani számukra a megálmodottat: közös életük  legeslegszebb napját.

Esküvő Korfun

 

Mennyire volt nehéz új életetet kezdeni?

Nehéz volt. Visszatekintve az ember persze már mosolyog, jó kis sztorikká válnak a borzalmak, a tévedések, a kiszolgáltatottság és tehetetlenség történetei. De más megközelítésből viszont hatalmas élmény volt. Tulajdonképpen büszke is vagyok, amiért megcsináltam.

Élet és étel Korfun

 

Könnyen beilleszkedtél?

Igen. A legtöbb korfui segítőkész, kedves, melegszívű. A mediterrán nemtörődömség és megbízhatatlanság közmondásos, de ez van, muszáj elfogadni, és én amúgy is inkább az élet napos oldalát látom. Ők nem gonoszságból felelőtlenek és tapintatlanok, hanem olyanok, mint a gyerekek: fogalmuk sincs arról, hogy rosszat tesznek. Egészen nyakatekert a gondolkodásmódjuk. Nem értik például, hogy miért kell előre eltervezni valamit. Hogy, ha megbeszéltek egy találkozót, arra el is kell menni. És amit elvállaltak, azt teljesíteni kell. De a nehézségekért bőven kárpótol a jólelkűségük, kedvességük. No, és persze maga ez a sziget: a hangulatos óváros, a bájos kis hegyi falvak, az isteni strandok, a természet lenyűgöző csodái. A közbiztonság kitűnő. Nyugodtan a kocsim ajtajában felejthetem a kulcsot, nyugodtan sétálgathatok akár egymagam is késő éjszaka, és a lakásomat sem kell zárakkal és riasztókkal ellátnom. Számomra idegen szokásokat nem vettem föl –  pl. nem kiváncsiskodom, nem sopánkodom, nem késem el sehonnan -, de tiszteletben tartom az ő szokásaikat.

korfui kantouni

 

 

Milyen váratlan, hétköznapi furcsaságokkal találkoztál?

Sorolhatnám napestig. De hadd mondjak egy nagyon kellemetlent és egy nagyon kellemeset.

Rettenetes elviselnem, hogy – főleg az idősebb, tanulatlan – férfiak dölyfösen megbámulják, méregetik a nőket, mint mondjuk egy eladó kecskét. Tiszteletlenek, udvariatlanok – finoman fogalmaztam. Üzlettulajdonosok természetesnek veszik, hogy női alkalmazottjuk mos-főz-takarít rájuk, és egyéb szolgáltatásokat is nyújt. Ez a dolog borzalmasan felbőszít engem.

Imádom viszont, hogy késő éjszakáig zajlik az élet. A hivatalos is: este tízkor fogad az ügyvéd, a könyvelő, kezdődik a nyelvtanfolyam vagy a tánciskolai óra. Tökéletes randiidőpont is: munka után, mikor már nincs nagy hőség, és ismerősökkel lehet összefutni a kávézókban, bárokban. Az utcák zsúfoltak, az üzletek nyitva, nevetés, kiabálás, zeneszó, békés és barátságos tömeg mindenütt.

Élet és étel Korfun

 

Mi hiányzik otthonról – a családon, barátokon kívül?

A gyermekkor helyszínei: tájak, épületek. Óbuda, Szentendre, a Balaton.

No, és természetesen az ízek! Gesztenyepüré, disznótoros, halászlé sok-sok ikrával és haltejjel, finom sütikék, torták… Jaj !

Élet és étel Korfun

 

Mit esznek a korfuiak reggelire, ebédre, vacsorára?

A korfui ételek nem a tipikus görög finomságok. Korfu történelme – például a hosszú időkig tartó velencei uralom -, a szigetlét elzártsága, a korfui ember idegenkedése minden újdonsággal szemben, és a helyi adottságok magyarázzák, hogy konyhájuk egyszerű és a délolasz konyhához hasonló. Tészta, paradicsom, sajt : kevés hozzávaló, kevés fűszer, a nagymamától tanult receptek.

Reggeli? A kávézás nagyon fontos. Ők görög kávénak nevezik kedvencüket, mi törökösnek hívjuk. A kávéházazás a kedvenc időtöltésük: az utca felé fordított székeken üldögélnek, beszélgetnek, nézelődnek. Szeretnek az utcán nyargalva, papírzacskóból nagy méretű spenótos, sajtos, rétesszerű süteményeket enni, nem csak reggelire, hanem napközbeni séta vagy ügyintézés közben is.

Az otthoni ebéd egyszerű, makaróni vagy főtt zöldségféle, saláta, feta, finom olívaolajjal meglocsolva minden. Desszert nincsen, nem nagyon esznek édességet. Esetleg a gyerekek, de ők is inkább tartósított, zacskós kuraszant (croissant) vagy chipseket ropogtatnak.

A nap fő étkezése az elég késői vacsora. Otthon nagyjából ugyanaz, mint az ebéd. Gyakran járnak viszont étterembe, ott aztán nagyokat falatoznak, késő éjszakáig. .

Nagyon szeretnek baráti, családi társaságban enni, ilyenkor szívesen grilleznek bárányt, kecskét, halat. Szeretik a muszaka nevű, padlizsános-krumplis-darálthúsos, besamelmártással megsütött finomságot,

muszaka

a pasztitsziót (darálthússal rakott, besameles makaróni), pasztitszádát (ez a mi pörköltünkhöz hasonlít, de fahéj is van benne): ezeket elkészíteni hosszú és fáradságos munka. Édesség, ha van, a cukrászdából hozott torta vagy baklavaféleségek.

korfu  édesség

korfu7

De a legfontosabb: feta, paradicsom, házi olívaolaj, citromszeletek.

Általában üdítőket, illetve nagyon gyönge, vizezett házibort isznak az étkezésekkor. A berúgás nem cél, nem program.

 

 

Hogyan zajlik egy étkezés?

Az általunk megszokottal szemben itt  egyszerre mindent az asztalra hord a háziasszony, és mindenki kedve szerint rakosgatja a tányérjára azt, amit éppen megkíván. Egy kis sült, egy kis feta, kenyérke és valami meze (előétel),

Korfu meze

olajbogyó, no még egy kis husi, nagy darab paradicsom és spenótos pite – a sorrend, az asztali etikett nem fontos. A fontos az evés, a jó hangulat, a harsány beszélgetés és nevetés. 

pontikonisi Kanoniból

 

Vannak a magyar ízléshez képest szokatlan ételek, italok?

Ők nem nagyon isznak, mint már mondtam is. Utcán tántorgó vagy társaságban randalírozó korfuit én még sosem láttam.

Az én ízlésemnek szokatlan – pontosabban hátborzongató! – a nyárson sült kecske vagy bárány fejének ínyenc falatként való szopogatása. A tányéron ott fekszik a sült koponya fogsorostul, szemestül…

Amivel szintén sosem fogok megbarátkozni, az a magiritsza nevű húsvéti leves. A bárány gyakorlatilag minden belső szervének, valamint egymáshoz nem illő zöldfűszereknek (kapor, petrezselyem, ki tudja, még mi) rémséges színű és aromájú főzete.

Furcsa nekem a horta (fű) nevű fűféleség vízben agyonfőzve, olajjal és citromlével. De azt állítják, egészséges.

Levest csak télen szokás enni. Halleves, csirkeleves, vagy avgólemoni – azaz csirkeleves, melybe citromlevet és tojást kevernek. Nagyjából ennyi a választék.

Megszokhatatlan számomra a fantáziátlanság, a markáns ízek hiánya, a konok ragaszkodás a hagyományos receptekhez. Valahogy nem igénylik a változatosságot, idegenkednek az újtól, meg sem kóstolják az ismeretlen ételeket. És hiányzik az ízléses tálalás, hogy az étel „szem-szájnak ingere” legyen.

 

Mi a kedven korfui (görög) ételed, édességed?

Imádom a grillen sült tintahalat! Ha étterembe megyek, mindig kérek, citromszelettel és sült krumplival. Otthon nem csinálok, mert még sosem sikerült puhára és zamatosra sütnöm, nekem locsolócsőszerűre szokott keményedni, ráadásul összefröcsköli a konyhát.

Sajnos, az itteni édességek  nem valók egy olyan sütifanatikusnak, mint én vagyok. Unalmasak, íztelenek. De azért mondok egy nagyon finomat: mézes joghurt.  Csillogó, selymes joghurt-gömböcskék illatos házi mézzel, apróra vágott dióval jól meghintve – nagy melegben kitűnő csemege. Hidegben is.

 

Korfu esküvő

Ha te is egy különleges, akár tengerparti esküvőre, lánykérésre, házassági évfordulóra vágysz Korfun, keresd Valériát és elintézi neked! Lehet neked is bazi nagy görög lagzid! 🙂

Honlapjahttps://korfuieskuvo.wordpress.com/

FacebookjaEsküvő Korfun

vega-flyer leanykeres

 

 

Készítettem korábban én is néhány görög ételt, kóstold meg te is a bugatsát, a galatopitát, a lemonopitát és a görög citromos csirkét is!

 

Olvasgasd az Élet és étel… interjúsorozat többi részét is!

Azerbajdzsán

Albánia

Japán

Új-Zéland

Finnország

Kína

Algéria

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Élet és étel Azerbajdzsánban – interjú

Azerbajdzsán

 

Folytatódik az Élet és étel… sorozatom, ahol külföldön élő magyarokat kérdezek az ottani életükről és az ételekről.

Mai interjúalanyom Gardalits Péter, akit a szerelem vitt Azerbajdzsánba. Olvassátok különleges történetét és történeteit.

 

Hol élsz és mióta?

Azerbajdzsánban élek, Sumqayit nevű városban, Bakutól 30 km-re északra. 2013 augusztusában költöztem.

azerbajdzsán1

 

Hogy kerültél Azerbajzsánba?

Történetem megközelíti a mesébe illő valóságot, kivéve az internetet. 2011 nyarán kezdtem udvarolni egy azerbajdzsáni lánynak, Aykának a Facebook-on keresztül, így kerültem ki. 2012-ben meglátogatott egy konferenciára való utazása alkalmával Magyarországon. Az első találkoztásunkra így került sor. Sokan mondogatták, hogy milyen romantikus a kapcsolatunk… Igaz, de sajnos hónapokig és évekig távol egymástól, nem volt könnyű, de meghozta a gyümölcsét… Ma már boldog házasok vagyunk, és 2 lányunk van: Nafise és Leyla. 2012 decemberében az itteni kultúrális szokásoknak megfelelően meglátogattam a kedvesem családját, és elkértem az apától a lánya kezét, aki rögtön beleegyezett. Ezután hazarepültem, majd 2013 augusztusában tértem vissza, és 2014 március 1-én örökre egybekötöttük az életünket.

azerbajdzsán3

 

Mivel foglalkozol?

Angoltanár vagyok és angolt tanítok a fővárosban, “British School in Baku” -ban, továbbá egy nyelviskolának dolgozok Sumqayitban (Bakutól 30 km-re fekvő városban), valamint csoportos és magánórákat adok a lakásomon, és szabadidőmben azerbajdzsáni online-vízumügyintézéssel foglalkozok, és két helyi turisztikával kapcsolatos Facebook oldal szerkesztője vagyok: 1.”Azerbajdzsán – tippek, naprakész információk utazóknak”, 2. “Visit My Azerbaijan”. Lévén, hogy az ország szigorú a bevándorlással kapcsolatos jogszabályaikkal kapcsolatban, ezzel ellentmondásos módon viszont Európa felé nyitó politikájáról hires a miniszterelnök, meglehetősen nehéz itt külföldieknek letelepedni. A munkáltató cégek a fizetés mértékét az alkalmazottak angol tudásának szintjéhez kötik, így nagy kereslet van az európai, illetőleg anyanyelvi szinten beszélő angoltanárokra, emiatt 2015-2016 évi 50% infláció előtt a hivatásom egy aranybánya volt, mára már csak megélek belőle.

 

Mennyire volt nehéz új életet kezdeni?

Az életemből 26 évet Magyarországon, 1 évet Szlovákiában, azaz európai kultúrában töltöttem. Az azerbajdzsáni kultúra merőben eltér a mi megszokott világunktól. Az azerbajdzsáni társadalom egy nagyon érdekes trio ötvözetét képezi: a török kinézetű emberek, szocialista propagandával átitatott gondolkodásmóddal, muzulmán vallással és kultúrával. Az első 2-3 év nagyon nehéz volt, most már hozzászoktam. A legnehezebb talán az volt, hogy annyira egyedül és elszigetelten éreztem magam, lévén hogy nem tudtam a nyelvüket, se azeriül, se oroszul, így a Magyarországon megszokott “népszerűségből” peremvidékre kerültem, amely mély magányra ítélt. Zavart, hogy nem foglalkoztak vele, hogy nem értem, miről beszélnek. Az új szokásokhoz, ételekhez, viselkedésmintákhoz, valamint öltözködési íratlan szabályzathoz való igazodás mindig viszketett nekem, de nem adtam be a derekam. Ma már ugyanúgy élem az életem, ahogy valaha Magyarországon, … tudni kell, hogy az azeri népség nagyon barátságos, kedves és vendégszerető… bárkivel bármikor szóba lehet állni, ha tudod a nyelvüket, ezért könnyen szóba állok velük… Van mit tőlük tanulnunk, azt hiszem…

azerbajdzsán4

 

Könnyen beilleszkedtél?

Akárki akármit mond, szerintem mindenki megszenvedi a beilleszkedéssel kapcsolatos kálváriát, akárhol is legyen. Köszönhetően az azeri új családom tárt karokkal és nyitott szívvel való fogadásának, rengeteg segitséget és szeretetet kaptam tőlük… Az életem legfontosabb része az Istenben való hit, keresztény vagyok. Óriási erőt és támogatást jelent a napi szellemi táplálkozás, Biblia olvasás, tanulmányozás valamint a Teremtővel való kapcsolatom, és úgy hiszem ennek hiányában ma nem élnék ebben az országban. Többször is depressziós voltam az adaptáció során.

Az időjárás eléggé ingatag, a szervezetem nagyon nehezen szokott hozzá, két évig gyenge voltam mint egy másnapos szúnyog, azt hittem beteg vagyok. 🙂

 

Milyen furcsaságokkal találkoztál a hétköznapokban, amikre nem feltétlenül voltál felkészülve?

A kérdést könnyebb lenne megválaszolni, ha igy tetted volna fel: “milyen furcsaságokkal NEM találkoztál a hétköznapokban, amikre nem feltétlenül voltál felkészülve”? 🙂

  1. A buszon az emberek lökdösődnek, ha a lábadra lépnek, nem kérnek bocsánatot, a nőket mindig leültetik, a férfiak állnak a buszon. Íratlan szabály, hogy a tömegközlekedési eszközökön mindenhol a nők ülnek, azonban a buszon a hátsó sor a férfiaké. Ott ritkán látni lányokat, asszonyokat. A buszsofőr beszélget az utasokkal, a leszállás-jelzést pedig egy előrekiabálással oldják meg, esetleg kopognak a kezükben lévő fémpénzzel. A buszok ott állnak meg, ahol leinted őket. Menet közben is fel-le szállnak. 20 qepik-be (kb 40 HUF) kerül egy út, amelyet leszálláskor a buszsofőrnek kell kifizetni és mindenki becsületesen fizet. A telefonba sokan kiabálnak, nem számít hogy az egész utazóközönség hallja.
  2. Nagyon kedves és barátságos emberek. Bármikor a legjobb barátja lehetsz egy azerinek.
  3. A taxisok kiabálnak, hangosak… ha nem vigyázol, betesznek a kocsijukba és elvisznek oda, ahova nem akarod, és annyit fizettetnek ki veled, amennyit nem akarsz 🙂 Azonban ha már úton vagy vele és kiderül, hogy külföldi vagy, és megkedvelnek, akár ingyen is elvisznek. A taxiban vagy nagy beszélgetések folynak, vagy senki egy szót sem szól 1 órán keresztül sem.
  4. A nőket kötelező előreengedni ha belépsz az ajtón, de nem ez a furcsa… hanem hogy meg se köszönik…Ez elvárás, nem udvariasság.
  5. Az emberek nem járnak lehorgasztott orral-fejjel az utcán, mint Magyarországon. Simán egymás szemébe néznek hosszasan, amely akár kötekedésnek és heccelésnek számít Magyarországon. Bármikor rámosolyoghatsz akárkire és jó eséllyel visszamosolyognak. Többnyire faarccal járnak az utcán és hangosan beszélnek. Amikor idekerültem, az első nap azt hittem, hogy a családom veszekszik, pedig csak beszélgettek, ahogy szoktak. Olaszos, forró vérű népség.
  6. Minél drágább autód van, annál nagyobb társadalmi rangot mutatsz, még akkor is, ha putriban élsz.
  7. Minden a külsőségekről szól. Az emberek nagyon igényesen, a hölgyek gyönyörűen öltöznek. Az idősebbek öltönyt hordanak, a fejükön egy menő sapkával, némelyek “teszpi”-nek hívott imafüzérrel a kezükben járkálnak az utcán.
  8. A nők 35 felett nagyon elhíznak, és a nadrágot lecserélik szoknyára. A nőknek mind hosszú a haja, rövid hajút ritkán látni… szemüveget nagyon kevesen hordanak, inkább divatból.
  9. Olyan az ország, mint egy óriási kiállitás… a házak szépen felújított látszatot keltő külső dekorativ elemekkel felburkolt falak, a modern európai látszatot keltő város képét sugallják, de ha ott élsz és mozogsz mint európai, rögtön szembeötlik, hogy csak mű… A putrikat és nyomornegyedeket bedeszkázták, falszerű palánkot húznak fel eléjük, aztán szépen kicicomázzák őket, hogy eltakarják a nyomort.
  10. A lakodalmakra annyi embert hívnak meg, amennyit tudnak, abból a számításból, hogy mindenki minimum 50 AZN (9000 Ft) –tal fog hozzájárulni, amelyet egy borítékban kell beledobni az erre kihelyezett urnába. Levest nem tálalnak, de igazi svédasztalos kaják vannak, főleg kebab és hasonló nyalánkságok. Disznóhúst nem esznek és csak illegálisan lehet kapni. Az italt se kell magadnak tölteni, hanem ott a pincer, aki minden kívánságod lesi és végrehajtja.
  11. Koedukált uszodák nincsenek, vagyis jómagam még nem láttam. Van férfi és női nap. Amíg a nők úsznak, a férfiak nem lehetnek ott. Ellentmondásos módon az uszodában a férfi öltözőben egy nő takaríthat, amíg a férfiak vetkőznek, sőt az anyukák hozhatják a gyerekeiket átöltözni a férfi öltözőben… kissé ledobta a láncot nálam.
  12. A férfiak egymásba karolva járhatnak az utcán, a nők is kéz a kézben, és senki nem tekinti őket melegnek és leszbinek. Azonban a házaspárok nem csókolhatják meg egymást a nyilt utcán, a fiatal párok nem járnak kéz a kézben és nem csókolóznak.
  13. A férfiak 70%-a dohányzik, a nők nem dohányoznak.
  14. Az üzemanyag literenkénti ára kb 100 HUF, ezért olcsó az autózás.
  15. Jogositványt meg lehet vásárolni, amikor akarod, ha van 200 000 Ft-od. Az autók simán jobbról is előznek, és annyi közlekedési szabály van, ahány sofőr. Az úti rendőrök (Yol patrul xidmeti) a legkorruptabb állami szervek. Bármikor leállíthatnak és helyben fizettetnek. Ha mindenről részletesen írnék, talán 100 oldalt ölelne fel 🙂

 

Mi az, ami hiányzik itthonról, a családon és barátokon kívül?

Amíg Budapesten éltem, egy özvegyasszonnyal, Borikával osztottam meg egy lakást Újpalotán, és hihetetlenül jól főzött és nagyon kedves volt hozzám, mintha a mamám lett volna. Nagyon a szívemhez nőtt, finom kacsanyak-levest, mákos tésztát, meg egyéb magyar finomságokat főzött. Fincsi kolbászos, sonkás kenyér lilahagymával… nyamm..! Sanos itt nincs ilyen. Pedig úgy hiányzik… Sajnos nem kapni zeller gumót, fehérrépa gyökeret sem… pedig ezekből finom csirkelevest tudnék főzni, de gondoskodtam a magyar fűszerekről, mint a kalocsai édes nemes, Horváth Rozi vegeta és egyebek…

Jártam a Golgota gyülekezet által működtetett Golgota Gospel Kórusba is néhány évig, valamint egy High5 Vocal Band nevű 5 tagú evangéliumi csapat tagja voltam… sokat jelent az éneklés, rengeteg barátom is volt mindkét csoportban, de sajnos mindent ott kellett hagyni.

golgota gospel

 

Mit esznek az azeriek reggelire, ebédre és vacsorára? És te?

Az azeri kuzin bizonyos értelemben hasonlít, másban viszont eltér a magyartól. A gyerekek úgy nőnek fől, hogy reggelire a teát két kiskanál cukorral isszák. A felnőttek mindig lobogóan forrón fogyasztják. Sajtot, marhakolbászt és ritkán virslit fogyasztanak teljes kiőrlésű kenyérrel. Sajnos nem olyan finom, mint a magyar, de szerintem egészségesebb. Mivel nincs más választásom, nincs magyar áru, ezért kénytelen voltam átállni az ő étkezési szokásaikra.

Ebédre nagyon ritkán esznek levest, vagy szinte egyáltalán nem. Előszeretettel fogyasztják az úgynevezett “bors” ukrán, orosz ételt levesként. A tyúkhúslevesben nincs vegeta, nincsenek fűszerek, eléggé nyers és sótlan hatása van. Nemzeti ételnek számít még a “xas” (has), amely lényegében a marha hosszas forralása, kevés sóval, kocsonya-szerű, ízetlen étel, de hihetetlen energiát ad. Ha egy tányérral megeszel, egész nap nem vagy éhes. A férfiak vidéken előszeretettel fogyasztják kora hajnalban egy pohár vodka kíséretében.

xash

Rengeteg kenyeret esznek mindenhez. Sok vajjal főznek, és tehéntej-zsírral. Sajnos nem nagyon kapni jó minőségű csirkét, mert véres.

Ebédre igazi nemzeti ételnek számít az úgynevezett “plov” vagy “ash”: alapjába véve ez egy rizsétel, szárított sárgarépával, mazsolával, aszalt barackkal, marhahús-darabokkal és hagymás, fűszeres öntettel. Eleinte nagyon nem szerettem, de mára már ez a kedvenc ételem 🙂

ash plov

Általában a feleségem főz, ha épp nem vagyok otthon, de ha ő nincs itthon, én főzök. Sajnos én az ő ételét nem nagyon fogyasztom, mert nem szeretem az azeri kaját, ő meg nincs nagyon oda a magyar ízekért. Többnyire milánói makarónit, húslevest, palacsintát, töltött paprikát és gulyáslevest főzök magamnak ebédre (ez utóbbit kettőt szereti a feleségem is).

A következő helyi specialitás a “dolma”: paradicsomban, padlizsánban, káposztalevélben, szőlőlevélben, valamint paprikába helyezett darálthús megfűszerezve, megfőzve.

dolma

dolma2

A helyiek sok fűfélét esznek: hagymát, tárkonyt, egyéb savanyú és ízes leveleket, amelyeknek fogalmam sincs, mi a neve… :)))

Vacsorára többnyire azt esznek, amit ebédre. Általában az ebédről vagy előző napokról visszamaradt maradékokat fogyasztják el. Az étkezés zsírban, szénhidrátban és kalóriában gazdag, ezért van, hogy az emberek 35 felett szépen elhíznak, valamint mozgásszegény életet élnek.

A feleségem általában krumplit süt csirkecombbal, de vajban, meg tehéntej-zsírban… vagy rizst csinál csirkemellel… én tanítottam rá 😀

Teát minden mennyiségben isznak, kávét nem fogyasztanak, eléggé ritka és drága dolog.

 

Hogy zajlik egy étkezés (ha van valami extrább, a miénkétől eltérő “rituálé”, szokás)?

A családi asztaloknál mindig a nők főznek és tálalnak. Minden lehetséges alkalommal ünnepelnek: születésnap, évfordulók, stb. Ilyenkor az egész tágabb család összejön. Többnyire a fentebb említett plovot, asht esznek, és dolma ilyenkor a specialitás, meg csirkehúsból, marhából, kecskéből valamint bárányból készült kebab. Levest soha nem esznek ilyen alkalmakkor, nem leveses népség, de ha főzök nekik gulyást mindig mind a 10 ujjukat megnyalják utána 🙂 Édességet se esznek a végén, de mindig teával zárják az étkezéseket. Tortát csak születésnapokon esznek az étkezés végén. A teát cukor nélkül, forrón isszák, édességekkel és csokoládékkal együtt. Mindig leszalad náluk a lánc, amikor cukrot kérek a teámba 🙂

Éttermek ritkák és drágák, de majdnem minden sarkon van egy döneres, kb 200 Ft-ért lehet dönert vásárolni.

Van egy úgynevezett Novruz Bayram nevű ünnep, amely nagyjából egybeesik a húsvéttal. Ilyenkor érkezik a “Csösza” (Kosa) nevű tavasz-apó, aki a megújulást szimbolizálja, tűzgyújtással, rituális táncikálással, versikéléssel ünnepelnek, ezzel köszöntve a tavasz érkeztét. Ez egy egyhetes családi ünnep és igen fontos a helyieknek. A fő szűkebb család összeröffen, vagy vendégeket hívnak és egy tálat vagy egy több szintes tálcát megtöltenek dióval, mogyoróval, datolyával, fügével, mandulával, pisztáciával, aszalt gyümölcsökkel, és egyéb, Magyarországon ismeretlen ínyencségekkel, továbbá egy marék füvet masniba kötve az asztalra helyeznek, tojásokat tesznek rá, meggyújtják a gyertyákat, jókat esznek, beszélgetnek miközben ezekből szemezgetnek. A lakoma előtt a gyerekek, mint Hallowen-kor a sapkájukat ledobják az ajtók elé, bekopognak és elrohannak, és pár perc múlva diókat, mogyórokat, édességeket és miegymást találnak benne. Nagyon meghitt és kedves ünnep.

Novruz Bayram 2016 család

 

Vannak a magyar ízléshez képest nagyon szokatlan ételeik? 

Igen, a legtöbb ételük eltér a magyar ízlésvilágtól. Az az igazság, hogy nem igazán használnak fűszereket, mint például paprika por, továbbá a fűszereik többnyire mások a nálunk megszokottakétól. Nálunk alapvető a vegeta, zellergumó, fehérrépa, oregano és egyebek, amelyeknek nyomát se látod itt.

 

A azeri konyha alapfelszereltsége mennyiben tér el a magyarétól?

Tapasztalataim szerint alapjában véve ugyanazokat az eszközöket használják, mint a magyarok. Nincs alapvető eltérés.

 

Mi a kedvenc azeri ételed és édességed?

Az én kedvenc ételem a plov, a kebab és a csirkés döner lavas-tésztában. Édességeket sajnos nem igazán fogyasztanak a teázás során elfogyasztott cukorkákon és csokikon kívül. Én odavagyok a török baklaváért. Lehet kapni azerit is, de nem igazán fáj rá a fogam. A török az jobb…. csöpög a méztől… nyamm 🙂

 

 

Köszönöm szépen az interjút, ismét sok érdekességet tudhattunk meg egy számomra alig ismert országról és szokásaikról.

 

Olvasd el az interjúsorozat korábbi részeit is:

Albánia

Japán

Új-Zéland

Finnország

Kína

Algéria 1. részAlgéria 2. rész

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Élet és étel Albániában – interjú

Szkander bég, az albánok államalapítója, a háttérben az óratorony és az Ethem bey mecset

 

Interjúsorozat külföldön élő magyarokkal az életükről és az ételeikről.

Bár Albánia itt van a közelben, mégis elég keveset tudunk róla. Így volt ezzel mai interjúalanyom, Betti férje is, de kíváncsi volt rá, megnézte és annyira megtetszett neki, hogy végül odaköltöztek…

 

Hol élsz és mióta?

Tirana mellett lakom a férjemmel és 11 a éves kisfiammal, lassan 5 éve.

 

Hogy kerültél Albániába?

2005-ben a férjem gondolt egyet és eljött ide körbenézni. Érdekelte, mi van/mi nincs ebben az országban. Akkor még Albánia egy meglehetősen „fehér folt” volt Európában. Egy barátja kísérte el, mert a kisfiunk abban az évben született, nagyon kicsi volt még. Annyira megtetszett neki az emberek kedvessége, a szép tájak és a fejlődés, a rengeteg építkezés, ahogy a semmiből nőttek ki a házak, hogy utána minden évben eljöttünk ide nyaralni, és végül úgy döntöttünk, itt szeretnénk élni.

 

Mivel foglalkozol?

Van egy kis cégünk, amely azzal foglalkozik, hogy a magyar-albán gazdasági és turisztikai kapcsolatokat erősítse. Mi egyfajta koordinátori munkát végzünk, aki valamit szeretne csinálni Albániában, vállalkozást nyitni vagy csak felmérni a piaci lehetőségeket, nagyobb ingatlant vagy akár csak egy apartmant vásárolni, terméket hozni-vinni, letelepedni nyugdíjasként, ezekben segítünk, a kezdeti a lépésektől a megvalósuláson át az utómunkálatokig mindenben. Ezen kívül teljeskörű turisztikai szolgáltatásokat is nyújtunk, különleges igényeket is teljesítünk. Albánia speciális ország, itt általában nem működnek a nyugat-európai üzleti szokások, össze kell hangolni a magyar és albán mentalitásból eredő különbségeket.

Annak idején, amikor a kiköltözés gondolata megfordult a fejünkben, még nagyon kevés információ volt elérhető Albániáról. Tehát nekünk végig kellett járni az utat, ami sok időbe telt. Egyfajta úttörők vagyunk. Tudomásunk szerint mi vagyunk az egyetlen színtiszta magyar család Albániában, aki nem diplomata vagy nem EU-s megbízásból dolgozik itt.

 

Betti Albánia

 

Mennyire volt nehéz új életet kezdeni?

Új életet kezdeni szerintem mindig nehéz. Ahogy írtam, mi sok évig készültünk erre, úgyhogy lélekben már felkészült voltam. És figyelembe kellett vennünk a kisfiunk szempontjait is. Ő Magyarországon járt óvodába, mert szerettük volna, hogy Magyarországból is kapjon valamit. Az általános iskolát itt kezdte, és nagyszerűen vette az akadályokat, mind a beilleszkedés, mind a nyelv elsajátítása szempontjából. Ez nekünk is erőt adott. Az albánok egyébként nagyon kedves és vendégszerető emberek, sokat segítettek a kezdeti nehézségek leküzdésében.

 

Könnyen beilleszkedtél?

Viszonylag igen, de ez azért is volt, mert egy albán barátunk – akit sok időbe tellett megtalálnunk, de végül sikerült – rengeteget segített. Ő nyitott meg számunkra olyan ajtókat, ami megkönnyítette a beilleszkedést. Ez az ország a kapcsolatokon alapszik. A turistához, idegenhez mindenki kedves, de közel magához nehezen enged. De ha egyszer egy albán azt mondja rád, hogy a barátja vagy, akkor utána minden könnyen megy. Most már ott tartunk, hogy (mivel itt  mindenki számon tart minden távoli rokonát és ismerősét is) szinte bármely vadidegen albánnal néhány perc beszélgetés után közös ismerőst-barátot tudunk találni. Egyébként pedig nagyon szeretik a magyarokat, Hunyadi János és az ő államalapító Szkander bégjük barátok voltak, valamint Apponyi Geraldine, az első és egyetlen albán királyné mindig közös kapcsolódási pont.

 

Milyen furcsaságokkal találkoztál a hétköznapokban, amikre nem feltétlenül voltál felkészülve?

Különösebb kultúrsokk nem ért, ők is európai emberek. Ami furcsa volt kezdetben, hogy egy beszélgetés elején százszor megkérdezik: Hogy vagy? Végigkérdezik a családod tagjait is, anélkül nem indul beszélgetés. A másik, hogy meglehetősen nyílt és nyers emberek. Kimondják, amit gondolnak. Ennek van előnye és hátránya is. Ugyanakkor kérésre nem mondanak nemet nyíltan, erre különféle verbális és non-verbális hárítási módszereik vannak, ennek kitapasztalása vett igénybe egy kis időt, de ma már értjük ezeket is. Az udvariasság nagyon fontos, de néha kicsit máshogy értelmezik, mint mi, magyarok. Például dícsérni bármit is nem szabad, mert akkor neked adják. Én jártam úgy, hogy egy helyen megdicsértem, milyen jó albán zene szól. Fogták, kivették a CD-lemezt a lejátszóból és nekem adták. Hiába próbáltam először elutasítani, aztán mondtam, hogy kifizetem, de nem engedték. Még jó, hogy nem a berendezést dicsértem meg. 🙂

 

Mi az, ami hiányzik itthonról, a családon és barátokon kívül?

Savanyított káposzta, karalábé. A fehérrépát és a kelkáposztát itt az állatoknak adják, úgyhogy azok is hiányoznak, petrezselyemzöldet viszont lehet kapni.

 

Mit esznek az albánok reggelire, ebédre és vacsorára? És te?

Az albánok általában megadják a módját az étkezéseknek. Mivel nagyon közösségi emberek, mindig megtalálják a módját, hogy az étkezésük nyugodtan történjen és tudjanak közben beszélgetni. Ha erre nincs lehetőségük, általában vesznek egy byrek-et (magyarul burek), ezt itt minden sarkon árulnak, amolyan nemzeti „gyorskaja” és különféle ízesítésekkel lehet kapni. Van húsos, túrós, paradicsomos, spenótos, káposztás, babos, és nyáron a melegben megisznak mellé egy flakon írót.

Ha van módjuk nyugodtan enni, akkor reggelire általában tojást fogyasztanak, túrót, szalámikat, cukrozott meleg tejet, búza- és kukoricakenyeret, és mindig van az asztalon olajbogyó, paradicsom, uborka, vörös- és fokhagyma (ez utóbbit „újhagymaként” is fogyasztják) vagy más zöldség.

Ebédre és vacsorára  általában sült húsokat, csakis fiatal állatét – malacot, bárányt, kecskegidát, csirkét -, halat, salátákat, sajtokat esznek, szeretik a babot is – van egy a miénkhez hasonló babgulyásuk, de ezt cserépedényben, parázs közt készítik el.

Albán babgulyás házi sajttal

Köretnek pilaf-ot (főtt rizs), vagy sült burgonyát. A qofte (ejtsd: tyofte) nevű étel is nagyon népszerű, ez hasonló a sokak által ismert horvát és szerb csevapcsicsához, valamint a Romániában ismert mícshez.

Qofte szabad tűzön sütve

És általában pirított búza- és kukoricakenyér is mindig van az asztalon. Savanyúságot is esznek, paprikát, céklát, de pl. a a káposztasavanyítást csak az északi hegyekben alkalmazzák, itt a mediterrán térségben a káposztát és néha a paprikát ecetben és olajban teszik el. A húsokat, grillezett és olajban sült zöldségeket sok étteremben szabad tűzön sütik, és sok pékség van, ahol a kenyeret, péksüteményeket is fatüzelésű kemencében készítik. A pizza is nagyon népszerű itt, mind házilag sütve, mind pizzériákban, változatos feltétekkel.

Én (mi) átlagos magyar ételeket eszünk leginkább. Reggelire szendvicset, tojást, virslit, ebédre leveseket, húsételeket, tésztát, főzelékeket. Itthon nem nagyon készítek albán ételeket, az éttermekben, vendégségben szoktunk főleg fogyasztani. A pirospaprikát a szüleim hozzák mindig (igaz, hogy itt is lehet kapni, de az nem olyan), és persze a savanyúkáposztát is. Ezeken kívül lehet változatosan főzni az itteni alapanyagokból, szinte mindent lehet kapni itt is, még a sok más külföldi országban élők által hiányolt tejfölt és túrót is, igaz, hogy azok gyártási technológiája kicsit eltér a magyartól, de attól függetlenül nagyon hasonlóak.

 

Hogy zajlik egy étkezés (ha van valami extrább, a miénkétől eltérő “rituálé”, szokás)?

Ahogy írtam, nagyon közösségi emberek, ha leülnek egy asztalhoz, olyan nemigen van, hogy valaki egyedül eszik. Mivel itt Albániában egymást érik a kifőzdék, pizzázók, kisebb-nagyobb éttermek, és nagyon olcsón lehet enni, a családok gyakran elmennek étterembe. Albánia ár-érték arányban az egyik legjobb Európában, nemcsak az éttermi, hanem szinte minden szolgáltatás tekintetében.

Az éttermek sokszor tömve vannak

Az ételek tálalásánál az a jellemző, hogy mindent az asztal közepére raknak, és mindenki magának szed belőle. Külön tányérra porciózott adagokat inkább csak a turistás helyeken adnak. Ami még furcsa lehet a külföldieknek (nekünk már nem az), hogy először hozzák a salátát (ha kér az ember), sajtot és a pirított kukoricakenyeret, és utána a húst, köretet. Itt ugyanis majdnem mindig kérnek salátát, sajtot és kukoricakenyeret is, ami jól előkészíti a gyomrot, utána jobban esnek a nehezebb ételek. Citromot is szoktak szinte mindenhez hozni, nemcsak a halakhoz, a nyári melegben frissít, és mivel az albánok nem zavartatják magukat, és sokszor „kézzel-villával” esznek (mindenhol leterítik az asztalt egyszer használatos papírabrosszal is), ezért az étkezés végén a kinyomott citromba törlik a kezüket, ami kiválóan oldja a zsírt és frissít is, így az elengedhetetlen kávé megivásáig nem kell felállni az asztaltól kezet mosni. Van egyébként egy olyan mondásuk, hogy „A nőt és a húst kézzel fogjuk, a szénát meg vasvillával.” Tehát a húst kézzel, a zöldséget villával esszük. 🙂

 

Vannak a magyar ízléshez képest nagyon szokatlan ételeik?

Számomra igen, a kukurec – ez  borjú- vagy báránybélbe töltött sült belsőségek egyvelege – és nagyon büdös. Az albánok és a kisfiam is nagyon szeretik, én ezt nem eszem meg.

Kukurec

Aztán a sült birkafej, amit amolyan desszertnek fogyasztanak, én ezt is mellőzöm, pedig állítólag nagyon ízletes.

Sült bárányfej

Egyébként nagyon eltérő ízvilágú ételük nem nagyon van, a fűszerezésben előnyben részesítik a mediterrán fűszereket, bazsalikomot, oregánót, de nagyjából hasonló fűszereket alkalmaznak. Ja, és megeszik a sündisznót, úgymond „desszertként”.

 

 

A albán konyha alapfelszereltsége mennyiben tér el a magyarétól?

Alapjában véve nem nagyon, bár a húsklopfolót nemigen használják, sokan nem is ismerik. Emiatt is esznek szinte kizárólag fiatal állatokat. A csontos húsokat részesítik előnyben, de lehet kapni csont nélküli hússzeleteket is. A különböző méretű kerek byreksütő és a tave dheu (lásd később) edények azonban minden háztartás alaptartozékai.

 

Mi a kedvenc albán ételed és édességed?

Az egyik kedvenc ételem a ‘tave dheu’, ez tipikus albán étel. Szó szerint azt jelenti, hogy ‘agyagedény’, és minden ételt így hívnak, amit ebben készítenek. Lehet benne húsos ételt sütni-főzni, ami hasonló a mi pörköltünkhöz, csak itteni túrót kevernek hozzá, vagy a ‘tave kosi-t’ (joghurtban sült bárány) is ebben készítik.

Tave kosi, a joghurtban sült bárány

Lehet belsőségeket, zöldségeket, sajtot, lecsószerű ételeket készíteni benne, és amikor kihozzák az asztalhoz, még rotyog, mert az edény tartja a hőt. Van belőle egyszemélyes és családi méret is.

Sajtos tave dheu

És mivel én nagyon szeretem a halakat, tengeri herkentyűket, az ezekből készült ételek is a kedvenceim. Szerencsére nem messze tőlünk van egy étterem, ahol pisztrángokat tenyésztenek, és nagyon finoman készítik el a friss halat, amit az ember magának foghat ki merítőhálóval. És szintén a közelben van egy kizárólag tengeri ételekre specializálódott étterem, azt is szeretjük, ott a tulajdonos idős édesapja jól beszél magyarul, mert sokáig dolgozott Magyarországon, most is magyar barátnője van, pedig 80 éves is elmúlt már. 🙂

Tavi lazac, ami csak a Pogradeci- (ismertebb nevén Ohridi) tóban és a Bajkál-tóban él

Édességeik nagyon finomak vannak, isteni tortákat készítenek. Megemlíteném még a krem karamelt (Betti receptjét itt találod) 

Krem karamel, a tojáspuding

és a treleçe-t. Ez utóbbi kettő francia eredetű, de majdnem jobban meghonosodott itt, mint az anyaországában. Mindegyiket szeretem. És persze a keleties baklava, kadaif, a mézes-diós törökös édességek.

Házi baklava

Azok is finomak, főleg ha finom albán házi mézzel készülnek. A mézről jut eszembe, hogy itt a hegyvidékeken speciális fenyőmézet is termelnek, és az is nagyon finom.

 

Ha többet akartok Albániáról megtudni, olvassátok Betti blogját is, az Albánia-t!

 

Köszönöm szépen az interjút, ismét egy érdekes országot és egy érdekes embert ismerhettem, ismerhettünk meg! 🙂

 

 

Ha kíváncsi vagy az interjúsorozat többi részére is, itt olvashatod őket:

 
 
 
Tetszett a bejegyzés? Csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂
 
 
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!