Konyhalál

Szerintem – kommentek: amikor a hülyeség szorgalommal párosul

 

Pár napja motoszkál a fejemben, hogy indítok egy „szerintem” sorozatot, mert meleg van, nincs kedvem annyira sütni, de „pofázni” meg igen, szóval itt majd elmondom a véleményemet egy-két dologról. Most “házhoz jött” a téma…

 

Írtam egy cikket néhány napja Hogyan kergesd őrületbe az eladókat? Tuti tippek! címmel.

Néhány pontban felvázoltam, hogy mik azok a dolgok, amivel fel lehet idegesíteni az eladókat.

Nyilván provokáló a cím, de nem gondoltam volna álmomban sem, hogy lesz, akinek meg kell magyarázni a cikket, hogy nem, ez nem arról szól, hogy idegesítsd fel az eladókat, hanem éppen hogy felsorolva vannak azok a momentumok, amiket ne tegyél, hiszen ettől ideges lesz az eladó.

Görbe tükör.

De ÚRISTEN… Meg kellett volna magyarázni 😀

 Mutatom, milyen kommenteket (is) kaptam hozzá.

 

Szerencsére ezek inkább más felületen történő megosztásokra jöttek, tehát nem a „törzsolvasóim”.

De azért ez elszomorító. Ennyire nem tudnak szöveget értelmezni, értőn olvasni az emberek? Ennyire nehéz érteni az iróniát? És ennyire úgy is érzik, hogy ez úgy helyes, ahogy gondolják, hogy ennek felháborodottan hangot is kell adniuk? Vagy ennyire nem egyértelműen írok? Ennyire egyszerűek “vagyunk”?

 

 

Szóval, csak annyit kérnék, hogy aki felháborodott ezen vagy más – viccesnek szánt – bejegyzésen, az inkább hagyja el a területet 🙂 De azért úgy látom, hogy aki rendszeresen követ, annak nem kell magyarázni semmit 🙂

 

Ha meg itt maradsz, akkor – ha még nem tetted -, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldához is! 🙂

 

Hogyan kergesd őrületbe az eladókat? Tuti tippek!

 

A vevőnek mindig igaza van. Az eladó meg próbál hozzá jó képet vágni. Nem mindig sikerül.

Én az a fajta ember vagyok, aki próbál minél kevésbé feltartani másokat, de sokan vannak, akik úgy érzik, vevőként ők a királyok, őértük van minden, nem igazán törődnek az eladóval, a munkaidejével stb. Dolgoztam eladóként is kicsit (telefonon pedig rengeteg ügyféllel beszélek), így megértem mindkét felet, de most egy kicsit az eladókra koncentrálok.

Adok pár tuti tippet, hogy hogyan idegesítsd fel őket a végsőkig! 😉 

 

Térj be az üzletbe 2 perccel zárás előtt.

Már bemenéskor jelezd a testbeszédeddel egyértelműen, hogy ez hosszú menet lesz.

Sétálgass a sorok között andalogva.

Amikor az eladó hozzád lép, hogy segíthet-e, mondd, hogy csak nézelődöm.

Ha kinézelődted magad és már legalább 5 perccel zárás után vagytok, akkor mégis kérdezz az eladótól. De olyan felvezetéssel, amiből legalább 2 perc az “előjáték”, azaz az sem derül ki, hogy mi a kérdés.

Ha az eladó megadta a kérdésedre a választ, akkor kezd el hangosan hangosan gondolkodni rajta, hogy jó lesz-e az neked. Mert a szomszéd Bori mást mondott. De mit is mondott…?

Haladóbbak itt kérhetnek még telefonos segítséget is (természetesen nagyotthalló másik féltől).

Végre eldöntötted, mit szeretnél? Hurrá! Jöhet a fizetés. Jajj, hol a pénztárcám?

Hova is tettem?

De hát itt volt…

Jaj, sajnálom, nincs meg, nem tudom kifizetni… igen, stornózza, holnap visszajövök érte.

Nahát, megvan, mégis ott, ahova tettem! Üsse be mégis, legyen szíves!

 

 

Menj az üzlethez nyitás előtt vagy után negyed órával. Látod, hogy le van engedve a rács, de bent már/még serénykednek a dolgozók.

Rázd a rácsot, nyomogasd a kilincset, kopogtass az ajtón.

Mikor a dolgozó feladja és kinyitja az ajtót, mondd neki, hogy “de hát csak egy kóla kéne”, esetleg tedd hozzá, hogy “gyors leszek”. 

Háborodj fel, küldd el őket az anyjukba, hogy “még ezt sem csinálják meg”, hiába magyarázzák, hogy nem tehetik, a NAV bünteti őket. Meg egyébként is lejárt a munkaidejük. 

 

Ha nyitva tartási időben érkezel, akkor egy fél-egy órás csevegés az eladóval biztosan jót fog tenni neki, hiszen úgyis “unatkozik”, így “legalább gyorsabban telik neki az idő”.

 

Ha telefonon érdeklődsz, rendelsz, még véleltlenül se készülj fel előtte.

Ne tudd a termék nevét vagy bármiféle dolgot, ami alapján az ügyintéző némi kérdezz-felelek és szóbeli activity után be tudná azonosítani, hogy mit szeretnél.

Ne gondold át előre, hogy miből mennyit szeretnél venni, ezt lehetőleg az ügyintézőt feltartva beszéljétek meg telefonálás közben a kollegáddal/férjeddel/feleségeddel.

Mindenképpen a telefonos ügyintézést válaszd az írásos helyett – mert az “egyszerűbb és gyorsabb” – ha extra hosszú és különleges írásmódú neved, címed és e-mailcímed van. Külön jó pont, ha emellé némi beszédhibával is rendelkezel (J mint Jóbert). 

Kérdezd meg (telefonon!), hogy mit gondol az ügyintéző, pl. a kiválasztott ruha jól fog-e állni a feleségének. WTF? 

Írtál egy e-mailt este 6-kor és reggel 8-kor még nem érkezett rá válasz? Hát mit csinálnak ezek, senki nem dolgozik?! Jöhet a panasz, kérd rögtön a főnököt!

 

Neked van valami plusz tipped? Jöhet kommentben! 😉

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

A világ legbizarrabb fagyijai

 

Hol van már a csoki, vanília? A pisztácia meg kifogyott…

A fagyi eredetéről nem tudni sokat, a gasztronómia történetével foglalkozó történészek is vitatkoznak arról, hol és mikor ehettek először ilyen édességet. Egyes elképzelések szerint a rómaiak idejéből származik a fagyi, mert Néró császár a nagy melegben arra utasította az egyik rabszolgáját, hogy az Alpok magasabban fekvő lejtőiről hozzon magával havat, hogy azzal enyhítse magát. A friss hóra aztán gyümölcsöket szórt, mézet öntött és így fogyasztotta el.

A 7 században Kínában jégkrémszerű ételt is fogyasztottak a császári udvarban, mikor pedig évszázadokkal később Marco Polo visszatért Európába ázsiai utazásáról, egy gyümölcsfagylalthoz hasonló étel receptjét is magával hozta.

Napjainkban a legtöbb fagylaltot az Egyesült Államokban és Ausztráliában fogyasztják, de szinte minden országnak megvan a saját fagylaltkultúrája és ízvilága. Kelet felé haladva például egyre kevésbé édesek a fagylaltok, mivel a keleti kultúrákban az édesség helyett inkább a gyümölcsök, a tea, vagy a fűszerek dominálnak a fagyikban. A Közel-Keleten természetes a sáfrány ízesítésű jégkrém, de furcsán néz nének az Amerikában és Európában is megszokott csoki, vagy mogyorófagyira. Skandináviában több országban is kapható a sós medvecukor fagyi, ami Európa többi részén már nem biztos, hogy túl nagy sikert aratna. Nálunk népszerűek virágízű fagyik,  de az USA-ban hiába próbálkoznának rózsa, vagy levendula ízesítésűekkel, az Olaszország déli részén népszerű hagymafagyiról már nem is beszélve.

Azért ezeknél vannak sokkal bizarrabb fagyik is szerte a világban, lássuk!

 

Viagra fagyi – Venezuela

Haggis fagyi, Skócia (a haggis a skótok juhbelsőségből készülő nemzeti eledele)

Levendula fagyi, Franciaország (ez nem is túl extrém, bár szerintem a levendulától mindennek szappaníze lesz)

Sörfagyi, Németország

Lóhúsfagyi nyers lóhússal, Japán

Libamáj és kaviár fagyi, Franciaország

Kandírozott baconös fagyi

Halízű fagyi, Japán

Polipfagyi

Krumplipüré kolbásszal-fagyi

Cement fagyi. Ez magyar “találmány”, remélhetőleg az íze nem olyan… 🙂

 

Te melyiket kóstolnád meg?

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

Forrás: http://www.origo.hu/utazas/20090728-egzotikus-utazas-gasztronomia-fagylalt-japan.html

Kipróbáltam az evésmeditációt

 

Sosem volt még a mazsola ennyire finom!

Mivel pánik és szorongás okozta elég intenzív rosszullétek “tarkítják” a napjaimat, rengeteg orvosnál, természetgyógyásznál, gyógyítónál jártam, kb kipróbáltam a teljes palettát, amit ezen a területen ajánlanak. Ebbe tartozik a meditáció is, ami során ugye befelé kellene figyelni, kizárva minden gondolatot. Tudom, hogy gyakorlással ez fejleszthető, de ez annyira idegen volt tőlem, hogy inkább idegesebb lettem közben, hogy “jaj, mikor érek már a végére!”. Ezt elmesélve ajánlották az evésmeditációt.

Na, ez rögtön jobban hangzott, mint pl. az autogén tréningen a melegítsd fel a lábszáradat gyakorlat. 🙂 Persze azért nem a bezabálásról szól.

Ez a tudatos jelenlét alapú stresszcsökkentés (mindfulness vagy MBSR), melynek során a figyelmet tudatosan arra irányítjuk, ami az adott pillanatban történik a testünkben, az elménkben vagy a külső környezetünkben. Célja, hogy minél teljesebb valónkkal jelen legyünk a pillanatban ítélkezésmentesen, elfogadón, reakciómentesen, csak észleljük és tudomásul vesszük a dolgokat (ez a része nehéz szerintem, hogy ne reagáljuk a tapasztalásokra). Ez csökkenti a stresszt, erősíti az immunrendszert, csökkenti a fájdalmat, a depressziós és szorongásos problémákat, javítja a figyelmet és a memóriát. Rendszeres gyakorlásával elégedettebbek lehetünk az életünkkel, magasabb lesz az önbecsülésünk és elfogadóbbak leszünk önmagunkkal és másokkal.

 

És hol van az evés? Ez kimerül egy szem mazsolában (de persze bármi mással is elvégezhető). Mazsolagyakorlatnak is hívják. A mazsolát először csak nézzük, mintha még sosem láttunk volna ilyet, majd ujjaink közé vesszük, utána megszaglásszuk, végül a szánkba vesszük, de csak nyelvünkkel tapogatjuk és csak a legvégén harapjuk el és érezzük az ízeket. Nem gyakoroltam túl sokat, de sokkal könnyebb erre irányítani a figyelmet, mint a “hagyományos” meditációnál a “semmire” és egész jól el lehet terelni a negatív automatikus gondolatokat. Viszont ennyi “előjáték” után (kb 15 perces a meditáció) annyira intenzív íze lesz a mazsolának, mint még soha. A hosszútávú előnyeiről sajnos nem tudok beszámolni, mert egy lusta dög vagyok a meditáció még mindig nem a barátom.

Ha gondoljátok, próbáljátok ki ti is, ha másért nem, az ízélményért. Katt ide az online hallgatható hanganyagért!

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Fekete ételek – új dili?

 

Mostanság a “csillámpóniszín” a menő, azaz a szivárvány színei csillámokkal és cukiságokkal. Így van ez a ruházatban, kiegészítőkben, de például az édességek terén is. Lehet, hogy a következő divatszín a fekete lesz – legalábbis az ételek terén?

Ha azt mondom, gondolj egy fekete ételre, lehet, hogy hirtelen nem is jut eszedbe semmi, pedig van jó pár fekete vagy majdnemfekete étel. Ilyen pl. a szeder, a mák, a chiamag, a feketebab, az olíva. Kevésbé ismert, de van fekete fokhagyma is, amelynek különleges, enyhén mazsolás íze van.

De húsból is van fekete, mégpedig az Indonéziából származó Ayam Camanie. A csirke tolla, bőre, csőre és húsa is fekete. Ez a legdrágább tyúkfajta, 2500 dollárba kerül egy. Ázsiában misztikus erőt tulajdonítanak a fekete csirkehúsnak, azt gondolják, a magas vastartalma hasznos a szülés előtt álló nőknek. Sőt, van, hogy fel is áldozzák őket szülés közben, hogy szerencsét hozzanak.

 

Az önmaguktól nem fekete ételek színezésére sokszor a tintahal “tintáját” használják, de van, hogy máklisztet vagy kókuszszenet.

Az olaszok fekete tésztájához a tintahal “segítségét” kérték. Jól mutat harsánypiros paradicsommal vagy világos szósszal.

A korábban rikítóan színes macaronok sem kerülhették el sorsukat.

A Burger King Japánban dobta piacra a fekete hamburgerét, amely fekete zsemléből, fekete sajtból tintahallal színezett hagymás-fokhagymás öntetből áll a hagyományos színű alapanyagokon kívül. Érdekesség, hogy amikor bevezették, többen arról panaszkodtak, hogy az, ami “befelé menet” fekete volt, az “kifele jövet” zöld lett, emiatt több éttermet is bezártak, de az ellenőrzések után ezt normálisnak ítélték.

Egy kanadai testvérpár találta ki a fekete ásványvizet. Növényi eredetű biomassza bomlásakor fulvosav keletkezik, ami ha reakcióba lép a vízzel, akkor feketére színezi. 

A New York-i Morgenstern fagyizóban indult hódító(?) útjára a fekete fagyi. Feketévé kókuszhamu teszi, ami által méregtelenítő hatású is. Az íze kókuszos-mandulás.

 

Melyiket kóstolnád meg?

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!