Konyhalál

Élet és étel Thaiföldön

 

 

Az egyik kedvenc részem a saját blogomon az Élet és étel… sorozat, amelyben külföldön élő magyarokat kérdezek az ottani életükről és persze az ételeikről. Annyira szeretem olvasgatni a történeteket, ezeket látva mindig kedvem támad az adott országba ellátogatni!

Mai interjúalanyom Marcsi, aki a Marcsi Thongklan – Egy magyar feleség Ázsiában Facebook oldalt írja a thaiföldi életéről. Az interjú elolvasása után kövessétek őt az oldalán is! 🙂

 

Hol élsz és mióta?

2005. december 4-e óta élek Thaiföldön, Bangkok Suvarnabhumi reptértől kb 6 km-re egy kertes házban egy lakóparkban.

 

Hogy kerültél Thaiföldre?

Annak idején egy utazási irodával kerültem ki mint telepített idegenvezető. Majd 5 hónap után véletlenül kaptam egy tanári állást és tavaly májusig tanítottam. Több mint 2 éve, hogy megismerkedtem thai férjemmel és így nem kérdés, hogy meddig maradok .

 

Mivel foglalkozol?

Több mint 10 évig angolt tanítottam általános iskolákban, mezőgazdasági szakközépben, legutolsó iskolámban, egy szakmunkásképzőben pedig egy 50 fős osztály osztályfőnöke voltam. Itt egy átlagos osztály 50-55 főből áll.

Tavaly május óta itthon vagyok háztartásbeliként. Férjem a  reptéren dolgozik mint mérnök. Így jobb anyagi helyzetünk megengedi, hogy itthon legyek. Szabadidőmben szeretek főzni, kertészkedni es thai tv filmeket nézni. Télen pedig magyar ismerőseimnek mutatom meg Bangkok és környékének szépségeit.

 

 

Mennyire volt nehéz új életet kezdeni egy ennyire különböző kultúrájú országban? Könnyen beilleszkedtél?

Szerencsére könnyen beilleszkedtem. Hamar átvettem a thaiok szokásait és kultúráját. Sokszor mondjak is, hogy külföldinek nézek ki, de a szívemben mar thai vagyok. Mivel az ország fő vallása a buddhizmus, ami nagyon emberközeli vallás, nem volt nehéz beilleszkedni.

Szeretek thai templomokba járni, gyakorolni a vallásukat és megtartani ünnepeiket. Férjem édesapja hívő buddhista, például ő segített kiválasztani a napot is, amikor beköltözhettünk új házunkba. És első látogatásukkor házi áldást kaptunk tőle.

Nagyon könnyen, hamar megtanultam a thai nyelvet. Nagyon barátságosak a thaiok, mindig mosolyognak, könnyen befogadtak. Csak thai barátaim vannak, akik már több éve a legjobb barátaim. A thaiok nagyon tisztelik a királyukat, az időseket és a tanárokat. Mivel európai nőként tanítottam, nagyon tisztelnek. Férjem költözött hozzám, és mindig meglepődik, hogy milyen sokan ismernek itt a városban. Annak idején én voltam az első külföldi tanár az iskolában és szerettek a gyerekek nagyon. Az iskolánkban óvodától gimnáziumig majdnem 10 ezer diák tanul. És egy szem kékszemű európaiként én voltam a különleges számukra.

 

Milyen furcsaságokkal találkoztál a hétköznapokban, amikre nem feltétlenül voltál felkészülve?

Legelsőként ami furcsa volt, hogy mindenki mosolyog , senki nem idegeskedik, nem irigyek az emberek. Nincs húsvét, nőnap, nem ünneplik a születésnapot és névnapot, ahogy mi. Férjem már tudja, hogy nőnapra, névnapra és születésnapra illik virágot hoznia. Itt születésnapkor mindig templomban megyünk és adományozunk.

 

Mi az, ami hiányzik itthonról, a családon és barátokon kívül?

A család nagyon hiányzik, barátok kevesen vannak otthon, de örök barátok. Akárhányszor hazalátogatunk, mindig hozok magyaros ételeket, alapanyagokat. Túró rudi és jó sajt, túró hiányzik. Sok terméket már felfedeztem, hogy hol tudok venni. Már kapható karalábé, sárga vajbab, madársaláta, őszibarack, füge és tejföl is Thaiföldön .

 

Mit esznek az általában a thaiok reggelire, ebédre és vacsorára? És te?

A thaiok reggelije egyáltalán nem olyan, mint a miénk.  Emlékszem, amikor férjemnek először csináltam szendvicset, megette, de mondta, hogy úgy kellett letuszkolnia a torkán. Nem egy kenyeres nép. Reggelire általában főtt ételt eszünk. Első vasárnapi reggelim egy thai családnál tükörtojás volt rizzsel. Azóta megkedveltem és sokszor készítek thai tojásrántottát bazsalikomlevéllel és jázmin rizzsel. Természetesen a férjemnek jár hozzá otthonról hozott füstölt sonka vagy szalonna, Megpróbálom vegyíteni a thai és magyar konyhát. Ebédre és vacsorára is rizs és főtt étel vagy thai leves szokott lenni. Sokszor járunk vacsorázni kedvenc éttermeinkbe, vagy a halpiacon vásárolt friss garnélát és rákot grillezünk itthon.

 

Van esetleg valamilyen különleges, nekünk szokatlan ételük?

Hát, erről a kérdésről mindig az első főbérlőm jut eszembe. Egyik nap ropogósra sült kacsacsőrt hozott vacsorához. A másik alkalommal pedig barna lében úszkáló csirkelábak voltak a különlegességek. Ezek mai napig nem a kedvenceim. Sok ételhez használnak fermentált halszószt, elég rossz illata van. De mára kitapasztaltam, melyik márkájú kellemesebb illatú és én is használom a thai ételekhez. A century egg vagy 100 napos tojás viszont a kedvencem lett, múltkor, amikor otthon voltunk valahogy senki sem akarta megkóstolni. ^^

 

Mi a kedvenced az ételeik közül?

Nagyon szeretem a kókuszos csirkelevest, a tom yam levest, pirított tésztát. Ma már sok thai ételt el tudok készíteni, minden nap főzök valamit és a visszajelzések alapján finomak. Van egy-két étel, ami kedvenc, de meg is vannak a kedvenc helyeim, ahol eszem őket.

 

A thai konyha alapfelszereltsége mennyiben tér el a magyarétól?

Az új házunkban nem volt konyha. Egyszer egy ismerősöm nálam aludt és amint megérkezett, fel-alá mászkálva keresett valamit, kiderült, hogy a konyhát. A legtöbben a konyhát kívülről építik később a házhoz vagy egyszerűen csak az udvaron főznek. Egész évben jó idő van, lehet a szabadban főzni. Nekem még csak egy indukciós lapom van és a nélkülözhetetlen rizsfőzőm. A legújabb már sok programot tud, főtt kukoricát, tésztát, krumplit, céklát szoktam benne főzni. Legutoljára csirke leves készült benne. És mindenkinek van egy mozsara, amiben a thai ételek alapanyagait tudja összetörni, aprítani.

 

Hogy zajlik egy étkezés (van valami különlegesebb szokás, “rituálé”)?

Talán ami furcsa, hogy senki nem egy tál ételt rendel az étteremben. Mi, ha megyünk étterembe, rendelünk magunknak rizst, ami a saját tálra kerül. Valamint húsfélét, levest, csípős salátát és halat, ezek az asztal közepére kerülnek és mindenki szed magának. Sokszor van, hogy a legjobb falatokat a vendég tányérjára teszik, nem mindenki szereti, ha a tányérját piszkálják, de ez nagyon megtisztelő szokás a vendéglátótól. Sok étteremben minden asztalhoz van egy pincér, aki figyeli a poharakat és folyamatosan utántölti.

 

Marcsi, köszönöm szépen az interjút!

 

Olvasd el a sorozat korábbi részeit is!

Kanada

Korfu

Azerbajdzsán

Albánia

Japán

Új-Zéland

Finnország

Kína

Algéria 1, Algéria 2

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebok oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre (itt, jobbra), ne maradj le semmiről! 🙂

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Szürti János says:

    Köszi ez jó,nézni fogom.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!