Konyhalál

Luxuslakókocsi-konyhák – ugye, hogy rögtön utaznál?

 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, engem mindig vonzottak a lakókocsik, lakóautók.

Gyerekkoromban sokszor kempingezgünk, de többször besétáltunk pl. a Balatonnál a kempingbe és néztük a németek hatalmas lakókocsijait, amikhez még nagyobb elősátor tartozott, kint ültek előtte a tulajok az összecsukható székeiken, grilleztek, iszogattak… Szóval az egész olyan feelinges volt.

Aztán elutaztunk német ismerőseinkhez és mi a tesómmal kint alhattunk a lakókocsijukban az udvaron. Azt hiszem, a legnagyobb menőségnek azt tartottuk, hogy volt benne hűtő is és a gyümölcslevet ott tároltuk 🙂 

Azóta már a lakókocsik nem is hasonlítanak azokra, amiket mi akkor csodáltunk. Hihetetlen, hogy mennyi luxust képesek beépíteni. Egy gombnyomásra kétszer akkorává nyílnak, emeletesek, jacuzzi van bennük stb-stb. Bár nem tudom, mennyire vannak használatban ezeknek a konyhái, de nyilvánvalóan ezekben is minden csillog-villog, mindennek megvan a helye. Egészen biztos vagyok benne, hogy jobban felszereltek, mint a legtöbbünk otthoni konyhái.

Nektek hogy tetszenek?

 

 

És a “nyári konyhák”…

Na jó, fejezzük be az álmodozást, térjünk vissza a valósághoz 🙂

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Béreld ki Bea asszonyt kétszázezerért!

 

Ha leperkálsz kétszázezret, Gáspár Bea elmegy hozzád és “gasztroelődást” tart, megfőzi a vacsidat.

A celebek életét annyira követem, ami a Facebookon szembejön. Szerencsére olyan ismerőseim vannak, akik nem ilyen hírekkel rakják tele az üzenőfalat, de persze akad ilyen is. Bár azért a családunk szókincsébe a “bánón” szó (a banán helyett) egyértelműen a Győzike-showból jött be annó 😀

A Konyhafőnök celebes része viszont háttértévézésként ment nálam. Ezt nyerte meg Beja asszony, azaz Gáspár Bea. Mondjuk ez nem volt nagy meglepetés, mert valaki kiszúrta, hogy mikor indult a műsor, akkor ment – ráadásul talán pont az RTL-en – egy Gáspárék házát is bemutató riport(?), ahol a háttérben már ott figyelt a Konyhafőnök első díj, szóval ezt az RTL egy kicsit benézte. De tulajdonképpen ezért is néztem jobban a műsorban Beát, hogy tényleg ő fogja-e nyerni. 

És sokkal szimpatikusabb, szerethetőbb volt, mint korábban a családi realityben. Meg “jól állt neki” a főzés, az jött le, hogy szereti, szeretné jól csinálni. Bunda volt vagy sem, megnyerte és úgy tűnt, hogy ez tényleg nagy dolog neki. Lehet, hogy azért, mert idáig csak Győzike felesége volt, most meg saját jogán lett első, nem tudom.

A műsor után nem sokkal ugrott fel a Facebookon, hogy van már Bea konyhája oldal, amit 3 hét alatt több, mint 40 ezren lájkoltak. (Hja, celebség nélkül nekem sokkal lassabban megy, be kellene szereznem egy ismert férjet :)) És rástartoltak a bizniszre, van egy profibb honlap, videós anyagok, logós kötények, stb. A kommunikációból látszik, hogy valószínűleg nem ő a szövegíró, hanem gondolom, egy ügynökség kezeli az oldal(aka)t. Elsőre néztem, hogy hö?! De végül is miért ne használná ki azt, amit ez a műsor adott neki, pláne, ha még ő is ezáltal jött rá, hogy ezt szereti csinálni. Vagy akár csak azt, hogy ebből pénzt lehet csinálni.

Most meg már szintet léptek(?) és meg lehet rendelni Bea asszonyt egy két órás műsorra, ahol akár színpadon főz nektek vagy egy nagyobb társaságnak. A program “csak” kétszázezerbe’ kerül, szinte ajándék. Ennyiből nyilván nem futja a színpadtechnikára és az alapanyagokra sem, ezeket a megrendelőnek kell biztosítania. És úgy tűnik nehezítésként Győzike a szervező. Kíváncsi vagyok, mennyire sikeres ez a szolgáltatás.

Kétszázezer. Reméljük, ebben nincs benne, hogy Gáspár Győző is szerepeljen… 😀

Beának sok sikert kívánok, ha megmaradna “emberi léptékű”, valószínűleg sokkal több “igazi” rajongója lenne és kevesebb utálkozó vagy irigykedő. Hajrá!

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

Eper-banán smoothie

 

Hú, nem is tudom, mióta vártam már, hogy legyen eper és elkeszíthessen ezt a smoothie-t! Azt már tudtam, hogy az eper és a banán jóbarátok, együtt baromi finomak, nem volt kétséges, hogy smoothie-ban is jól fognak passzolni.

 

Hozzávalók:

kb ugyanannyi banán és eper

víz

 

Elkészítés:

Mehet a banán és az eper a botmixer alá, majd ízlés szerint hígítjuk vízzel. Én jó sűrűn ittam, isteni!

 

 

További smoothie variációkat itt találsz.

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

 

 

Egy jó gasztroblogger vs. én – coming out

 

Milyen egy jó gasztroblogger?

Az emberek elképzelik, hogy milyen, mit tud, mit csinál. A gasztroblogger pedig ezt erősíti vagy csak jóváhagyja az írásaival, bejegyzéseivel.

Én gasztroblogger vagyok? Annak mondom magam (jobb híján), de a sztereotípiáknak nem igazán “felelek meg”…

 

 

– Egy gasztroblogger minimum szakács/cukrász végzettséggel rendelkezik.

Nekem semmi ilyesmim nincs. Egy ideig foglalkoztatott a cukrász képzés, de aztán rájöttem, hogy nem akarnám én ezt iskolarendszerben tanulni. Az érdekesség a gyakorlat része lenne, de azt egy főállás mellett kb. lehetetlen teljesíteni. És persze el kell kezdeni valahol, de komplett napokat pl. mosogatással, takarítással tölteni annyira nem építő szakmailag. (Biztosan van olyan gyakorlati hely, ahol nem – csak – ez megy.)

 

– Egy gasztroblogger tisztában van minden gasztronómiai szakkifejezéssel, alapanyaggal, konyhai trükkel stb.

Hívtak többször pl. a Konyhafőnök műsorba (mint gondolom, az összes gasztrobloggert). Én ebben a játékban alaposan elbuknék. Nyilván ez egy kissé eltúzott műsor, az ott nyertesek sem voltak feltétlenül tisztában mindennel, de azért itt látom rendesen a hiányosságaimat. Hiányosság? Ki tudja…  Érdeklődöm a téma iránt és nyilván sokat olvasok róla, de vannak, amit kimaradnak. Pl. húsokból elég rossz vagyok, a különböző húsféléket nem biztos, hogy felismerem, de egy pörköltben levő állatfajtát sem…

 

– Egy gasztroblogger alázattal bánik az alapanyagokkal.

Na, ha van szó, amitől égnek áll az összes hajszálam, az az alázat (meg az énidő, meg a komfortzóna stb-stb). Pedig ugye pl. az összes tévés vetélkedőben, tehetségkutatóban minden 3. mondatban szerepel ez az “alázattal bánik” fordulat. Mert mi van, ha én mondjuk a steaket teljesen átsütöm, mert én úgy szeretem vagy a kaviárt ketchuppal eszem, mert szerintem úgy finom? Az étel “van értünk” és nem fordítva.

 

– Egy gasztroblogger azért írja a blogját, hogy másoknak segítsen.

Nagyon örülök, ha tudok adni ötletet vagy egy jó receptet, de az elsődleges szempont nekem a blogírásnál, hogy „önkifejezzek”, saját magam „szórakoztatása”. És az tök jó, ha ezzel másoknak is tudok adni valami pluszt, de ez csak a 2. helyen van….

 

 

– Egy gasztrobloggernél mindig saját készítésű étel van az asztalon.

Én meg pl. ebédet rendelek. Nem szeretek “muszájfőzni”.

 

– Egy gasztroblogger messzire elkerüli a gyorséttermeket, a tasakos ételekre, leveskockákra stb. rá sem tud nézni.

Nekem meg baromi jól tud esni néha egy sajtburesz + sült krumpli kombó.

A tasakos kaják nyilván nem jelentik a gasztronómia csúcsát, de nekem van, ami ízlik (és persze van, ami nem).

 

– Egy gasztroblogger csak a piacon vásárol Mari nénitől, aki a Nyírségből hozza minden nap a frissen szedett zöldségeit, és Feri, a hentese mindig félreteszi neki a legszebb húsokat. A tejet egy egy Balaton melletti kis faluból szállítják neki, mert csak az a finom. (Kivéve, ha ezeket mind saját maga termeli/tartja a saját kertjében.)

A piacozás nem lenne mondjuk ellenemre, de közelebb vannak a boltok, mint a piac, én meg nem szeretek cipekedni, szóval maradnak többségében az élelmiszerboltok.

 

– Egy gasztroblogger szerint az étel szent és sérthetetlen.

Ezzel egyet is értek, meg nem is. Azt például utálom, amikor valaki direkt pazarolja az ételt, dobálózik vele, egy svédasztalnál púpozott tányérba szedi a kajákat, majd negyedét sem eszi meg.

De vannak, akik szerint szentségtörés az ételt kajának hívni. Hát én hívom. A kedvencem meg a nyúlseggtortám. Ez sokaknál kiveri a biztosítékot, hogy ételt így nem nevezünk. Én igen. Mert vicces.

 

– Egy gasztroblogger oldalán csak csak a komoly főzős tartalmak, receptek szerepelhetnek.

Nálam meg a humor abszolút az oldal – és az élet – része. Van, akit csak az ilyenfajta tartalom vonz az oldalamra, a főzés egyáltalán nem érdekli. Baj? Szerintem nem.

 

– Egy gasztroblogger szerint az étel nem játék.

De. Miért ne lehetve vele “játszani”, mielőtt megesszük?

 

Hát, ilyen egy szabálytalan gasztroblogger.

 

 

Ha tetszett a bejegyzés és a leírtak ellenére is követni szeretnél :), akkor csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre! 🙂

 

Epergolyó sütés nélkül

 

 

Bár én nem vagyok egy rózsaszínt szerető nő, de azért ennek az epergolyónak a színe engem is megfogott. Alig vártam, hogy elérkezzen az eperszezon és megcsinálhassam. 

Persze az sem volt mellékes, hogy ez is a legegyszerűbb, leggyorsabb, golyós édességek közé sorolható.

Ajánlom kislányoknak, nagylányoknak, meg a nagy behemót pasiknak is, ha szeretik az epret! 🙂

 

Hozzávalók:

20 dkg eper

1 tupus (175 g) cukrozott sűrített tej.

2 ek cukor

2 dkg vaj

kb 15 dkg darált keksz

5 dkg kókuszreszelék

 

Elkészítés:

Az epret kis darabokra vágjuk és a cukorral és vajjal főzzük pár percig, amíg megpuhul.

Hozzákeverjük a sűrített tejet.

Hagyjuk kihűlni.

Annyi darált kekszet adunk hozzá, hogy “gombócosítható” legyen.

Kókuszreszelékbe forgatjuk a golyókat.

 

 

Szereted az epret? Válogass a többi epres édesség között is!

 

További egyszerű, golyós édességeket itt találsz.

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

Forrás: http://receptneked.hu/sutes-nelkul/epres-golyok-sutes-nelkul/

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!