Konyhalál

Egyszerű kókuszos-meggyes tejespite

gluténmentes kókuszos-meggyes tejespite

 

 

Már megint tejespite! Lassan nem lesz olyan ízkombináció, amit még nem próbáltam.

Leírtam többször is talán, hogy azért szeretem, mert egyszerű, csak összekeverős süti, nincs igazi tészta, hanem az egész olyan kissé pudingos állagú (annál azért sűrűbb). Most ezek mellett azért is esett rá a választásom, mert gluténmentes sütit szerettem volna és még igazából kísérletezem a gluténmentes liszttel, ebbe a sütibe meg kevés kell belőle, tehát úgy gondoltam, nem fogja elrontani. És így is lett 🙂 Talán így egy kicsit szemcsésebb az állaga, mint sima búzaliszttel.

 

 

Hozzávalók:

2 tojás

12 dkg nyírfacukor (lehet sima cukor is)

5 dl tej

8 dkg liszt (én rizslisztet használtam, hogy gluténmentes legyen, de búza finomlisztből is készülhet)

3 ek kókuszreszelék

2 csipet só

5 dkg magozott meggy

 

Elkészítés:

A tojásokat a sóval és cukorral elkeverjük.

A lisztet és kókuszreszeléket a tojáshoz adjuk.

A tejet fokozatosan hozzáöntve csomómentesre keverjük.

Szilikon formába öntjük, nekem kb 25 cm átmérőjű van. Ha szilikon formánk van, ne felejtsük el még a tészta beleöntése előtt egy nagyobb tepsibe rakni, mert a tészta nagyon folyós, amúgy nem tudjuk átrakni a sütőbe. Ha nincs szilionos formátok, akkor kiolajozott formában is lehet sütni.  

180 °C-ra előmelegített sütőben 40-45 perc alatt megsütjük.

Kihűlve szeleteljük.

 

 

Ha jót akarsz magadnak és családodnak, barátaidnak, megsütöd a túrósat, epreset, meggyes-mákosat, csokis-cseresznyéset és a banánosat is! 🙂

 

 

Tetszett a bejegyzés? Akkor csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre (itt jobbra), ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

gluténmentes kókuszos-meggyes tejespite

gluténmentes kókuszos-meggyes tejespite

gluténmentes kókuszos-meggyes tejespite

gluténmentes kókuszos-meggyes tejespite

 

 

Forrás: http://www.nosalty.hu/recept/egyszeru-reform-kokuszos-meggyes-tejes-pite

 

 

Élet és étel Algériában – interjú egy magyar muszlimával 2.

Algéria

 

 

Interjú Beával, az Algériában élő magyar muszlimával az életéről és ételeiről. Az 1. részhez kattints ide!

Ebben a részben a főként az ételekről és a vallásról, a Ramadánról lesz szó.

 

 

Egyértelmű volt számodra, hogy felveszed a vallást?

Igen, mielőtt férjhez mentem volna, szerettem volna megtudni, milyen élet vár rám egy muszlim férfi mellett. Mert hát ugye hiába a szerelem, azért én is hallottam/olvastam ezt-azt az Iszlámról, ami nem volt túl kecsegtető. Elkezdtem bújni a könyveket, sokat kérdezősködtem és tanultam. Majd egy nap azon kaptam magam, hogy kendőt viselek Magyarországon, pedig nem is vagyok muszlim. De ez tűnt természetesnek. Azt tudni kell, hogy a nőnek nem kell felvennie a férje vallását. Ismerek magyar nőket, akik Algériában élnek, de nem muszlimok. Ez nem probléma. Nem köteleznek erre senkit, a vallásban nincs kényszer. Majd az esküvőnk után 4 hónappal „hivatalosan” is felvettem a vallást és muszlimként élek. Számomra ez a tökéletes életforma, minden hiányosságtól mentes, követhető, egyszerű és logikus szabályokkal. Erről könyvet lehetne írni, de én csak azt szoktam mondani, ha mindenki ezt az életformát tenné magáévá, sokkal jobb és boldogabb világban élhetnénk.

 

Mennyire szigorúan követitek a vallás által előírtakat?

Szigorúan követjük. Általában mindenki igyekszik betartani a regulákat. A napi ötszöri ima (a hajnalira nem mindenkinek sikerül felébrednie 🙂 ) kötelező. De az Iszlám inkább egy életforma, hiszen az életed minden területére megadja a helyes viselkedési normát. Ezek olyan előírások, amelyek követhetőek és amelyek által jobb emberré válsz. Ne úgy képzeld el, hogy az emberek otthon gubbasztanak, szótlanul. Ugyanúgy élünk mint bárki más, a vidámság, jókedv elengedhetetlen és nagyon fontos egy muszlim számára. Kiegyensúlyozott életre kell törekedni, és az Iszlám ebben nyújt segítséget. Van, aki eltávolodik az előírásoktól, de azért ez elenyésző szám.

 

Hogyan zajlik nálatok a Ramadán?

A Ramadánt mindenki nagyon várja. Ez nem egyszerűen a nem evésről és ivásról szól, sokkal több annál. Nem csupán testileg böjtölünk, ez az időszak egyet jelent a lelki elmélyüléssel, több Istenszolgálattal, Korán olvasással. Próbál mindenki megszabadulni a rossz szokásaitól, bűnbocsánatban reménykedik, mert ez különösen áldott hónap számunkra.

Kerülni kell a pletykálkodást, a másik sértegetését, a viszálykodást – ezeket egyébként sem illendő az Iszlámban. Ebben a hónapban minden nap pirkadattól napnyugtáig kerülni kell az ételt, italt sőt a házaséletet és a dohányzást is. Vannak kitételek és kivételek. Pl terhes, szoptató nőnek nem kell böjtölnie, csak ha a terhessége rendben van, egészséges, nem félti a saját és babája épségét, és az orvosa sem ellenzi, s ő maga szeretne, akkor böjtölhet. Valamint az utazó és beteg emberek is felmentést kapnak. Nekik később az év során be kell pótolniuk az elmulasztott napokat, de meg is válthatják egy szegény ember 30 napig tartó étkeztetésével vagy ezzel egyenértékű összeggel. S persze a gyerekeknek és szellemileg sérült egyéneknek sem kell böjtölniük. Végülis nincs nagy különbség, mindenki teszi a dolgát, mint máskor, csak még pirkadat előtt ébredünk, akkor bőségesen megreggelizünk, sok folyadékot iszunk, majd imádkozunk és lepihenünk. Napközben minden a szokásos mederben folyik, csak éppen nem készül ebéd. Délután a háziasszonyok elkezdik a készülődést. Estére általában nagyon sokféle étel kerül az asztalra. Napnyugtakor, mikor eljön az ima ideje, megtörjük a böjtöt egy-két szem datolyával, néhány korty tejjel, ezután közösen imádkozunk, majd az egész család asztalhoz ül.

Ramadán étel

 

A mindennapi életben mennyire okoz nehézséget, hogy betartsátok a Ramadán előírásait?

Egyáltalán nem okoz nehézséget. De persze én könnyen beszélek, mert nagyrészt a légkondis lakásban vagyok, bármikor lepihenhetek, olvashatok, órákig ellehetek a konyhában, egyszóval gyorsan telik az idő. De nem hiszem, hogy a forróságban aszfaltozó, böjtölő embernek is ez a véleménye erről. 🙂 Tudod, a böjt lényege, hogy átérezd, milyen korgó gyomorral létezni. Dolgozni, jönni-menni. Sajnos, sokan vannak, akik nélkülöznek. Akik korgó gyomorral ülnek az iskolapadban vagy állnak a gyártósoron. Mert a gyerekeiknek kell az étel, ők maguk nem esznek mindennap. Vagy az a sok százezer ember világszerte, akiknek nincs semmijük. Igazán csak akkor érzi át az ember, milyen éhesnek lenni, amikor megvonja magától az ételt. Ilyenkor aztán megérti a nélkülözők sorsát. De este mi asztalhoz ülhetünk, többféle ételből választhatunk. S ekkor kell hálásnak lennünk mindenért, azért, hogy mi ehetünk, de az a szegény ember a világ egyik pontján, ugyanolyan éhesen fekszik le egy jobb nap reményében, vagy annak a fekete afrikai gyereknek ma sem jutott tiszta ivóvíz, csak valami sáros izé…. S ha erre rádöbbensz, hatalmas hálát érzel a saját életedért, azonnal eltörpülnek a mindennapi gondok, munkahelyi stressz, kevés fizetés vagy magánéleti kisiklás. Ez az időszak segít, hogy többet adakozzunk, hogy jobb emberekké váljunk. Mert mindazt, amit Ramadán alatt érzünk, át- és megélünk, azt tovább kell, hogy vigyük az év során. Ezért inkább öröm és nem nehézség számunkra ez a hónap.

 

Vannak különleges ételek, amelyeket ilyenkor esztek?

Igen, de ez tájegységenként változó. Mindig van az asztalon tradicionális leves, az úgynevezett harira, vagy chorba frik (sorba frik), ez zöldséges, húsos, sűrű, tartalmas leves. Ezen kívül nem hiányozhat az asztalról a kuszkusz, valamilyen hús, a szintén nemzeti étel a burek, ami töltött tésztahenger vagy -háromszög. Esetleg más, sós tésztaféle valamilyen töltelékkel pl. ilyen a koka.

koka algír étel

Friss gyümölcs,

Algéria gyümölcs

saláta

saláta Algéria

és az édesség.

algír édesség

Igyekszünk ilyenkor sok vitamint magunkhoz venni, valamint tápláló ételeket fogyasztani. Az étkezéseket mindig, minden nap (nem csak Ramadán alatt) az emésztést segítő mentatea zárja.

borsmenta tea

 

 

Hogyan lehet így főzni, hogy közben kóstolgatni sem szabad?

Szabad kóstolgatni, csak lenyelni nem szabad semmit. Például én már jártam úgy, hogy Ramadán alatt vacsorára készültem és mostam a gyümölcsöt, egy hatalmas szőlőfürtöt. Egy-két szem a gyümölcsmosó kosárba esett, s az egyiket egy másodperc alatt felkaptam és a számba dobtam. Csak egy perccel később eszméltem rá, hogy milyen jó íze volt a szőlőszemnek. S hogy tulajdonképpen én böjtölök. Ha ilyesmi történik, az nem töri meg a böjtöt, nem érvényteleníti azt. Ha nem tudatosan történt. A szádat is kiöblítheted hideg vízzel a melegben, de nem nyelhetsz le egy korty vizet sem. Ha megteszed, akkor érvénytelenné válik a böjtöd. A kóstolással is így van. Ez tudatos, mert fel tudod mérni, hogy ételt veszel a szádba, ezért azt véletlenül le is nyelheted. S ha a legjobb szándék ellenére ez meg is történik, akkor szintén elveszett az a nap….. Ezért óvatosan kell bánni a kóstolással. De megengedett.

 

Inkább a magyar vagy az algír konyha szerinti ételeket főzöd?

Vegyesen, sőt, néha kombinálom. Nagyon szeretem a majoránnát, ezért, bár inkább a magyar konyhára jellemző, én sokat használom algír ételekben is. Általában csak akkor főzők magyaros ételt, ha kifejezetten megkívánok valamit. Egyébként az arab konyhát preferálom, mert elképesztően változatos, fűszeres, finom ételeik vannak.

 

Mik a kedvenc algír ételeid?

Oh, rengeteg  van. Azt hiszem, nincs is olyan, amit ne szeretnék. Amit nagyon megszerettem az a különböző birka- és báránysültek, raguk, a csicseriborsós ragu, a kuszkusz, a levesek és sorolhatnám…..A legfinomabb számomra a legegyszerűbb, amit minden sarkon vehetsz. Ez egyszerű birkahús saslikra húzva, kis zsiradékkal felváltva, csak sózva, faszén felett sütve. Na, ebből képes vagyok férfiakat megszégyenítő mennyiséget elfogyasztani 🙂

 

Van olyan magyar étel, amivel a családodnál nagy sikert arattál vagy éppen nem voltak hajlandóak megkóstolni?

Azt hallottam, hogy sok családnál aratott a palacsinta. Nálunk éppen az nem jött be senkinek, mint ahogy a tojásos galuska sem 🙂 Mivel az algériai konyha szinte mindenhez használ paradicsomot és paradicsomsűrítményt, ezért a töltött paprika, húsgombóc paradicsomszószban, paradicsomleves nagy sikert aratott. De a töltött csirke is favorit, ahogy a brassói aprópecsenye, valamint a csirkepörkölt. A birkagulyást is többször kérik.

A mi családunk leginkább a kelt tésztákért van oda. Kint nem nagyon vannak kelt tésztás sütemények, ezért ez náluk újdonság volt. Olyannyira megszerették, hogy a délutáni kávézáshoz mindig kell sütnöm valamit.

A legviccesebb az volt, amikor bundáskenyeret sütöttem, ők pedig megcukrozták. Először azt hittem, sózni akarták volna, csak valami félresiklott, de hamar kiderült, hogy ők desszertként fogyasztják. A felvert tojásba egy kis tejet tesznek, ebbe forgatják a kenyeret, majd megcukrozzák.  Nagyon bizarrul hangzott, de ők meg azt furcsállották, hogy ezt az „édességet” én sózom 🙂 Persze megkóstoltam és nagyon ízlett, azóta már megtudtam, hogy van egy másik változata, az úgynevezett francia tekercs. Ezt ajánlom, nagyon finom. Ehhez nagyobb szelet kenyér kell, legjobb a toast kenyér. Egy-egy szeletet ebből kicsit ellapítunk a kezünkkel vagy nyújtófával, megkenjük ízlés szerint lekvárral, fahéjas-cukros vajjal, mogyorókrémmel stb. Feltekerjük, ha szükséges fogpiszkálóval összetűzzük, majd tejes tojásba forgatjuk, olajban kisütjük és porcukorba forgatjuk. Nagyon finom.

 

Megosztod velünk a kedvenc helyi édességed receptjét? 

Az itteni sütemények inkább látványra észbontóak, a belbecsük nem annyira kívánatos számomra. A legtöbb sütemény csodálatos köntösben tetszeleg, de mindegyik egyenízű. Igazán finom, amolyan krémes tortaféléket nem készítenek, inkább a kisebb szeleteket, vagy aprósüteményeket szeretik. Amelyek viszont nem annyira ízletes linzerszerű tésztából készülnek, valamilyen mogyorós, diós nagyon cukros töltelékkel. A baklava is népszerű, de hát az sem éppen fogyókúrás desszert. Sajnos én nem szeretem az ennyire édes, már-már émelyítő süteményeket. Vannak nagyon finom édességek, amelyek inkább olajban sütöttek, ezeket szeretem, de elkészítésük vagy bonyolult vagy egy magyar házitündér kamrájában/konyhájában nem valószínű, hogy találna hozzávalót és az elkészítéséhez speciális eszközt, ezért ezeket nem említem, bár szívesen ajánlom megkóstolásra, ha az élet úgy hozza. Ilyenek a kelbelúz, ez sepciel nem olajban sül 🙂 azután igen népszerű a griwech, mely olyan mint a csörögefánk, csak tojás nélkül készül, és a végén aranyszirupba (karamellizált cukorszirup) vagy mézbe forgatják), (a képen egyik nővérem, Zulayhka sütögetésének eredménye látható),

griwech

az én kedvencem a zlebia, és a burek tésztája datolyával töltve.

Amit a magyar háziasszony is el tud készíteni, az a flan, ez egy vaníliapuding – állagra más ugyan, de ízében ugyanaz, melyet karamellel öntenek le,

flan

vagy ez  a tekercs, mely egyszerű linzertészta, amelyet harmadolnak, s az egyharmad részét vajas datolyamasszával gyúrják össze, ezt ráfektetik a kinyújtott kétharmadnyi tésztára, feltekerik és kisütik.

algír édesség

 

Ezen kívül  ott van még a szintén egyszerű de nagyon finom tejbedara datolyamártással:

SSA40857

7 dl tej

10 dkg búzadara

1 evőkanál mandula

1 csomag vaníliás cukor

1-2 csepp vaníliaaroma

1-2 csepp mandulaesszencia vagy -aroma

10 dkg datolya kimagozva

étcsokival bevont datolyadrazsé

1/2 dl tej

1 dl tejszín

A tejből és a búzadarából édes tejbedarát főzünk, melybe 1 púpozott evőkanálnyi apróra vágott mandulát keverünk, ezzel együtt főzzük meg a darát. Ezután csészékbe öntjük, és félretesszük hűlni és dermedni. 

A datolyát apró darabokra vágjuk, robotgépben a 1/2 dl tejjel és az 1 dl tejszínnel, aromákkal, a vaníliás cukorral mártás sűrűségűre turmixszoljuk.

A kihűlt darát tányérra borítjuk, körbeöntjük a datolyamártással, narancsgerezddel, narancshéjjal és a datolyadrazsékkal díszítjük.

 

De az örök kedvenc, tipikus algériai sütemény (bár francia eredetű) a Mille-feuille (francia nyelvtudással hadilábon állók velem egyetemben ejtsék valahogy így: milfej 🙂 )

Mille-feuille

A leveles tészta készítését nem részletezem, én mindig magam készítem, de nekem van rá időm 🙂 ezért nyugodtan lehet boltit használni.  Szobahőmérsékleten felengedjük a tésztát, vékonyra kinyújtjuk és több, legalább 4 lapot sütünk belőle, melyeket egymásra rétegezünk a következő krémmel felváltva:

7,5 dl tej

18 dkg cukor

3 tojássárgája

7 dkg liszt

4 teáskanál kukoricakeményítő

Kikeverjük a cukrot a tojássárgákkal, hozzáadjuk a lisztet és  a keményítőt, a vaníliás cukrot és apránként annyi tejet, hogy palacsintatészta sűrűségű legyen a massza. Felforraljuk, 10 percig főzzük, de legalábbis míg be nem sűrűsödik. Kicsit hűtjük, majd felhasználjuk. Amikor betöltjük a lapokat, kicsit nyomjuk is össze őket. A süteményt hagyjuk legalább fél napig állni, hogy a tészta megpuhuljon. Ekkor könnyebben szeletelhető is.  A tetejét cukormázzal vonjuk be és csokoládéval dekoráljuk. 

 

S még egy recept, arab kávétorta. Ezt egy régi szakácskönyvben találtam. Nem tudom, valójában mennyire arab, de eszményi torta. Elképesztően finom, évente többször elkészítem, ezért ajánlom nagyon jó szívvel.

arab kávétorta 

6 tojás

25 dkg cukor

5 dkg csokoládé

1 evőkanál őrölt pörkölt kávé

½ csomag vaníliás cukor

4 evőkanál liszt

½ csomag sütőpor

A krémhez:

20 dkg margarin

15 dkg porcukor

3 tojás sárgája

1 tojás

2 dl tej

2 evőkanál erős feketekávé

5 dkg csokoládé

vaníliás cukor vagy vanília kivonat

A tetejére:

kevés tortabevonó

A cukrot a tojások sárgáival és a vaníliás cukorral habosra keverjük, elegyítjük a gőz fölött felolvasztott csokoládéval, hozzáadjuk a kávét, a sütőporral elkevert lisztet, végül a tojások nem túl keményre vert habját (inkább olyan legyen az állaga, mint a tejfölnek, mielőtt fellazítjuk).

Sütőpapírral bélelt tortaformában, előmelegített sütőben, 175 fokon megsütjük. Kihűtjük, és két vagy három lapba vágjuk, attól függően, mennyire emelkedett meg a tésztánk.

A krémhez a cukrot jó alaposan kikeverjük a tojások sárgáival, az egész tojással, a vaníliás cukorral. Hozzáadjuk a kávét, a csokoládét, s a tejjel lassú lángon, folyamatos keveréssel sűrűre főzzük. Amint kihűtöttük, simára keverjük a vajjal.

A krémmel megtöltjük a tortalapot, hagyunk belőle az oldalára, és a tetejére is. Egy kis csokimázt is csorgatunk rá, pár dkg tortabevonóból készítve. Csillagcsőrös habzsák segítségével a megmaradt krémmel díszítjük.

 

 

Köszönöm szépen Beának az interjút, hogy ilyen érdekesen, szemléletesen mesélt az életéről, ételeiről!

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

 

 

Élet és étel Algériában – interjú egy magyar muszlimával 1.

 

Algéria

 

 

Hamarosan itt a Ramadán (2015-ben június 18 és július 17 közötti időszakra esik.). Szerintem az emberek többsége körülbelül annyit tud róla, hogy a muszlimok vallási ünnepe és egész nap nem esznek, nem isznak. Érdekelt a téma, az ünnepi ételek, étkezési szokások miatt is érdekes lehet, hát gondoltam, hogy írok erről egy bejegyzést, ekkor jutott eszembe, hogy van egy ismerősöm, aki személyes élményei alapján tudna róla mesélni. 

Így született meg az első interjú a blogomon. Sosem csináltam még ilyet, izgultam/izgulok is, hogy elég érdekesek-e a kérdések, bár a válaszokban teljesen biztos vagyok, hogy azok. Eredetileg csak a Ramadánról és az ételekről írtam volna, de aztán nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá az ottani életre is, ebben a bejegyzésben főként erről olvashattok, a következőben pedig az ételekről, de mindkét részben lesz kicsit mindkét témából 🙂

 

Interjúalanyom Bea, vagy az Iszlámban felvett nevén Nour, akivel jó pár évig munkatársak voltunk, aztán egyszercsak azt hallottam róla, hogy külföldre költözött …

Algéria étel

 

 

Hol élsz?

2008 óta Algériában.

Algéria

 

Hogyan kerül egy magyar nő Algériába?

Azt hiszem, a legtöbben a szerelem áldozatául esnek 🙂 Velem is ez történt, s bár annak a szerelemnek már vége, az igazi szerelmem Algéria lett, azt hiszem, örökre rabul ejtette a szívemet 🙂 de természetesen a férjem a másik felem! Gyönyörű ország, elképesztő természeti adottságokkal, kedves, segítőkész emberekkel, hagyományőrzéssel.

Algéria étel

 

Mennyire volt könnyű beilleszkedni ebbe más kultúrájú, más hagyományokkal, szokásokkal rendelkező világba? Könnyen befogadtak?

Istennek hála, nagyon könnyen ment. Ismerek olyan magyar lányt, aki képtelen volt Algériában maradni. Mert igen, teljesen eltérő kultúra, szokások. Ezt nehéz elfogadnia annak, aki más közegben nőtt fel. Azt szoktam mondani, hogy Algériát és egyáltalán az egész arab kultúrát, mentalitást vagy elfogadod kompromisszumokat kötve, vagy fejvesztve menekülsz 🙂 S van az az opció, ami nálam következett be, hogy az első pillanattól kezdve úgy éreztem, ide tartozom, mintha ide születtem volna, csak az elmúlt harmincakárhány évet véletlenül máshol éltem le. Megmagyarázhatatlan érzés volt, mely a mai napig bennem él. Annyira könnyen magamévá tettem a kultúrát, a szabályokat, mintha mindig is ezt kerestem volna egész életemben. Biztosan ismered azt az érzést, hogy keresed a helyed, tudod, hogy valami hiányzik az életedből, csak nem tudod megfogalmazni, mi is az. Van, aki így éli le az életét, de nekem szerencsém volt, én megtaláltam azt, ami boldoggá tesz. Mintha mindig is ezt kerestem volna. Az algír emberek nagyon nyitott gondolkodásúak és szívűek. S nem tagadom, vannak családok – mert hallottam ilyet -, ahol nem szívesen fogadták az európai feleséget. De én nem láthatok bele mások életébe, így hát nem tudhatom, valójában milyen ok állt a háttérben az elutasító viselkedés mögött. Mert amit én tapasztaltam, az az óriási vendégszeretet, érdeklődés és nyitottság. Itt is vannak rossz és jó emberek, kedvesek és gorombák, mint mindenhol a világban. Csak az arányok nem ugyanazok!

Nagyon könnyen befogadtak, általában úgy érzem magam, ha új helyre látogatok, mint egy vendégprofesszor. Mindig kiselőadást kell tartanom. Legutóbb tavaly nyáron voltam jó néhány esküvőn – mert nyaranta ez futószalagszerű esemény, s itt a meghívás is úgy zajlik, hogy ha találkoznak veled az utcán, akkor megemlítik, hogy „Amúgy szombaton megnősülök, gyere a vacsorára!” 🙂 S általában ilyenkor hamar középpontba kerülök, mert látszik, hogy nem arab nő vagyok. Körbevesznek, kérdezgetnek, leültetnek, körbeülnek és mivel sok érdekes történetem van az első algériai időkből, így hamar jókedv alakul ki. A végén kellemetlenül érzem magam, mert már-már én vagyok a középpontban, nem a menyasszony 🙂 Nagyon sok helyen jártam Algériában, a vendégszeretetet mindenhol tapasztaltam.

Algéria

 

Mivel foglalkozol, hogy telik egy átlagos napod?

Algériában a nők dolgozhatnak, általában irodai, tanári, orvosi, asszisztensi állásokat töltenek be. Üzletben nem nagyon dolgoznak és olyan helyen sem, ahol sokáig tart a munkaidő. De a muszlim családokban nem kell a nőnek munkát vállalnia. Viszont ha megteszi, akkor minden jövedelem az ő tulajdona. Azaz nem kell a család fenntartására fordítania. De a legtöbb nő, ha a férje képes eltartani, akkor inkább otthon van. Ugyanis úgy tartják, hogy ha egy nő napi 8 órát dolgozik valahol, azután meg elmegy egy óra az utazással oda-vissza, szalad a gyerekért, aztán haza, főz valamit vacsorára, majd beesik az ágyba, akkor nem lehet teljes értékű nő…  Ha a napjából  10 óra kiesik a munkája miatt, akkor nem tud 100 %-on teljesíteni mint anya és feleség. Mert fáradt, és mert nincs idő játszani, tanulni a gyerekkel, meleg, tápláló ételt tenni az asztalra, tisztán tartani a lakást, vendégeket fogadni és nem utolsó sorban nem lestrapáltan, hanem csinosan várni haza a munkából érkező családfőt. Ezért legjobb megoldás, ha a nőnek csak a családdal, az otthonnal és a konyhával kell foglalkoznia. Őszintén szólva, ez sokkal több munka, mintha egy irodában ülnék, de örömmel teszem.

Algéria étel

Az átlagos napom úgy néz ki, hogy elsőként kelek, elkészítem a reggelit, nekiállok takarítani, ha bonyolultabb ételt szeretnék ebédre, akkor nekikezdek annak az előkészítésének. A férjemmel megreggelizünk, ő elmegy dolgozni, majd délig csak a főzéssel kell foglalkoznom. De ebbe a kenyérsütés is beleszámít 🙂  Ha ott van a család, akkor azért menet közben is kell készíteni ezt-azt, mert valaki mindig éhes, még a reggeli után is. Ha pedig vendég toppan be… akkor tényleg őrültek háza lesz, mert készülni is kell és vele is foglalkozni kell 🙂 Ebéd után gyakorlatilag van néhány szabad órám. Nekem sajnos nincs gyerekem, de akinek van, az ilyenkor vele/velük foglalkozik. Nálunk elég nagy a család, így sok gyerek sürög-forog körülöttem, van aki anyunak szólít, így sohasem unatkozom én sem. Kora délután látni sok nőt az utcán, ilyenkor találkoznak, sétálnak, nézelődnek, vásárolgatnak. A férfiak, akik tehetik, pihennek egy kicsit, majd visszamennek dolgozni. Ha otthon marad vagy más családtagok is vannak, akkor délután még van egy kávézós/teás óra, ilyenkor mindenki leül, kávéznak, teáznak, sütiznek, beszélgetnek. Ezután kezdem el a vacsora készítését. S miután megvacsoráztunk, már a férjemmel foglalkozom, mindenkinek szabadfoglalkozás van 🙂

Algéria kávé

 

Mi volt a legfurcsább dolog, amit Algériában tapasztaltál?

A legfurcsább az volt, amikor sétáltam az utcán és vadidegen idős asszonyok odajöttek hozzám, szó nélkül megöleltek, puszilgattak és kérték, imádkozzam értük 🙂 Először azt hittem, itt mindenki kicsit dilis, de legalábbis fura 🙂 Majd kiderült, hogy valamit láttak bennem, ki tudja, mit…

Ami talán nem is helyes válasz a kérdésedre, de nagyon meglepődtem, hogy mennyire összetartóak, és hogy mennyire központi szerepe van a családnak. Lassabb az élet, nem szaladnak a pénz után, az a fontos, hogy egységben legyen a család. Nem azt mondom, hogy ez egy csoda ország, mindenki jól él, és happy. Nem, vannak nélkülözők vagy szegényebbek, itt is vannak napi gondok, de az élethez és ezzel együtt a gondokhoz, megpróbáltatásokhoz való hozzáállásuk teszi az életet mégis könnyűvé. Nem siránkoznak, panaszkodnak, elfogadják a rosszat is, mint Istentől származó próbatételt és megpróbálnak tanulni belőle. Kicsit szomorú, hogy számomra, aki Európából érkezett, FURCSA, hogy ilyen szorosak a családi kötelékek. Itt nem csak a szűk családra gondolok, ami nálunk pl. 45 fő nagyszülők nélkül, hanem unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, másodunokatesók, a nagypapa anyósának a testvére, mindenki tud a másikról, látogatják egymást rendszeresen! ez nagyon jó. A vendég általában nem jelenti be, ha meg szeretne látogatni, ezért sütemény minden háznál mindig van, a váratlanul betoppanók vendégül látására. Tavaly pl. egyszer csak kopogtattak. Kinyitom az ajtót, és mint a mesében egy nagyon idős, törékeny nénike állt a kapuban. Köszöntöttem, ő meg bejött. Nem tudtam, ki ő. Egyedül voltam otthon, kávét szolgáltam fel neki, ebéddel kínáltam. Leültem mellé, de nem nagyon beszélt. Felhívtam a férjemet, hogy igazából nem tudom, hogy ki, de egy idős asszony ül a nappalinkban és nem beszél, jó volna, ha hazajönne, mert lehet, hogy nem is hozzánk akart jönni ez az asszony, eltévedt stb. A nénike kicsit zavartnak is tűnt. A férjem hazajött és melegen üdvözölte a nagymamája nővérét. Közben én elkezdtem sütni a kenyeret a vacsorához, őt is vendégül láttuk. Majd ottmaradt másnapig. Másnap reggel csak a hűlt helyét találtam, pedig elég korán kelek minden nap. Nagyon fura volt. Később aztán visszahallottam, hogy ez a kicsit zavartnak tűnő, csendes asszony, nagyon is friss elméjű és jó megfigyelő, mert a család más tagjainak ecsetelte, hogy milyen serény asszonyka vagyok, és milyen szívesen fogadtam, na és milyen kenyeret sütöttem….. 🙂 Tanulság: soha ne higgy a látszatnak és ne feltételezd, hogy a majd 100 éves idős ember már úgyis csak a maga kis világában van elmerülve! 🙂 Azért kicsit sajnáltam, hogy nem mesebeli lény volt, és így nem is kérdezett rá, hogy jótett helyébe jót várj alapon, nem kívánnék-e valamit…. 🙂

A mentalitásról órákig tudnék mesélni, de csak két rövid történetet említek, s azt hiszem, ezek önmagukban sok mindent elmondanak.

Egy nap, mikor már egy ideje kint éltem, megkívántam a rántott borjúlábat. Megemlítettem anyósomnak, aki másnap reggel el is ment és hozott nekem (a történet szempontjából kevésbé fontos, de muszáj elmesélnem, hogy Magyarországon, csak bementem a henteshez, vettem borjúlábat, amit hófehéren, szépen megtisztítva, feldarabolva vihettem haza. Ehhez képest amikor anyósom a kezembe nyomta a táskát, abból négy hatalmas lábszár kandikált ki, úgy ahogy mondom, nem átvitt értelemben, nem túlozva, valóban szőröstül-bőröstül, sőt! patástul 🙂 Azt hittem, azonnal elájulok, pláne, hogy fogalmam sem volt, most ezzel mit is kellene kezdenem. Azt már nem részletezem hogyan, de megoldottam a feladatot és vacsora is lett belőle 🙂 ) De ott tartottam, hogy amikor anyósom a házunk elé ért, a táskája füle leszakadt, a táska pedig a földön landolt. Éppen akkor ért a ház elé az egyik szomszéd, aki segített anyósomnak felnyalábolni a vásárfiát. Este, mikor elkészült a vacsora, anyósom egy jó adaggal kiszedett egy külön edénybe, és megkért, vigyem át annak a szomszédnak, aki segített neki. Mikor rákérdeztem, miért, azt mondta, hogy azért, mert amikor segített neki a táskával, valószínűleg látta annak tartalmát. Lehet, hogy ő is szereti a borjúlábat, talán most meg is kívánta, de lehet, hogy nincs pénze, nem tud venni magának.

S ami szintén beszédes: anyósom nyaranta a nagy hőségben mindig lefagyaszt 5-6 db másfél literes műanyag flakonnal tiszta ivóvizet. Reggel aztán mindet megfogja, és a környező boltokba viszi, oda, ahol tudja, hogy nincs hűtő. Azért, hogy annak az árusnak a nap folyamán legyen, ami oltja a szomját. Elgondolkodtató hozzáállás. A gyerekeket is arra tanítják, hogy önzetlenek legyenek, a buszon ha éppen csokit majszolnak és van egy másik gyerek is, akkor azt a darab csokit megosztják a másikkal.

Nagyon tetszik, hogy otthon is szép ruhákban vagyunk  nem csupán az utcára öltözködünk.  A nők otthon is odafigyelnek az öltözködésükre, sminkjükre. Sőt, otthon figyelnek rá igazán, hiszen nem másoknak akarnak tetszeni az utcán, hanem otthon, a férjeiknek.

Algéria ruha

Furcsa még a tájegységenként változó állatvilág. Korábban a panellakásban maximum a denevér volt számomra az egzotikus állat, itt viszont találkozni például nálunk gyíkokkal, melyek a kinti helyiségekbe előszeretettel jönnek be. Ez sokszor okoz riadalmat a kinti magyar lányok körében, sok sztorit hallottam már. Szinte mindenki felverte már a ház csendjét egy ilyen állattal való találkozáskor. Ez nekünk furcsa, de hiszem, a férjeknek és  a családnak pedig mi vagyunk furcsák, mert nem értik, miért kell sikongatni egy kis állat láttán 🙂

 

Mi az, ami legjobban hiányzik Magyarországról?

Őszinte leszek, nincs ilyen. Persze a családom. Ja és a Túró Rudi és a gesztenyepüré 🙂 De ezeket már elkészítem magam is otthon.  Csak időigényesebb. S a tyúkhúsleves 🙂 Itt nincsenek azok a zöldségek, amelyek nélkül nem lehet jó magyar húslevest készíteni. De mással kapcsolatban nincs hiányérzetem. Sajnos akkora a kontraszt, hogy már nem tudnám elképzelni az életemet sem Magyarországon, sem más európai országban. Már csak a pénz után szalad mindenki, akivel beszélek csak panaszkodik, mindenki csak a maga dolgával foglalkozik, fásultak az emberek sok a gáncsoskodás, rosszindulat, a „ki ha én nem” vagy az „én jobban tudom” attitűd. Ezek nem hiányoznak.  S nem azt mondom, hogy mindenki ilyen, de minden évben, mikor hazalátogatok, sajnos ez a tapasztalatom. Viszont általánosítani sem szeretnék,  mert az nem is tükrözné a valóságot.

 

 

A folytatásért kattints ide, itt megtudjuk, hogy zajlik a Ramadán, milyen ételeket esznek ilyenkor és még algír édességek receptjeit is megtanulhatjuk.

 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

 

 

 

 

 

Csokis-cseresznyés clafoutis

csokis cseresznyés clafoutis

 

A clafoutist – vagy magyarul tejespitét – imádom elkészíteni és enni is. Elkészíteni azért, mert rém egyszerű, enni pedig azért, mert nincs igazán tésztája, hanem olyan jó kis masszív pudingos állaga van a sütinek. Kóstold meg a meggyes-mákosat, az epreset, a banánosat és a túrósat is!

Itt a cseresznyeszezon, végre hasfájásig ehetünk belőle! 🙂

Ha nem csak úgy nyersen szeretnéd enni, próbáld ki ezt az egyszerű süteményt, a kissé kesernyés kakaóval és a savanykás cseresznyével igazi nyári desszertet kapunk.

 

 

Hozzávalók (20×20 cm-es formához):

65 g liszt

55 g cukor

3 tojás

1 marék cseresznye

20 g cukrozatlan kakaópor

1 dl tej

3 ek olvasztott vaj/margarin

1 csipet őrölt fahéj

1 csipet só

 

Elkészítés:

A száraz dolgokat (liszt, cukor, só, fahéj, kakaópor) elkeverjük.

Az olvasztott langyos vajat is a tojással.

A két tál tartalmát kézi habverővel jól összedolgozzuk, majd a tejet is hozzákeverjük.

Sütőpapírral bélelt formába öntjük.

Beledobáljuk a magozott cseresznyét. Ha szépen szeretnétek szeletelni (szebben, mint én), akkor érdemes a cseresznyéket úgy rakni, hogy a szeletek szélére ne kerüljön, nekem nem sikerült szépen elvágnom őket.

180 °C-ra előmelegített sütőben kb 30 percig sütjük.

 

 

 

Imádod a csokis sütiket? Válogass20 kihagyhatatlan csokis édesség között!

 

 

csokis cseresznyés clafoutis

csokis cseresznyés clafoutis

 

 

Forrás: http://tundersuti.blogspot.hu/2014/06/csokis-cseresznyes-clafoutis_5.html

 

 

Mennyi idő alatt készül el egy ötperces süti?

foodblogger  

 

Blogot írni könnyű!

Csak eszedbe jut egy téma vagy gasztroblog esetében úgyis főzöl a családnak, bepötyögöd és már kész is.  Vagy nem? 🙂

Leírom, hogyan születik meg egy-egy blogbejegyzés nálam.  

 

Recept kiválasztása

Rengeteg gasztoblogra és gasztro témájú oldalra fel vagyok iratkozva, mint olvasó. Ha találok valami ígéretes receptet vagy ötletet, már mentem is el vagy nyomtatom ki magamnak, hogy majd egyszer megvalósításra kerüljön. Csak a nyomtatott verzióból egy tömött fióknyi van…

Van, amikor egy konkrét ízt, alapanyagot vagy formát (pl torta, ami szállítható, nem kenődik) keresek, ilyenkor elkezdem bújni az internetet, amíg nekem tetsző – vagy olyanra átalakítható – dolgot találok.   

A legtöbbször fotó alapján választok, ezért igyekszem én is a tőlem telhető legínycsiklandóbb képeket feltenni a bejegyzéseimhez, ez “adja” el a receptet, ha neked is elindul tőle a nyálelválasztásod, már nyert ügyem van!

 

Bevásárlás

Na, ilyenkor szokott az lenni, hogy tuti nincs az egyik alapanyag … Újratervezés még a boltban, kitalálom, mit mivel helyettesíthetek; mégis egy másik receptet választok vagy elslattyogok egy másik boltba is.  

 

Főzés/sütés

Hozzávalókat előkészítem, indulhat a munka. Mivel lusta előrelátó és jó szervező vagyok, próbálom a lehető legkevesebb mosatlannal megúszni, mert úgy csak Jamie Oliver főz, hogy utána két köbméter edényt kell elmosogatni (az asszisztenseknek) és mellesleg a konyhát is újra kell festeni, olyan nagy slunggal keveri a salátát két kézzel. 

mosogatás

 

Itt két lehetőség van: jól sikerül az étel vagy nem. Van, hogy tök finom, de egyszerűen nem úgy néz ki, ahogy én azt elképzeltem és hát van olyan is, hogy én nem találom annyira finomnak. Ilyenkor nincs mit tenni, hiába a jó fotó, a másnál bevált recept, nálam természetesen nem lesz belőle bejegyzés. Fontosnak tartom a hitelességet, az olvasók csak így tudnak megbízni a bloggerben, emiatt fognak visszatérni az oldalamra.  

 

Fotózás

A főzést úgy kell időzíteni, hogy a végén, a tálalásnál lehetőleg süssön a nap, legyen fény a fotózás miatt. Nekem egy egyszerű kompakt gépem van (el sem árulom, hogy egy ragtapasszal van összeragasztva és az exponálógomb mellett még két helyen kézzel kell összetartani :D) és én sem vagyok egy fotószseni, szóval csak úgy lesznek vállalható képek, ha fény is van. Ez télen hétköznap, munka után esélytelen, ilyenkor vagy lámpafénynél csinálok sz@r képeket az ételről vagy nem lesz bejegyzés.

Tervben van már egy profibb gép beszerzése, egyszerűen elengedhetetlenek a jó (= színvonalas, étvágygerjesztő vagy éppen meghökkentő, érdekes) fotók, az emberek csak görgetik az üzenőfalukat lefelé a Facebookon, csak egy szemvillanásnyi időnk van, hogy “megfogjuk” őket a tartalommal.

De jelenleg így megy ez:

gasztroblog fotó

 

Vágd fel, tálald fel ízlésesen a cuccot, keress és rakj mellé valami passzoló dekorációt is, keresd meg a napfényes, ámde nem napsütötte helyet a lakásban (tuti lenne a szabadban, de azt hiszem, néznének a társasház előtt, ha kiszaladnék egy tányérral és bőszen fotóznám :D), fotózz úgy, hogy lehetőleg csak a lényeg kerüljön bele, a közben elhajított tepsi, konyharuha, szekrény sarka stb. nem, készíts minimum 20-30 40-50 fotót, hogy abból egy-kettőt elfogadhatónak ítélj, majd vágd meg, szerkeszd meg a képeket, tegyél rá logót és már kész is. Akik viszont profi fotókat csinálnak, sokkal többet elszöszölnek ezzel a résszel, mint én. Van, hogy az éppen sülő étel egyik felét otthagyom, hogy a már kész részt gyorsan lefotózhassam, mert teljesen frissen mégiscsak jobban néz ki.

gasztroblog fotó    

 

Bejegyzés írása

Nahát, még csak most jutottunk el ide 🙂

Bár különösebb írói véna nem szükséges egy gasztrobloghoz (mondjuk én szeretem olvasni a receptekhez kapcsolódó történeteket, ha vannak), mégis néha azt érzem, hogy most nincs “ihletem” bejegyzést írni. Ha ráveszem magam, akkor bepötyögöm a receptet, beillesztem a képeket, írok valami – reményeim szerint – figyelemfelkeltő szöveget, igyekszem nem hülyeségeket leírni, szóval némi guglizás is elkél néha, keresek hasonló recepteket ajánlónak, megjelölöm a forrást, megszerkesztem a szöveget, címet adok, beidőzítem és kész is a bejegyzés.

Aztán van, hogy átidőzítem, mert pl. mutatnék valami tuti hűsítő desszertet, erre beütnek a nyári “talajmenti fagyok” 😀

Tavaly volt egy állandó “rovatom”, keddenként a KözösKedd, ahol egy-egy témát megadva közös ötletelésre invitáltam a bloggereket, ehhez előtte ki kellett találnom hetente egy-egy aktuális témát, majd a beérkező képeket, recepteket egyesével felrögzítenem a posztba, szinte egész napos jelenlét kellett hozzá. Sokan szerettétek, talán lesz majd folytatása 🙂 A szinte folyamatos jelenlét, a gyors reagálás a kommentekre, kérdésekre amúgy is elengedhetetlen, ha valaki éppen sütés közben van és felmerül egy kérdése a leírtakkal kapcsolatban, akkor nem szerencsés váratni. Milyen szerencse, hogy én meg úgyis Facebook-függő vagyok…

A bejegyzéseket vagy otthon pötyögöm a kanapén ülve a tabletbe, de ezen utálatos dolog blogot szerkeszteni vagy hát … a munkahelyen 🙂 Rendes gépen gyorsabban megvan.  

 

“Marketing”

Ahhoz, hogy “odataláljon” az olvasókhoz, megosztom a bejegyzéseket Facebook oldalamon, jó pár “főzős” csoportban, Twitteren, Gooogle+-on…, bújom a nézettségi statisztikát 🙂 próbálom a Google számára kulcsszavakkal megtalálhatóvá tenni a bejegyzést, majd válaszolok az esetleges kérdésekre, kommentekre. Folyamatosan olvasom a blogolásról, facebook és Google “lelkivilágáról”, személyes és “céges” márkaépítésről szóló cikkeket, amiket igyekszem a saját szempontjaim szerint hasznosítani.  

A “hasznos” bejegyzéseken kívül szerintem az embereket szórakoztatni is kell, mert nagy részük kikapcsolódni jár a közösségi média oldalakra. Erre kiváló szintén a Facebook, ahol a témába vágó vicces képeknek, mémeknek, videóknak külön rajongótábora alakult már az oldalamon. Nem mellesleg én is imádom ezeket! 🙂

 

Sima ügy, nem? 🙂

 

Remélem, érdekesnek találtátok ezt a kis “betekintést” a bloggeréletbe. 🙂    

 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre! 🙂    

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!