Konyhalál

Élet és étel… a hajókonyhán

 

Az Élet és étel interjúsorozat eddig különböző országokba kalauzolt bennünket, most viszont egy különleges életformát, foglalkozást szeretnék bemutatni. 

Györki Attila blogjára, az Egy szakács naplójára pár hónapja bukkantam, amikor felkerekedett, elindult Balira, hogy ott egy hatalmas hajóra szállva végigutazgassa a fél világot. De korántsem láblógatva, mint a vendégek, hanem hajószakácsként. Most elmeséli, milyen egy hajó gyomrában dolgozni.

 

Miért akartál szakács lenni?

Az igazság az, hogy sose akartam szakács lenni. Régebben jogásznak készültem, majd végül a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója voltam, közgazdaságot tanultam. Persze mellette mindig is érdekelt a főzés; mióta eszemet tudom, mindig én voltam az, aki nem odakint segédkezett a fűnyírásban apámnak, hanem odabent anyámnak a főzésben. Aztán 15-16 évesen megsütöttem az első önálló sütimet egy lánynak, majd akkora sikere lett, hogy szép lassan ráterelt a szakmára, és egyre többet főztem egyedül. Anyámnak Sacher tortát a születésnapjára, vagy egyszerűen csak vacsorával vártam haza a szüleim, ha hosszú napjuk volt. Aztán a gimnázium utolsó évével párhuzamosan elvégeztem egy szakács tanfolyamot. Délután kettőig a gimnáziumban készültem az érettségire, aztán rohantam át az étterem konyhájára, és este tízig ott segédkeztem, hogy tanulhassak. Ekkor még nem lett az egészből semmi, felvettek az egyetemre, és bár a szakácsvizsgát letettem, hanyagoltam a szakmát. Végül 2012-ben vettem fel újra fonalat, és akkor az egyetemet otthagytam, hogy főzhessek. Azóta is ennek a szerelemnek hódolok. 
 
 
 
Hogyan és miért lettél hajószakács?
 
Ez megint csak egy véletlen műve. Illetve a blogolásé. 2014 óta írom a blogot, és néha egy-egy cikk kapcsán kapok pár levelet. Néha kritikát, néha gratulációt. Mint blogger, ezt te is jól tudod. Mindkettőre szükség van. Az egyik cikkemet követően – amiben a szakmai alázatról írtam – egy hajóstársaság magyar munkatársa megkeresett, hogy az írás alapján nagyon szimpatikus a hozzáállásom a munkához, és pont ilyen embereket keresnek. Ha munka kell, szóljak. Érdekesség, hogy pont ennek az írásnak kapcsán kaptam egy másik ajánlatot is, Olaszországból. Akkor Olaszország mellett döntöttem, így 2016 nyarát Toszkánában töltöttem, majd ahogy végeztem ott a szezonnal, éltem a hajós ajánlattal is. És hogy miért? Mert mindig is vonzott a világlátás. 
 
 
 
Hová sikerült a világon eljutnod? Melyik volt a kedvenced?
 
A hajózás előtt éltem Salzburgban, Bécsben, Londonban és Toszkánában. Ezek mellett jártam még Németországban, Brüsszelben, Rómában, Nápolyban. Aztán a hajózással ez a lista hirtelen eléggé kibővült. Indonéziában, Balin kellett hajóra szállnom, úgyhogy szűk egy hónappal azután, hogy végeztem az olasz melóval, már repülőn ültem. Balin volt egy napom szétnézni, megkóstolni a helyi specialitásokat, aztán elindult a hajó. Az indonéz szigetvilágot teljesen bejártuk, így többek közt eljutottam Sumba szigetére is, ahol először szembesültem azzal, hogy mit jelent a világtól való leszakadás. A helyiek mind a partra jöttek, mert látták, hogy jött egy hajó és integettek nekünk. Nehéz leírni, milyen is az, mikor rájössz, hogy mennyire mások a prioritások a világ egyes részein. De jártam Komodón is, Pápua Új Guineán, a Salamon szigeteken, Fiji szigeteken, Szamoa szigetén, a Tonga Királyságban, Tahitin, Chilében, Argentínában, a Falkland szigeteken, Dél Georgia szigeteken, és az Antarktiszon. Mondanom se kell, hogy az Antarktisz a kedvenc. Leírhatatlan érzés. Nem vagyok a spirituális dolgok híve, de az Antarktiszon az ember tényleg közel érzi magát a természethez. Teljes érintetlenség, és megdöbbentő táj. Leírhatatlan. Persze, szigorú szabályokat kell betartani, hogy ez mind így maradjon. A pingvinek és fókák közelébe nem mehetünk. Ha épp arra totyog egy pingvin, félre kell állnunk, és utat adni neki. Nem zavarhatjuk őket semmiféle módon. Bár a pingvinek rendkívül barátságosak, és kíváncsiak, így sokszor azzal ment el 5-10 percünk, hogy míg mi utat akartunk adni a pingvinnek félreállva, addig a pingvin megállt az út közepén, és azt nézte, hogy mit csinálunk. 
 
 
 
 
Hogy néz ki egy hajó konyhája?
 
Nagyrészt ugyanúgy, mint más hotelkonyhák. Egyetlen nagy különbség van. Kész kell lenni a mozgásra. A hotelkonyhák többsége – földrengéseket leszámítva – stabil. A hajó viszont mozgásban van. Főleg, ha Dél Georgia szigetek és Antarktisz közt járunk. Megtettük már párszor az utat, és megtanultuk, hogy ahogy elhagyjuk Dél-Georgia szigeteket, rögtön biztosítunk mindent. Alapvetően kis mozgásokat kell elképzelni. De vannak szörnyű napok, amikor a fél személyzet tengeri betegséggel küzd, a másik fele pedig a tányérokat kapkodja el. A hídról általában kapunk tájékoztatást, ha nehéz napok következnek, ilyenkor fóliával mindent tudunk rögzíteni, megelőzve, hogy a leves kiboruljon, vagy a tányér leessen az asztalról. A tálalópulton folyamatosan nedves konyharuha van, mert így nem csúsznak meg a tányérok. Persze a legtöbb baleset ezeken a nehéz napokon történik. Legutóbb akkorát billent a hajó, hogy 20 liter forró levest burítottam rá a karomra. A legrosszabb párosítás pedig ha az ember tengeri beteg ÉS másnapos. Így, ha jelzést kapunk a hídról, hogy másnap nagy hullámok jönnek, akkor általában a személyzeti bulit is lefújják, mert még a végén valaki felgyújtana valamit. 
 
 
 
 
 
Mik a feladataid a konyhán?
 
Jelenleg a konyha “entremetier” részlegét vezetem. Sokan nem tudják, de a konyhákat általában felosztják különböző részlegekre. Mérettől függően. Nálunk saucier (azaz húsos-szószosz), entremetier (köretes-leveses) részleg alkotja a melegkonyhát, és ezen felül van még egy hidegkonyha, ahol az előételek készülnek, és természetesen a cukrászdánk. A legnagyobb felelősség mindig a húsos szakácsé, hisz rengeteg drága hús megy át a keze alatt. Egy rossz mozdulat és 50 euró megy a kukába. Londonban Gordon Ramsaynél húsos szakácsként dolgoztam. Naponta általában fél millió forint értékű hús ment át a kezem alatt, de sokszor ennek a többszöröse is. A köretes szakács könnyűnek hangzik, de az egyik legnehezebb részleg minden konyhán. Nincs akkora felelőssége, hisz az alapanyagok nem feltétlen annyira drágák, de sokkal több munkát igényel. Míg a húsos szakácsunk ebédre előkészít egy halat, és két húst (és ezekhez tartozó mártást), addig a köretes pályán nekünk csak ebédre négy különböző leves, hat különböző köret, és egy vegetáriánus fogás az, amivel el kell készülnünk. Ehhez még hozzájön a vacsora előkészítése, ahol még két különböző leves, egy meleg előétel, négy köret, és egy vegetáriánus fogás az, ami a mi felelősségünk. Reggel héttől egészen 11 óráig van időnk előkészülni 160 főre, majd indul az ebéd. Az ebédidő alatt még egy kicsit tudunk foglalkozni a vacsora előkészítésével, de tényleg csak kicsit. Úgyhogy nem ritka, hogy mikor a többiek délután kettőkor leteszik a fakanalat, és elmennek három óra szünetre, én átdolgozom az egész szünetet, hogy utolérjem magam. Az elmúlt egy hónapban 450 órát sikerült így dolgoznom. Sajnos a nyugdíjamba ezt ugyanúgy egy hónapnak számolják be. 
 
 
 
Melyiket kedveled jobban, a szárazföldi vagy a hajós munkát?
 
Hogy melyiket kedvelem jobban? Ez egy jó kérdés. A munka milyenségében nincs akkora különbség, sokkal inkább az életmódban. Ha hajón dolgozik az ember, akkor éjjel-nappal ugyanazokkal az emberekkel van. A munkádat velük töltöd, a szabadidődet velük töltöd. Teljesen más életforma, mint szárazföldön dolgozni, teljesen más rutint alakít ki az emberben. És természetesen rendkívül megterhelő tud lenni. Igaz, én csak az első szezonomat húzom le, míg mások akár több éveket, vagy évtizedeket töltenek hajósmunkával, de ennek ellenére már ezt tudom. Megterhelő. Heti hét napot dolgozunk. Legutóbb október 20-án voltam szabad. Legközelebb március 22-én leszek az. Betegség, mint olyan már a szárazföldi konyhákban is ismeretlen kifogás. Az utóbbi két napban szószerint lázasan dolgozok. De nem lehet megállni. Az ember automatikusan felkel minden reggel, és még egy perc alvásért imádkozik, aztán összeszedi magát, és visszamegy dolgozni. Ilyenkor csak azt mondjuk maguknak, hogy a fáradtság csak egy érzés. Majd elmúlik. 
 
 
 
Mik a jövőbeli terveid?
 
Hát a jövőbeli terveim már nincsenek is annyira messze. Ahogy végzek a hajózással, március 21-én Ecuadorban gépre szállok, és március 22-én este 11-re már Pesten vagyok. Majd másnap már kezdem is a következő munkát. Életem eddigi legnagyobb projektjét. A Burger House tulajdonosával, Lázár Péterrel egy új üzletbe csapunk bele, hogy új színt vigyünk a pesti street foodba. Dolgoztam persze fine diningban, de a jövőmet mégse ott képzelem el. Számomra fontosabb az, hogy ott adjak a magyar gasztronómiához, ahol arra nagy szükség van. És mindig is úgy éreztem, hogy a hétköznapi étkezésekkel foglalkozó éttermeknél még nagy az elmaradásunk a Nyugathoz képest. A fine dining sikereink nagyon jók, de sajnos a hétköznapi emberek ezzel csak a hírportálokon találkoznak. Az utóbbi pár hónapban volt több megkeresésem is Pestről, többek közt fine dining térről, de mégis úgy érzem, hogy sokkal többet adhatok a vendégeknek, ha Petivel megvalósítjük amit kiterveltünk. Sokan ha azt hallják, hogy street food, gyorsbüfékre gondolnak. Hotdoggal, meg ócska hamburgerrel. Nos, mi pont ezt akarjuk megváltoztatni. A street food nekünk ennél jóval több. Miért ne lehetne magas minőséget képviselni a street foodban?
 
 
Köszönöm szépen Attilának a beszámolót és sok sikert kívánok a pesti új munkához is, megyünk majd kipróbálni! 🙂
 
 
 
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂
 
 
 

Szuperpuha sajtos pogácsa

 

Még az elején, amikor elkezdtem sütögetni, akkor volt egy édes süti, amibe tettem sajtkrémet (tömlős sajtot). Vittem haza a családnak és kérdezték, hogy mi van benne, mondtam, hogy Camping sajt. Ezen az összetevőn annyira meglepődtek, hogy azóta is ezen viccelődnek, hogy mindenbe teszek egy kis Camping sajtot 🙂

Na, de Anyukámnak is van egy szuper receptje, amibe kell “Camping sajt”, valószínűleg ez is közrejátszik, hogy olyan pihe-puha tésztája lesz ennek a pogácsának. Anyu már rengetegszer készítette, most már egy részét kis adagonként mindig beteszi a fagyasztóba, így kiolvasztva, pár másodpercre mikrózva ismét szuperpuha lesz.

Próbáljátok ki ti is!

 

Hozzávalók:

3 dkg élesztő

fél dl langyos tej

1 ek liszt

1 tk cukor

80 dkg liszt

20 dkg margarin

10 dkg disznózsír

2 dl tejföl

2 tojás

1 ek só

1 tömlős sajt – lehet ízesített is

20 dkg trappista sajt – lehet füstölt is (15+5 dkg)

kis maréknyi lenmag, tökmag, napraforgómag

 

Elkészítés:

Az élesztőt az 1 ek liszttel és 1 tk cukorral elkevert langyos tejben felfuttatjuk.

A 80 dkg lisztet a 20 dkg margarinnal, 10 dkg zsírral, 2 dl tejföllel, 1 tojással, a sóval és az élesztős tejjel összegyúrjuk. Ha nem jól gyúrható, akkor óvatosan tejjel vagy vízzel hígítható.

Kelesztőtálban (ez egy fedeles műanyag tál, amiről lepattan a fedél magától, ha “kész” a tészta) kb 40 percig langyos helyen kelesztjük.

Lisztezett deszkán kinyújtjuk.

A tömlős sajt csomagolásán egy apró lyukat vágunk és egyenletesen a tésztára locsoljuk.

Megszórjuk 15 dkg reszelt sajttal.

Itt mehet még rá lenmag, napraforgómag, tökmag stb.

A jobb és a bal oldalát is ráhajtjuk a közepére, majd a felső részét és az alsó részét is ráhajtjuk a közepére.

Letakarva pihentetjük 20 percig.

Megismételjük a hajtogatást, majd 20 percig ismét hagyjuk kelni.

Kinyújtjuk és egy közepes pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.

Negyed órát ismét állni hagyjuk.

A tetejét megkenjük tojással és megszórjuk a maradék reszelt sajttal.

Légkeveréses sütőben 180 C-on fél óra alatt megsütjük.

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

Támadááás! 🙂

 

Fűszeres sajtchips

 

Végtelenül egyszerű rágcsálnivaló, amiből rögtön készítheted is a következő adagot.

Ahol árulnak sajtos kiflit, ott általában megy a vásárlók között a “harc” a nagyobb leeső sült sajtdarabokért. Természetesen én is ringbe szoktam szállni érte 🙂 Na, most pedig megsütöttem magamnak, itt a színtiszta élvezet 🙂

 

Hozzávalók:

reszelt sajt

fűszerek, pl grillfűszer, chilli

szezámmag

 

Elkészítés:

A sajtból nagyjából azonos méretű kör alakú halmokat rakunk egy sütőpapíros tepsire, megszórjuk fűszerrel és szezámmaggal. A sütőben megpirítjuk.

Mártogatóssal tálaljuk – a legegyszerűbb a fokhagymás tejföl.

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

 

 

 

Rakott gomba – egyszerű és gyors recept

 

 

Nézelődtem a neten, hogy mit is csinálhatnék gombából, ami még nem volt és egyszerű, így láttam meg a rakott gombát. Meglepett, hogy kiflivel készül, én valamilyen tésztára számítottam (persze van olyan változat is), de miért is ne, és így valamennyire gyorsabb is az étel.

Ebédre egy tartalmasabb leves után vagy meleg vacsoraként ajánlom.

 

Hozzávalók:

6 db kifli

20 dkg gomba (nálam déli tőkegomba)

20 dkg reszelt sajt

2 dl tejföl

2 dl tej

2 dkg vaj

bors

 

Elkészítés:

Egy jénai tálat vagy kisebb tepsit kikenünk vajjal.

A gombát felszeleteljük és megpároljuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.

A kifliket felszeleteljük és tejbe mártás után egy réteget lerakunk a tálba.

Erre mehet a gomba és a tejföl kisebb része, majd a másik réteg kifli.

Rásimítjuk egyenletesen a tejfölt.

Megszórjuk reszelt sajttal.

Aranybarnára sütjük.

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

A gombát a Bio-Fungi Kft. biztosította, a gombatermesztésről bővebben ebben a bejegyzésben olvashattok.

 

 

 

Forrás: http://receptneked.hu/egytaletelek/rakott-gomba/

 

 

Japanika – étteremteszt

 

Úgy indultam el a Japanikába, hogy oké, menjünk, de nem szeretem a sushit. De aztán teljesen máshogy jöttem haza. 

Vannak, akik alapvetően elutasítják a sushit, mert nyers hal, brrrr… Nekem ezzel nincs bajom, inkább a rizs nem annyira kedvencem és valahogy az eddig kóstoltaknak nem volt túl sok íze, ha lehet ezt mondani. A Japanika megmutatta, hogy lehet ezt máshogy is és egészen európai ízlésre hangolt falatkákat is kaphatunk.

A Japanika Budapest egyik legjobb kilátással rendelkező helye, a Bazilika szomszédságában helyezkedik el a Szent István téren. Megmondom őszintén, ez nekem erősen azt sugallta, hogy így inkább a külföldiek pénztárcájához igazodik, de egy közepes árszinten lakhatunk itt jól.

A Japanika egy nemzetközi étteremlánc, amely meglepő módon nem japán érdekeltségű vagy Japánból indult, hanem Izraelből. Ott annyira sikeres, hogy a helyi fiatalok inkább Japanikába mennek, mint Mekibe. Európában pedig a tavaly nyitott budapesti étterem az első.

Az étlapon többségében sushit találunk, de vannak előételek, saláták, levesek, grillételek és desszertek is. A sushit akár mi magunk is összeállítjuk a saját ízlésünk szerint, itt készségesen segített a pincér is, hogy mivel mit és milyen szempontok szerint javasol. A japán konyha önmagában szinte garantálja a glutén- és laktózmentességet, de könnyen összeállíthatunk olyan menüsort is, ami akár vega vagy vegán is. Így nagyon jó megoldás az étterem olyan társaságoknak is, akik között van allergiás, diétázó, de a többiek sem érzik azt, hogy ez “nagyon mentes” kaja. Ez a mi társaságunkban mindig okoz némi problémát, hát most ezt a kérdést kipipálhatjuk. 🙂

Na és mitől változott meg a véleményünk a sushiról? Egyszerűen úgy kombinálják az alapanyagokat, hozzávalókat, hogy sokkal közelebb áll a mi ízlésvilágunkhoz. Nekem a legnagyobb befutó a lazacba tekert, majd bundában kisütött maki, amit aztán melegen tálaltak. Szóval igen, ez teljesen más, mint amit elképzel az ember, ha azt mondják, sushi.

Aki pedig a nyers haltól tart, annak megnyugtató lehet, hogy minden egyes nap friss hal jön, nincs fagyasztás, nincs másnap felhasználás. 

A japán konyhára jellemzően katonás rendben, gyönyörűen tálalva érkeznek a fogások (amit a fényviszonyok miatt a fotókon sajnos kevésbé tudok visszaadni, de inkább nézzétek – és kóstoljátok – élőben!

 

Japanika 

1051 Budapest, Szent István tér 11.

honlap: www.japanika.hu

facebook: www.facebook.com/japanikasushibar

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Konyhalál Facebook oldalához és iratkozz fel a heti hírlevélért a blogkövetésre, ne maradj le semmiről! 🙂

 

 

 

 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!